Miközben Izrael pedig „teljes győzelem” elérésére törekszik a „hétfrontos háborújában” (Gázai övezet, Ciszjordánia, Szíria, Libanon, Jelemen, Irán, Irak), a nyolcadik fronton nem áll jól a szénája: a közvélemény rokonszenvének elnyeréséért (vagy mondhatjuk úgy is, megtartásáért) folytatott harcban – legalábbis az Egyesült Államokban, de talán Európában is – egyelőre vesztésre áll. (Talán ez a kijelentés nem nevezhető antiszemitának, ugyanezt Nógrádi György több alkalommal is, némiképpen finomabban, de a következőképpen fejezte ki: Izrael háborúit katonai téren eddig mindig megnyerte, de politikai téren elveszítette. Hozzátenném, 2006-ban a Hezbollahhal szemben nem aratott a harctéren győzelmet.)
Számos jel (utcai demonstrációk, internetes kommentek, nagydobra nem vert közvélemény-kutatási adatok) utal arra, hogy Európában és az USA-ban soha nem látott alacsony szintre süllyedt a zsidó állam támogatottsága. Amikor ez a kérdés (amit a minket uraló politikai osztály kiemelten a legfontosabbnak tart) nagy ritkán napirendre kerül, rögtön felcsattan az antiszemitázó kórus. Amely sok esetben – mint tudjuk –képes anélkül zengedezni, hogy az okokról említést tennének! Pedig most nem az „irigységből és bűnbakképzésből fakadó” régi „antiszemita toposzok” újjáéledéséről van szó. Azzal persze a globalista-balliberális körök nagy bánatára kóserkonzervatív oldalon gyakran előállnak (fideszes megmondó emberek kedvenc témája), hogy a „tömeges migráció nyomán megjelent a nyugati világban a Hamász, a Hezbollah és a hozzájuk hasonló más terrorszervezetek”, amelyek felelősek az „antiszemitizmus újbóli megerősödéséért”. Sok esetben ezen a ponton meg is állnak az Alapjogokért Központ és a többi fideszes „konzervatív” intézmények jól megfizetett szakértői. Csak nehogy ki kelljen mondani az igazat! Ugyanis az „antiszemitizmus új hullámát” nem a „bevándorlókkal együtt érkező terroristák idézik elő”, hanem az izraeli hadseregnek a gázai övezetben immár 664 napja tartó vérengzése, civilek, nők, gyermekek tömeges legyilkolása és éheztetése, a humanitárius segélyek lakossághoz történő eljutásának akadályozása.
Immár nyilvánosságra kerültek azok a közvélemény-kutatási adatok, amelyek jelzik: eleinte főként a Demokrata Párt, majd valamivel később az ifjabb nemzedékek soraiban kezdett el csökkenni a zsidó állam, illetve annak kormánya iránt táplált rokonszenv. Jonathan Greenblatt, az ADL (Anti-Defamation League) elnevezésű, roppant befolyásos zsidó lobbiszervezet igazgatója már 2023 novemberében érzékelte a bajt, ugyanis, mint akkoriban mondta: „Nekünk tényleg van egy TikTok-problémánk és egy Z generációs problémánk.” (Holott annak idején még javában a Hamász terrorakciójának borzalmait ecsetelte a nyugati média, levágott fejű csecsemőkről, tömegesen megerőszakolt és meggyilkolt nőkről és hasonló borzalmakról adva hírt.) Jelenleg immár ott tartunk, hogy – miként az a Gallup Intézet július 7. és 21. között végzett felméréseiből kiderül - az amerikaiak 60%-a ellenségesen viszonyul a zsidó állam gázai „katonai akciójához”. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő rokonszenvindexe pedig 2019-hez képest a felére csökkent, és az USA lakosságának 52%-a kedvezőtlenül ítéli meg az izraeli miniszterelnök tevékenységét, melyről csupán 29%-nak van pozitív véleménye. (1997 óta nem volt ilyen magas iránta az ellenszenv. Később azonban jelentősen javult a megítélése, egészen 2023 decemberéig, azóta többen vélekednek róla elítélően, mint kedvezően. A republikánus szavazók viszont továbbra is többségében rokonszenveznek politikájával.) A Gallup Intézet július 29-én, kedden közzétett jelentése szerint az amerikaiak többsége a Hamász terrortámadása utáni hetekben még Izrael mellett állt, idővel azonban a támogatás csökkent, sőt 2024 márciusában már a többség (55%) ellenérzéseit hangoztatta az izraeli hadsereg gázai katonai fellépésével szemben, majd (feltehetően a nagyon független és objektív média erőteljes propaganda tevékenysége nyomán) az elutasítók aránya az év második felében 48%-ra esett vissza. Azonban nyilván a „gaz antiszemiták és a Hamász hazug propagandájának következményeképpen” a „gázai események” megítélése tovább romlott az amerikaiak szemében, és elérte az említett 60%-os arányt. Izrael „palesztin terroristákkal szemben viselt háborújának” megítélése persze nem független a pártpreferenciáktól: a demokratáknak ugyanis csak 8 %-a (!) tartja elfogadhatónak a Gázai övezetben zajló vérengzést, ezzel szemben a függetlenek 25%-a, republikánusoknak pedig 71%-a (!) ért egyet a „palesztin terroristák megsemmisítésével”.
A Gallup Intézet jelentése rámutat: Izrael gázai „katonai akcióinak” és Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek a megítélése „eddig nem tapasztalt mértékben csökkent, elsősorban a demokraták és a függetlenek véleményének változása miatt….ezzel szemben a republikánusok továbbra is többségében támogatják a zsidó állam katonai fellépését és Benjamin Netanjahu miniszterelnököt.” „Az egyre inkább szkeptikus és megosztott amerikai közvélemény azonban mindenképpen kihívást jelent úgy az izraeli vezetés, mint az amerikai politikusok számára, hiszen végtére is ez a két állam szeretné valamiképpen megoldani a gázai konfliktust” – olvasható a neves közvélemény-kutató cég dokumentumában.
Ami a perzsa állam elleni izraeli-amerikai katonai agressziót illeti, a közvélemény-kutatások szerint az amerikaiaknak csupán 38%-a helyesli az iráni célpontok bombázását, míg a többség, 54% ellenzi. A párthovatartozás ebben az esetben is fontos szerepet játszik: a republikánusok 78%-a, a demokraták 12 %-a, a függetleneknek pedig 31%-a fejezte ki egyetértését Irán megtámadásával.
A nem létező izraeli lobbi természetesen akcióba lépett a propagandafronton is: többek közt influenszereket toboroztak, hogy jó pénzért a TikTokon Izraelt kedvező színekben bemutató videókat készítsenek. (Az egyik esetben egy videóért 5 ezer dollárt fizettek.) Ezzel egyidejűleg megkezdődött a palesztinok mellett határozottabban kiálló, vagy egyszerűen csak a gázai vérontás befejezését sürgető „antiszemita” influenszerek kitiltása egyes közösségi platformokról. (Meg kell hagyni ugyanakkor, hogy a Meta ebben a kérdésben legalábbis jelentősen csökkentette a cenzúra szigorát.) Időközben sikerült a fiatalok körében oly népszerű TikTok élére egy „gyűlöletbeszéd-menedzsert” állítani Erica Mindel személyében, aki – ki nem találnák a kedves olvasók – korábban az izraeli hadseregben „oktatóként” szolgált. Feladata mi más is lenne, mint a „gyűlöletbeszéd visszaszorítása” és az „antiszemitizmus elleni küzdelem”.
A lobbi erőfeszítései eddig nemigen vezettek eredményre: a legfrissebb Gallup-felmérések szerint, míg 2022-ben a demokrata szavazók 63%-a rokonszenvvel fordult Izrael állam felé, jelenleg csupán 33%-uk viseltetik kedvező véleménnyel a „Közel-Kelet egyetlen demokráciájáról”. A washingtoni székhelyű Pew Research Center nevű agytröszt és közvélemény-kutatással is foglalkozó cég pedig még tovább fokozta a rettegést egyes körökben: egy friss felmérés szerint ugyanis, míg az 50 évesnél idősebb republikánusoknak csupán 23 %-a tekint ferde szemmel a zsidó államra, a 18-49 esztendős republikánus korcsoportban ez az arány már 50%! Csoda tehát, ha a TikTok cenzúráját (is) a „lobbi” szeretné a kezébe ragadni?
Egyre inkább megfigyelhető továbbá az Izrael irányába kritikus kommentátorok, influenszerek népszerűségének növekedése, míg a zsidó állam támogatói veszítenek hitelességükből, és hallgatóik, nézőik száma is csökken. Így például az USA legszorosabb szövetségesét bírálni merészelő Candace Owens, Tucker Carlson, Dave Smith vagy éppen Nick Fuentes – hogy csak a legismertebb neveket említsem -, egyre jelentősebb szerephez jutnak a digitális térben. (Elhallgattatásuk pedig épp népszerűségüknek köszönhetően immár komoly nehézségekbe ütközik. Az is igaz persze, hogy ők és más jobboldali kommentátorok, elemzők azért óvatos duhajok, pontosan tudják, hol húzódnak ama bizonyos vörös vonalak, melyeket átlépni fejvesztés terhe mellett szigorúan tilos. Csonthegyi Szilárd háromrészes tanulmányának utolsó fejezetében kiválóan bemutatta az Izraelt kritizáló elemzők, politikusok, médiaszemélyiségek, értelmiségiek motivációit, lelkivilágát és félelmeit.)
Természetesen demokraták és republikánusok, vagy mondhatjuk úgy, bal-és jobboldaliak, más és más okok miatt kezdenek eltávolodni a fősodratú médiában agyonmagasztalt, de legalábbis csak óvatosan kritizálható Izraeltől. A baloldaliak elsősorban Izrael háborús bűntetteit, az állam rasszista jellegét, a palesztinokat sújtó emberi jogsértéseket hánytorgatják föl, míg a jobboldalaik főként az izraeli lobbinak az USA-ban illetve másutt Nyugaton élvezett befolyását, a palesztin keresztényeket ért támadásokat, valamint a zsidó államnak nyújtott hatalmas összegeket teszik bírálatuk tárgyává. Ezzel szemben a cionista propagandagépezet befolyásos jobboldali személyiségeket, újságírókat, influenszereket, elemzőket, köztük számos keresztény fundamentalistát állít csatasorba, pontosan úgy, mint idehaza. A cionista jobboldal („zsidókeresztények”) fő érvet jól ismerjük: Izrael a „Nyugat előretolt bástyája” (éppen úgy, ahogy a globalisták szemében Ukrajna), amely védi a „nyugati civilizációt” az „iszlám terrorizmussal és barbársággal szemben”. (A keresztény fundamentalisták pedig néha bibliai szövegekkel is igyekeznek álláspontjukat alátámasztani, ami persze sok esetben inkább öngól.) A cionista ellenkampány magasabb fokozatba kapcsolt. Az akció részeként, mint arról a Haaretz című lap hírt adott, az izraeli külügyminisztérium 16, az Egyesült Államokban élő Trump-párti influenszert – akik közül néhányan több millió követővel rendelkeznek – szándékozik egy propagandakörút keretében a zsidó államba utaztatni. Az év végéig állítólag 550, különböző közösségi platformokon jelentős követői táborral rendelkező influenszert kívánnak „felvilágosítani” Izraelben. (Akik azután hazatérve megszervezhetik a maguk „Harcosok Klubjait”.) A „digitális harcosok” utazásáért és „felvilágosításáért” felelős, 2012-ben alapított, a zsidók és a keresztények közötti, még szorosabb kapcsolatok létrehozásán munkálkodó Israel365 elnevezésű szervezet szerint az influenszerek mozgósításának célja a „nyugati civilizáció védelme a progresszív baloldali szélsőségesség és a globális dzsihád jelentette kettős veszedelemmel szemben”.
A múltban, aki a háborúkat megnyerte, a média feletti uralmat is megszerezte, így a „narratívákat” is a győztesek írták. A digitális média ugyan roppant alkalmas agymosásra, milliók szívének és lelkének befolyásolására, vagy akár megfigyelésre, kémkedésre is, azonban teljes körűen uralni szinte lehetetlen, és az igazság, ha szórványosan és lassan is, de esetenként utat tör magának.
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
