Miközben az ukrán haderő ütőképes alakulatainak elég jelentős része Oroszország területén harcolt, az orosz haderő szép lassan elérte Donyeck megye egyik legfontosabb városát, Pokrovszkot. Egy olyan településről van szó, amely nem csupán hadműveleti szempontból kritikus: Pokrovszk az ukrán szénbányászat talán legfontosabb központja, elvesztése súlyos csapás lehet az ukrán gazdaság egyik húzóágazatának, az acéliparnak, írja a Portfólió.



Fotó: Yevhenii Vasyliev / Global Images Ukraine / Getty Images

Az ukrán vezetés az elmúlt hetekben rájött arra, hogy Pokrovszkot talán nem kellene olyan könnyen elengedni, ahogy a térségbeli kisvárosokat, hiszen elvesztésével nem csupán Donyeck nagy része kerülhet orosz kézre, hanem az ukrán gazdaság hosszútávú működése is csapást szenvedhet, ami kihathat a háború utáni kilábalás ütemére is.

Mi történik Pokrovszk körül?

A napokban elérték az orosz katonák Pokrovszkot, Dél-Donyeck legfontosabb ukrán kézen lévő települését. A 60 ezres város az oroszok által 2014 óta megszállva tartott Donyeck várostól durván 40 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Az orosz katonák jelenleg Pokrovszk déli városrészének határán vannak, illetve szintén déli irányból támadják a szomszédos Mirhohradot. Várható, hogy mielőtt érdemben megkezdik az oroszok Pokrovszk ostromát, elvágják a legtöbb vasúti és közúti összeköttetést és megpróbálják, amennyire lehet, bekeríteni a települést. A délre, délkeletre, Kurahove felé vezető térséget már teljesen elfoglalták az oroszok, illetve valószínűleg elvágták az északkeletre, Kosztyantynivka felé vezető H-32-es autópályát és a Mezsova felé vezető T-04-06-os főutat, valamint az ezzel párhuzamos vasútvonalat is.

A térségben már csak három fontosabb útvonal van ukrán kézen: az északnyugati, M-30-as autópálya, az északi, T-05-15-ös főút és egy kisebb mellékút Hirsinye felé - magyarul ezen a három fővonalon tudnak Pokrovszk védői már csak erősítést fogadni, vagy ha úgy alakul, visszavonulni.



Forrás: LiveUAMap

A térségben azután indult meg az orosz haderő, hogy elfoglalták a 37 kilométerre délkeletre található Avgyijivkát 2024 februárjában. Az ukrán vezérkar a nyáron úgy döntött, hogy ahelyett, hogy megpróbál ebben a szektorban ellentámadni, mielőtt stabilizálódnak az orosz védvonalak, inkább Oroszország nemzetközileg elismert területein belül, Kurszk megyében indít offenzívát.

E hadjárat támogatásához jelentős mennyiségű katonai erőforrást elvontak az ukrán döntéshozók a Donbaszból, az orosz haderő pedig kihasználva a helyzetet, Dél-Donyeck jelentős részét elfoglalta.

Mielőtt Pokrovszkot is elvesztették volna, az ukrán vezérkar észbe kapott, és elkezdte tolni az erősítést a régióba. Jelenleg a térségben heves harcok folynak: az ukrán vezérkar nap mint nap arról számol be, hogy a Pokrovszk-szektorban zajlik a legtöbb ütközet, itt van most a háború epicentruma.

Mi lesz most?

Még decemberben jött a hír arról, hogy az ukrán vezetés egy egész dandárt küld Pokrovszk térségébe, megerősíteni a város védelmét. Egy frissen létrehozott, modern fegyverekkel felszerelt alakulatról van szó: ez a 155-ös számú Kijevi Anna gépesített dandár kapta a felatatot, melynek katonáit Franciaországban képezték és felszerelték őket Leopard 2-es harckocsikkal, Caesar önjáró tarackokkal is. Ezek az ukrán haderő legjobb fegyverei közé tartoznak.

Chip 'n Dale: Rescue Rangers, UAF version pic.twitter.com/cbT8Y9RiyU

— IgorGirkin (@GirkinGirkin) December 23, 2024

Aztán, ahogy megjelentek az első fotók a térségben kilőtt Leopardokról, a nyugati sajtóban is elkezdtek szivárogni a hírek arról, hogy azért a Kijevi Anna dandár harcértéke valószínűleg finoman szólva sem egyenértékű például a sok csatát megjárt 47-es Magura dandárral, vagy a volt azovosokból létrehozott 3-as számú rohamdandárral.

A 155-ös dandár nagyon súlyos morálbeli problémáktól szenved: már a franciaországi kiképzés során több tucat katona dezertált az alakulatból, de mire a frontra kerültek, Jurij Butuszov ukrán oknyomozó újságíró információi szerint már az 1700-at is elérte az alakulatot engedély nélkül elhagyó katonák száma. Az eredetileg 5800-as létszámra tervezett alakulatban egy ideig csupán 2000 hadra fogható katona szolgált, most az ukrán vezérkar elvileg már “csak” 500 dezertőrt nem tud kézre keríteni. A tömeges dezertálásokat az ukrán vezérkar és az érintett NATO-országok is megerősítették, az ügy már Volodimir Zelenszkijig is eljutott, aki állítólag teljesen átszabta emiatt az ukrán haderő szervezési rendszerét (új dandárok létrehozása helyett inkább a meglévők megerősítésére fog koncentrálni.)

Pokrovszk védelmének alapkövét viszont most, akárhogy is nézzük, egy alapvetően rosszul szervezett, demotivált dandár adja, melynek botrányaitól hangos a világsajtó. Őket persze kiegészítik még kisebb-nagyobb alakulatok, illetve bármikor dönthet úgy az ukrán vezetés, hogy megerősíti Pokrovszk védelmét egy tapasztaltabb "elit" dandárral is, de a jelenlegi harctéri helyzet nem sok jót vetít előre a védők számára.

🇷🇺🇺🇦 Russian soldiers destroyed the Leopard Tank in the village. Pokrovsk pic.twitter.com/6ISXtqWdQK

— Intelligence FRONT (@intelligencefnt) January 14, 2025

A városból már most, mielőtt érdemben elkezdődött volna az ostrom, alig két nagyobb és egy kisebb összekötő-útvonal vezet csak ki, nagyon nehéz lesz érdemi erősítést csoportosítani a régióba, ráadásul az ukrán haderő legjobb alakulatainak jelentős része most légvonalban 350 kilométerre, Kurszk megyében harcol.

Az orosz terv világos, hiszen már sokszor láttuk, hogy csinálják: Putyin katonái most megpróbálják elvágni az összes Pokrovszkból kivezető útvonalat, kipuhatolják a védelem gyenge pontjait, aztán szépen lassan elkezdenek beszivárogni a városba a lövészek, miközben a tüzérség rommá lövi az egész települést.

Az ezt követő harcok akár 3-4 hónapig is elhúzódhatnak, de 2022 óta nem nagyon láttunk olyat, hogy egy ilyen csatát az ukránok meg tudtak nyerni, most pedig egy jóval fáradtabb, demotiváltabb és gyengébben képzett erővel kell az oroszoknak szembenéznie, mint mondjuk Bahmutnál.

Az ukrán vezérkar valószínűleg nem gondolja azt, hogy nyers erővel meg tudja tartani Pokrovszkot, a stratégia most alighanem az, hogy próbálják kihúzni a település védelmét, mielőtt a 2025-ben várható béketárgyalások megkezdődnek, remélve, hogy ezt és talán még pár fontosabb, oroszok által megszállt várost be tudnak cseréni Szudzsára és a kurszki falvakra.

Nagy kérdés, hogy ez a stratégia beválik-e. Sem a pokrovszki védelem, sem a kurszki védelem nem tűnik betonstabilnak: az oroszok lassan, de biztosan nyomulnak előre, ha pedig Szudzsát és Pokrovszkot is elveszti Ukrajna, az alighanem a háború egyik legcsúnyább kudarca lesz.

Miért is ilyen fontos Pokrovszk?

Pokrovszk katonai szempontból mindenképpen értékesnek nevezhető.



Pokrovszk, még a boldog békeidőkben, ekkor még Krasznoarmiiszk néven (fotó: Wikimedia Commons)

Pokrovszk mindemellett gazdasági szempontból sem elhanyagolható, sőt, talán még értékesebb is, mint hadászati szempontból.

Pokrovszk mellett található ugyanis Ukrajna egyik legnagyobb szénbányája, az egyetlen olyan bánya az országban, ahonnan kokszot termelnek ki, elvesztése éppen ezért súlyos csapás lehet az ukrán acéliparnak.

A bánya 2023 egészében, amikor már javában folyt a háború, 3,5 millió tonna kokszot termelt ki, ennek a kapacitásnak a kiesése az ukrán acélgyártó szövetség becslése szerint kevesebb mint felére csökkenti az ukrán acéltermelést. A bánya egyébként a napokban teljesen leállt.

A szövetség eredeti becslése szerint 2025-ben 7,6 millió tonna acélt terveztek termelni az ukrán gyárak, Pokrovszk orosz megszállás alá kerülése a célszámot 2-3 millió tonnára veti vissza.

Mindez azért is súlyos, mert a fémipar Ukrajna exportjának egyik húzóágazata: a mezőgazdasági termékek exportja után ez teszi ki a legnagyobb szeletet az ukrán gazdaság külpiaci termeléséből.




Pokrovszk elvesztése tehát hosszú távon is komoly érvágás lenne az ukrán gazdaságnak:

az acélipar olyan csapást szenvedhet el, amely Ukrajna háború utáni talpra állását is veszélyeztetheti.

Arra pedig nem lehet számítani, hogy ha egyszer az oroszok elfoglalják Pokrovszkot, sikerül olyan megállapodást kötni, mellyel elengedik a háború után ezt a katonai és gazdasági szempontból is stratégiai fontosságú régiót, főleg, ha Szudzsát is visszafoglalják Putyin katonái. Emlékezzünk csak: a Kreml a háború kezdete óta egyebek mellett Donyeck megye egészére is igényt tart.

Persze nyilván az ukrán acélműveknek ezután lesz lehetőségük importtal pótolni a kieső kokszmennyiséget, ezzel pedig csupán drágább lesz a termelés és komplexebb a beszállítói lánc, mintha katasztrofális összeomlás történne. Mindazonáltal az érintett vállalatoknak biztosan költségracionalizálásba kell fogniuk, amely negatívan befolyásolhatja nemcsak a fémipari foglalkoztatottsági adatokat, de magával az exporttevékenységgel foglalkozó fuvarozókat, hajózási cégeket, kikötőket, raktárüzemeltetőket is. Mindez pedig lassíthatja az ukrán gazdaság háború utáni újjáindulását és az ország leválását a külföldi segélyek lélegezetőgépéről.

Az ukránok már inkább saját maguk robbantják fel a stratégiai fontosságú objektumokat

A The New York Times jelentése szerint Ukrajnában folyamatosan romlik a helyzet, ezt jelzi az is, hogy fel kell robbantaniuk olyan bányákat is, amelyek korábban a gazdaság motorját jelentették.



A kép illusztráció, egy zaporizzsjai kokszüzem látható rajta (forrás: Ukrinform / NurPhoto / Getty Images)

Az orosz csapatok egyre jobban megközelítik Pokrovszkot a Donbasz déli részén, ezzel viszont kulcsfontosságú területeket veszít el Kijev. A korábbi beszámolók elsősorban arra koncentráltak, hogy maga a város milyen szerepet játszik az ukrajnai háborúban és az esetleges elvesztése milyen következményekkel járna katonai szempontból. Pokrovszk környékén több olyan bánya is található, amelyek korábban az ukrán gazdaság egyik legfontosabb alapkövét jelentették, most a harctéri események impulzív változása miatt mégis arra kényszerülnek a térség védői, hogy maguk semmisítsék meg az infrastruktúrát.

Az amerikai lap információi szerint a katonai döntéshozó úgy döntöttek, hogy Piszcsane városban

a stratégiai fontosságú szénbánya bejáratait felrobbantják, mivel attól tartottak, hogy annak elfoglalása esetén az oroszok titkos csapatmozgásokra tudnák használni a felszín alatti járatokat.

A detonációt az is indokolttá tette, hogy egyszerűen túlzottan veszélyessé vált a kitermelés környéke, mivel az intenzív orosz bombázások miatt esélyes volt, hogy instabillá válik a bejárat.

A kitermelés már korábban reagált a közelgő veszélyre, a bányászokat egy másik lejáratok kezdték el leereszteni a mélyművelésű földalatti járatokba, de ez az útvonal mintegy 2 órával tovább tartott az eddigieknél. Mindez azt is jelenti, hogy jelentősen csökken a szénbányászat hatékonysága. A felszínen zajló összecsapások más problémákat is okoznak a vájárok számára, mivel visszatérő gond az áramkimaradás, amely egyben a szellőzőrendszer átmeneti leállását is jelentheti. Ilyen esetekben a mélyben tartózkodó munkásokat azonnal evakuálni kellett.

Kijevnek az volt az érdeke, hogy a lehető legtovább üzemeltesse a Pokrovszk környéki bányákat, mivel az ukrán gazdaság egyik legfontosabb ágának számító acélgyártáshoz biztosították innen a szükséges szenet. A térséget védő parancsnokok közben már azzal is elkezdtek számolni, hogy hamarosan más környékbeli kitermelőegységekre is rátehetik a kezüket az oroszok, azért azoknál is robbanóanyagokat helyeztek el, hogy szükség esetén meg tudják semmisíteni azokat, valamelyest lassítva az ellenség előrenyomulását. A beszámoló szerint a Metinvest tulajdonában álló tárnáknál nem tudni, hogy a detonációk már bekövetkeztek, vagy az utolsó pillanatra hagyják az intézkedést.

Végveszélyben az ukrán erődváros: szinte már semerre nincs kiút a védőknek

A kelet-ukrajnai frontvonal déli és keleti frontvonal találkozásánál található Velika Novoszilka várost szinte teljesen körülzárták az oroszok – írja a DeepState adataira hivatkozva az Ukrajinszka Pravda.

Velika Novoszilka egy a háborút megelőzően egy csendes kisvárosnak számított, amely Donyeck megye délebbi részén számított kevésbé jelentős mezőgazdasági központnak. Az orosz-ukrán háború kirobbanásával a szerepe viszont megnőtt, mivel a település jelenti az egyik utolsó akadályt az orosz hadsereg előtt a Donbasz déli részének teljes elfoglalása előtt. Az elmúlt hetekben viszont végveszélybe került a település, gyakorlatilag katlan alakult ki.

A 2024-es nagy orosz nyomulás egyik eredménye az lett, hogy Moszkva főleg Donyeck megyében jelentős területek felett vette át az ellenőrzést, és több kulcsfontosságú várost is elért. Az egyik ilyen lett Velika Novoszilka, amelyet a DeepState adatai szerint szinte teljesen bekerítettek a támadó csapatok. Az elmúlt napok egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy

az egyik utolsó települést is elfoglalták a város előtt, Neszkucsne is már orosz kézre került, ezzel gyakorlatilag minden akadály elhárult a város ostromának megindítása elől.

Még egy település nincs Moszkva kezén a szektorban, Vremivka viszont gyakorlatilag összenőtt Velika Novoszilkával, ezért annak támadása egyet jelentene a város bevételének megkezdésével.

A helyzet viszont borús képet rajzol ki az ukrán védők számára: a város a Mokri Jali folyó keleti oldalán fekszik, ezen az részen teljesen elszigetelték a települést az orosz csapatok. Nyugat felől az egyetlen átjárót két híd jelenti Vremivka településre, ahonnan kizárólag észak felé, alsóbbrendű utak jelentik az egyetlen szárazföldi összeköttetést az ukrán területekkel. Ez a helyzet azzal fenyegeti a védőket, hogy teljesen bekerítik őket, és nem igazán lesz merre menekülniük. Az ukrán hadvezetés korábban több alkalommal szembesült hasonlóan éles helyzettel, akkor sikerült időben evakuálniuk a csapatokat, nem sikerült bekeríteni azokat, most újra egy hasonló kihívással néznek szembe.