Oroszország hadserege meggyengült, de továbbra is harcképes. Siklóbombák és FPV drónok tömegével aratnak sikert, a tüzérség megállás nélkül dolgozik, miközben továbbra is elégséges számmal érkeznek új katonák a seregbe. A front mögötti ipar újraindult, a páncélozott járművek és harckocsik gyártása folytatódik. A légierő és a haditengerészet lényegében sértetlen, és a nukleáris fegyverek fenyegetése továbbra is ott lebeg minden tárgyalás felett.

Az orosz védelmi minisztérium 2024. október 6-án közreadott videófelvételéről készített képen orosz katonák 122 milliméteres BM-21-es Grad rakéta-sorozatvetővel tüzelnek ukrán állásokra egy nem megnevezett ukrajnai helyen (fotó: MTI/AP/orosz védelmi minisztérium)

Az orosz hadsereg sokat vesztett a presztízséből a 2022-es ukrajnai invázió megindulása óta. Moszkvának a vártnál sokkal súlyosabb emberi és technikai veszteségeket kellett elszenvednie, az orosz hadipar pedig nehezen tart lépést a front igényeivel. A háború lezárulta után Oroszországnak hosszú évekre lesz szüksége, hogy haderejét újjáépítse.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Oroszország ne lenne képes folytatni a háborút. Az orosz hadsereg közel egy éve sikerrel hozott létre és alkalmaz egy taktikai formulát, amelynek segítségével lépésről lépésre amortizálja le ellenfelét, ezzel pedig egyre nyomasztóbb fölénybe kerül a háborúban. Az egyre nagyobb sikereket hozó harceljárásnak négy fő eleme van, amelyek egyikét sem képes Ukrajna lemásolni vagy kivédeni.

Első lépés – tüzérségi tűzhenger

Az orosz hadvezetés taktikája egy egyszerű, de hatékony mechanizmus köré épül. Ukrajna elsősorban a nyugati eszközök miatt sokkal precízebben tudja használni tüzérségét, azonban Oroszország ezt sokszoros létszámbeli fölényével képes többnyire sikeresen ellensúlyozni. A front egyes szakaszain akár a 10:1 arányt is eléri az orosz tüzérségi eszközök fölénye, de a kevésbé telített frontszakaszon is többnyire eléri a 2:1 arányt. Oroszország nem csak a bevethető eszközök számában van jelentős előnyben, hanem a tüzérségi lőszer tekintetében is, amelyben nagy szerepe van az észak-koreai segítségnyújtásnak. Minden komolyabb művelet előtt intenzív tüzérségi tűz sújtja az ukrán állásokat, amely klopfoló módjára puhítja fel az ukrán védelmet.

Orosz gyártmányú 152 mm-es önjáró lövegek vonulnak fel a moszkvai Vörös téren a győzelem napja alkalmából rendezett katonai díszszemlén (fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)

Második lépés – precíziós siklóbombák

A tüzérséghez képest nagyobb jelentősége van a siklóbombák használatának. Sok tízezernyi öreg orosz és szovjet bomba áll rendelkezésre az orosz hadsereg arzenáljában. Ezeket a bombákat ezerszámra alakítják át, szárnyakat szerelve rájuk és műholdas navigációs rendszerrel ellátva őket, ezáltal nagyobb hatótávolságú pusztító fegyvereket létrehozva. A siklóbombákat az orosz légierő emeli a magasba, onnan pedig irányított pályán vitorláznak az ellenségig. Ezek a fegyverek már precízebben bevethetőek, és nagyobb a rombolóerejük, amivel a lövészárkok mélyebb rétegeit is képesek felőrölni.

Az elektronikus hadviselés területét fejlesztve Ukrajna már képes ezeknek az eszközöknek megzavarni a pontosságát, ám ezek a zavaróeszközök drágák, ezért nem állnak rendelkezésre a teljes frontvonalon. A siklóbombák nagyobb célpontok ellen a zavarás ellenére is eredményesek, különösen tömeges bevetés esetén, amely járulékos haszonként még az ukrán légvédelmet is túlterhelik.

A korábban Szíriában bombázó orosz TU-22M3 hadászati bombázók most Ukrajnában is aktívak, a különbség, hogy ezúttal már nem kell a célpont fölé repülniük, mert a bombák hegesztett szárnyakat és saját navigációs rendszert kaptak (fotó: MTI/EPA/orosz védelmi minisztérium)

Harmadik lépés – száloptikás drónok

A háború egyik legfontosabb technológiai áttörését az orosz hadsereg által bevetett, optikai kábellel vezérelt drónok jelentik. Ezek a drónok a rádiófrekvenciás zavarásnak teljes mértékben ellenállva pontos és veszélyes fegyverként működnek. Tömeges használatuk csak az idei év eleje óta jellemző. Ezek a drónok akár 15 kilométeres távolságból is irányíthatók, és kulcsszerepet játszanak az orosz előretörésben, jelentőségüket a Kurszk térségében zajló harcokban volt különösen nagy. Bár Ukrajna is elkezdte alkalmazni ezt a technológiát, ám annak ára miatt a jóval nagyobb orosz költségvetés jelentős előnyben van. Az optikai kábeleknek nemcsak a magas költsége, de a gyártásukban Kína kulcsszerepe is Oroszországnak kedvez.

A frontvonalon ezek a drónok komoly veszteségeket okoznak az ukrán csapatoknak. Bár próbálkoznak hálókkal vagy sörétes fegyverekkel védekezni ellenük, jelenleg nincs hatékony módszer ellenük – még a legjobban felszerelt ukrán egységek számára sem. Az optikai vezérlésű FPV drónok könnyen támadják az ukrán utánpótlási útvonalakat.

Negyedik lépés – gyalogsági roham

Az utolsó lépésben van talán a leglátványosabb hátrányban Ukrajna. Nyugati partnerei bármikor dönthetnek úgy, hogy mégis ismét több pénzzel és katonai eszközzel látják el a védekező államot, ám létszámbeli problémáira nem látszik semmilyen orvosság. Amennyiben az utolsó érintetlen, 18 és 25 év közötti korosztályt is bevonnák a háborúba, az még egy nehezen kivívott, valószínűtlen győzelem esetén is végérvényesen katasztrofális helyzetbe sodorná Ukrajna jövőjét.

Az orosz gyalogság és páncélos egységek, köztük harckocsik és páncélozott szállító harcjárművek, ha sokszor súlyos veszteségekkel is, de képesek akcióba lendülni, hogy benyomuljanak a távolsági csapások nyitotta résekbe.

Az idő egyelőre Moszkvának dolgozik

Az új taktika ugyan nem hozott nagy területi nyereségeket Oroszország számára, de lehetetlenné tette az ukrán ellentámadásokat, miközben Oroszország minden területen egyre nagyobb létszámbeli fölénybe kerül. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem akar olyan béketárgyalásokba bocsátkozni, amely országa számára hátrányosan végződik, azonban a folyamatos emberi és logisztikai veszteségek lassan kimerítik a kijevi vezetés mozgásterét. Az idő múlásával Moszkva a hadseregét is kedvezőbb helyzetbe hozza, és a nemzetközi közvéleményt is jobban a javára befolyásolhatja.

A háború emberi költsége hatalmas. Oroszország becslések szerint már 700 ezer főt veszített – halottakat, sebesülteket és eltűnteket is beleértve –, de a Kreml most újabb 160 ezer fiatalt hív be sorkatonai szolgálatra, főként a tavaszi hadjárati időszakra készülve. A frissen besorozott katonák kiképzése hónapokat vesz igénybe, így azonnali frontszolgálatuk nem várható (sőt, ez nem is célja a Kremlnek, ugyanis a frontra rendszerint a szerződéseseket küldik), de hosszabb távon biztosítják a stabil utánpótlást a hátországba.

Ukrajna oldalán a helyzet kritikus. Az ország jelentős emberveszteséget szenvedett, a hadsereg a legtöbb esetben negyvenes, sőt ötvenes éveikben járó katonákból áll, akik évek óta szolgálnak a frontvonalon. Az utánpótlás nehézkes, a fáradtság és a morál zuhanása egyre nyilvánvalóbb. Bár a Nyugat továbbra is jelentős mennyiségű hadianyagot és pénzügyi támogatást biztosít Ukrajnának, egyre több hang figyelmeztet arra, hogy a jelenlegi stratégiával ez már kevés lesz.

Ennek fényében logikus, hogy Putyin most nem a békét keresi, hanem az előnyt. Amikor ez a stratégia sikerrel jár, Oroszország a történelemkönyvek újabb lapjaira nem a dicsőséges győztes emlékezetével, hanem a kínnal és keservvel felülkerekedő óriás képével fog bekerülni. Oroszországnak a jelen állás szerint ez is kielégítő lehet.

Horváth Dániel - Híradó.hu