Miközben Benjámin Netanjahu Nobel-békedíjra jelölte a hét hónapos regnálása alatt két háborúba is belépő Donald Trump elnököt a „békéért tett erőfeszítéseiért”, az izraeli kormányfő védelmi minisztere hétfőn elmondta, hogy utasította a hadsereget, alakítson ki egy „humanitárius várost” a Gázai övezet déli részén, az egyiptomi határnál található Rafah városában – ami mára egyetlen rommezővé vált –, hogy az enklávé part menti területeiről oda tereljenek 600 ezer palesztint, akiknek így egyszerűbbé válna a segélyezése és kontroll alatt tartása.
Fotó: Reuters
A táborba csak biztonsági ellenőrzésen átesett embereket engednének be, de akik egyszer beléptek, azok utána nem távozhatnának.
A Hárec izraeli lap által ismertetett terv szerint a tábor kialakítása a jelenleg még nem véglegesített 60 napos tűzszünet alatt kezdődne meg. A területet az Izraeli Védelmi Erők biztosítaná, de üzemeltetéséhez és a segélyosztáshoz Jiszráel Kac elmondása alapján „nemzetközi partnereket” keresnének.
Kac a „humanitárius várost” nem titkoltan a gázai palesztinok kitelepítésének előkészítéseként írta le; a Netanjahu által vezetett Likud politikusa szerint az „emigrációs tervet” Izrael végre fogja hajtani. A miniszter azt mondta, hogy a kormányfő vezetésével jelenleg is zajlik olyan országok keresése, amelyek készek befogadni a gázai palesztinokat – a Hárec információi szerint azonban valójában erre egyetlen megkeresett ország sem volt hajlandó.
A védelmi miniszter újságírók előtt előadott terveit a Guardian keddi összeállítása szerint nemzetközi jogászok emberiesség elleni bűncselekményekhez vezető tervnek minősítették. Michael Szfard izraeli nemzetközi jogász nemcsak a nemzetközi jog súlyos megsértésének tartja a Kac által felvázolt víziót, de arra is felhívja a figyelmet, hogy az izraeli vezérkari főnök által néhány órával korábban kiadott irányelvnek is ellentmond; Ejal Zamir ugyanis deklarálta, hogy az Izraeli Védelmi Erők (IDF) csakis a palesztin civilek biztonsága érdekében ad ki evakuálási ultimátumot, nem áttelepítési célzattal. Azonban az IDF őszinteségét is megkérdőjelezi, hogy a májusban indított „Gideon harci szekerei” elnevezésű izraeli offenzíva eleve Gáza tartós megszállását tűzte ki céljául, és az övezet 75 százalékáról kitelepítené – vagy már el is üldözte – a palesztin lakosságot.
Az izraeli kormányzat nem titkolt célja a Gázai övezet 2,2 milliós palesztin lakosságának testi-lelki megtörése és végső soron emigrációra való kényszerítése. A kormányzati kommunikációban ezt többek szerint a „megvalósítjuk a Trump-tervet” – ami egy közel-keleti Riviérát képzel el a Gázai övezet helyén – eufemizmussal szokták körülírni, mondjuk egyes szélsőséges kormánytagok nem fogalmaznak ilyen szemérmesen.
Kac azért is említette a segélyezést a „humanitárius város” fő feladataként, mivel Izrael a háború során többször is azt a (nagyrészt megalapozott) kifogást fogalmazta meg a nemzetközi szervezetek által koordinált és kivitelezett segélyezéssel kapcsolatban, hogy a szállítmányok egy részét a Hamász kaparintja meg; a szervezet azután az élelmiszert, tisztálkodószereket vagy üzemanyagot elképesztő haszonkulccsal adja tovább. Ezért májusban izraeli sugallatra felállt egy amerikai vállalkozó által létrehozott, amerikai zsoldosok által védett elosztópontokat üzemeltető új elosztóhálózat, a Gázai Humanitárius Alap (Gaza Humanitarian Fund – GHF), mely átvette a segélyosztást.
Az Izrael által favorizált rendszer azonban hosszú és veszélyes útra kényszeríti a rászorulókat, és még a minimálisan szükséges élelmiszer elosztását sem tudja kivitelezni; a Gázai övezet lakosságának nagy része így rendszeresen éhezik. Az elkeseredettség és a Gázában uralkodó törvényen kívüli állapotok miatt ráadásul rendszeresek a segélyosztó pontok elleni fosztogatások, az ezeket biztosító izraeli katonák pedig tucatjával lőnek le segélyért tolongó civileket, írja meglepően Izrael-kritikus cikkében a Telex.
