A zsidó államban hétfőn elkezdődött a tanév, és a diákok visszatértek az osztálytermekbe. A 2,58 millió izraeli tanuló közül 180 600-an kezdték meg az első osztályt, 149 000-en pedig a tizenkettedik évfolyamba léptek. Ezzel szemben a Gázai övezetben az oktatás megkezdése lehetetlen. A tanintézmények romokban hevernek. Az UNRWA (az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező Hivatala) szerint Gázában több mint 660 000 gyermek már harmadik éve nem járhat iskolába a háború miatt.
Palesztin lány egy menekülttábor iskolájában röviddel egy izraeli légicsapás után 2025. július 17-én (fotó: AFP)
Izrael gázai támadása előtt a 19 éves Layan Abdul-Rahman tele volt tervekkel jövőjét illetően. Folyékonyan beszélt angolul, és egyetemre készült, amikor kezdetét vette az immár lassan két esztendeje tartó rémálom. Így felsőfokú tanulmányairól szőtt álmai nem válhattak valóra. Most azonban lehetősége lenne online jelentkezni egyetemi kurzusra. Azonban súlyos lelki terheket cipel: az izraeli támadások során elvesztette édesapját és több családtagját is. „Mentálisan kimerült, és folyamatosan sír. Jövő héten online jelentkezést tervez, de még mindig nem tudja elhinni, hogy ez lehetséges lesz. Minden nap hozzám jön, és azt kérdezi: tényleg jelentkezni fogok?” – mondta 33 éves nővére, Israa a Middle East Eye (MEE) elnevezésű lapnak nyilatkozva. (Oly sok újságíró meggyilkolása után valóságos hőstett az övezetben médiamunkásként ténykedni. Bár akik megteszik, és túlélik, aligha fognak Pulitzer-díjban részesülni.)
Az ENSZ Műholdas Központja áprilisi felvételeinek elemzése alapján kijelenthető: a gázai iskolák 97 százaléka „valamilyen mértékű károkat szenvedett”, 432 iskolaépületet, vagyis az övezetben található összes tanintézmény 76,6 százalékát pedig „közvetlen találat érte” a harci cselekmények következtében. A palesztin oktatási minisztérium szerint körülbelül 700 000 gyermek iskoláztatása szünetel, és több mint 70 000-en nem vehettek részt középiskolai vizsgákon az elmúlt két évben.
Azok a diákok, akik a borzalmas pusztítás közepette mégis szeretnék befejezni a tanulmányaikat, súlyos lelki traumával küzdenek, és energiájukat a saját és családjuk életben maradásáért folytatott mindennapi küzdelem köti le. Abdul-Rahman 16 éves testvére, Abdul-Aziz, egykor az UNRWA egyik iskolájának szorgalmas tanulója volt. „Most már arra sem akar visszaemlékezni, melyik osztályba is járt. Csak az érdekli, hogy valamilyen megélhetést biztosító szakmája legyen, de a tanulásról teljesen megfeledkezett”– mondta az iskolás fiú bátyja.
A 40 éves Yara Khaled gyerekei a vérontás kezdete előtt a Gázai Amerikai Nemzetközi Iskolába jártak, és kiváló tanulók voltak. Otthon igyekezett tanítani őket, és pótolni az elmaradásaikat, úgy véli, „a gondolkodásmódjuk teljesen megváltozott”. „Most minden gondolatuk akörül forog, hogyan gyújtsanak tüzet, van-e kenyerünk, és lesz-e reggelijük másnap. Egy egész generáció ment tönkre. Az oktatás elleni háború súlyosabb, végzetesebb következményekkel jár, mint bármely épület vagy infrastruktúra megsemmisítése. A palesztin nép létezése a tét, teljes egészében el akarnak törölni minket a Föld színéről” – vázolta az elkeserítő helyzetet Yara Khaled az MEE újságírójának.
Noha a Gáza övezet iskoláinak legnagyobb része romba dőlt, történtek erőfeszítések ideiglenes sátrak felállítására, melyekben a tanítás folytatható. Ahmad Abu Rizik, angol tanár 2024 májusában létrehozta a Gaza Great Minds nevű szervezetet, amely sátrakban működő iskolák hálózatát működteti a területen. „Egy alkalommal láttam egy iskolatáskás gyereket futni valahová. Olyan volt, mintha rohanna az iskolába, de késésben lenne, azonban rájöttem, hogy segélyszállítmány után rohant. Majd rizst szedett fel a homokból, és megpróbálta a zsákjába tenni. Ekkor azt mondtam magamnak, elég volt, tennem kell valamit” – idézte fel Ahmad Abu Rizik az élményt, amely sátoros iskolahálózatának létrehozására késztette. Mint mondta, szervezete a Gázában megmaradt 50 iskola közül hatot működtet, és mintegy 3000 gyermeknek biztosítanak ingyenes oktatást.
„A diákok éhesen jönnek az iskolába. Legtöbbjük menekülésre gondol” – ismertette a sanyarú iskolai állapotokat a férfi, hozzátéve: „A gyerekek fáradtak a mindennapi teendők elvégzése miatt, hiszen például órákat állnak sorba vízért vagy egy zsák lisztért.” „De sok esetben nem lehet sem élelmet, sem vizet, sőt biztonságot sem találni. De el kell fojtani a sikolyokat, el kell rejteni a könnyeket… meg kell próbálni mosolyogni, és a diákokat is mosolygásra késztetni ” – mondta Ahmad Abu Rizik, aki elmondta még, hogy noha Izrael fokozta támadásait Gáza városa ellen, ennek ellenére az általa létrehozott Gaza Great Minds továbbra is három, sátrakban működő iskolát működtet a térségben. „A helyzet most még nehezebb, mert az izraeli erők véletlenszerűen lőnek az emberekre. Soha nem tesznek különbséget iskola, kórház vagy lakóépület között” – vázolta a nyugati világ politikusainak, jogvédőinek és megmondó embereinek többségét a legkevésbé sem érdeklő döbbenetes helyzetet Rizik. Elmondása szerint a szülők nem szívesen küldik gyermekeiket iskolába az erőszak miatt. „A tanulóink száma csökken, de továbbra is működünk, mert szükség van ránk. Ahogy kórházak vannak az emberek gyógyítására, úgy kell lennie iskoláknak is a tanulók lelkének gyógyítására” – fejtegette a palesztin férfi.
Az elmúlt vasárnap az iskola két tanulóját, Mohammedet és Daliát vesztette el, akik az utcán játszottak, amikor egy izraeli támadás során életüket vesztették. „A temetésükön a családtagok elmondták, hogy a gyerekek milyen boldogok voltak az iskolában, és hogy az mennyi reményt adott nekik” – nyilatkozta Rizik, aki elmondta azt is, hogy sátoros iskoláinak megnyitása óta kilenc diákja esett áldozatul a harci cselekményeknek.
Neve Gordon, a British Society for Middle Eastern Studies' Committee on Academic Freedom elnevezésű szervezet elnöke szerint Izrael szándékosan rombolja le Gáza oktatási rendszerét, és ennek messzemenő következményei lesznek. „Az oktatási és szellemi infrastruktúrájának tönkretételével és a gyermekek iskolába járásának megakadályozásával Izrael szisztematikusan aláássa és gyengíti a Gázai övezet fejlődését az elkövetkező években, még jóval azután is, hogy a népirtó erőszak alábbhagy” – fejtette ki véleményét Neve Gordon.
Jogvédők, gyermekvédők, a gyermekek oktatáshoz fűződő jogaiért máskor oly hangosan kiálló politikusok, újságírók, értelmiségiek, hol vagytok? (A kifogások persze ismerősek: „nem tehetünk semmit” vagy „ehhez semmi közünk”, netán sokan propagandának vélik a gázai palesztinokat sújtó katasztrófáról szóló híreket, illetve a Hamászt, a „palesztin terroristákat” hibáztatják a gázai borzalmakért. Ez utóbbi a véleménytől már csak egy lépés, a „maguknak keresték a bajt, úgy kell nekik” cinizmusa. Sokan pedig egészen bizonyosan félnek nyilvánosan megszólalni. A nagy kérdés, hogy vajon a „vétkesek közt cinkos, aki néma” babitsi erkölcsi parancs nem írja-e felül az ismert kifogásokat.)
Gergely Bence - Middle East Eye nyomán
