Úgy néz ki, Donald Trump komolyan gondolja, hogy pikk-pakk békét fog teremteni Ukrajnában, amint beül 2025. január 20-án a Fehér Házba, ennek előkészítése már meg is kezdődött. Nagyon úgy fest eddig, hogy olyan tanácsadókkal, döntéshozókkal veszi magát körül, akiknek inkább fontos, hogy gyors legyen a béke, mintsem hogy tartós legyen, és mivel Oroszország az agresszor, Moszkva igényeinek kielégítésével lehet ezt a legkönnyebben elérni. Bár még sok idő van hátra január 20-ig, jelen állás szerint kifejezetten valószínűnek tűnik, hogy az oroszoknak kedvező béke születik majd: megtarthatják a Donbaszt, a Krímet és az Azovi-tengert, Ukrajna pedig egy időre biztosan elfelejtheti a NATO-tagságot – írja a Portfólió.
Fotó: The White House. A fénykép illusztráció
Milyen békét is akarnak Trumpék?
Tulsi Gabbard lesz Donald Trump nemzeti hírszerzési igazgatója. Kinevezését rengeteg negatív visszhang érte, hiszen Gabbard vokális kritikusa az Egyesült Államok külpolitikájának és korábban számos, oroszbarátnak vélt megjegyzést tett. Fotó: Gage Skidmore from Surprise, AZ, United States of America, CC BY-SA 2.0, via Wikimedia Commons
A múlt héten ismét elnökké választották az amerikaiak Donald Trump republikánus politikust, az amerikai vezető pedig gyorsan akcióba lendült, és sorra elkezdte kinevezni azokat az embereket, akik a Fehér Házban segítik majd a munkáját.
Trump egész pikáns stáblistát állított össze; arról, hogy kik lesznek a kulcsemberei és ez milyen hatással lesz ez a világ eseményeire, itt írt a lap részletesen.
A kinevezések sorozata minden bizonnyal egyre nagyobb letargiát okoz a kijevi elnöki palotában. Bár Zelenszkij azt kommunikálta Trump megválasztásakor, hogy nagyon örülnek neki, hogy ő lesz a következő elnök, amerikai sajtóhírek szerint valójában a katonai és politikai vezérkar is fél attól, hogy Trump a háború lezárását az Ukrajnának nyújtott fegyvertámogatások nullázásával és az elfoglalt területek Oroszországnak történő átadásával akarja elérni.
Egyre inkább úgy néz ki, hogy az ukrán vezetés félelmei jogosak: Trump olyan emberekkel veszi körül magát, akik vagy nyíltan ellenzik Ukrajna támogatását, és területek átadásával akarnak békét teremteni, vagy szimplán csak nem tartják fontosnak a konfliktust.
Vegyük sorra, Trump fontosabb emberei közül ki, mit gondol az orosz-ukrán konfliktusról.
Ezt a háborút és szenvedést el tudtuk volna kerülni, ha a Biden-kormány komolyan veszi Oroszország jogos aggályait Ukrajna NATO-tagságával kapcsolatosan
– ezt Tulsi Gabbard, Trump kinevezett nemzeti hírszerzési igazgatója nyilatkozta az ukrajnai háborúról 2022 februárjában, pár nappal azután, hogy Oroszország megindította az Ukrajna elleni invázióját.
Márciusban egy videóüzenetben szólította fel tűzszünetre a harcoló feleket, majd azt állította:
Amerika 25 biolabort működtet Ukrajnában, ahol halálos vírusokat tárolnak, melyek bármikor elszabadulhatnak a harci cselekmények hatására.
Trump választott legfőbb ügyésze, Matt Gaetz minden egyes Ukrajnának szánt segélycsomagot leszavazott kongresszusi képviselőként, sőt, nagyrészt neki köszönhető az is, hogy bizalmatlansági indítvánnyal eltávolították a republikánusok Kevin McCarthy házelnököt,
ami hónapokra megakasztotta Ukrajna támogatását az amerikai törvényhozásban.
Gaetz nem nyíltan oroszpárti vagy Ukrajna-ellenes, egyszerűen csak úgy látja: teljesen értelmetlen dolog nagyon sok milliárd dollárral támogatni egy kelet-európai országot, amikor az Egyesült Államoknak szerinte ennél sokkal nagyobb problémái is vannak.
JD Vance, Donald Trump alelnöke pedig a The Shawn Ryan Show nevű műsoron szinte szóról szóra felmondta az orosz béketervet, mint ideális lezárás az ukrajnai háborúra:
Oroszország megtarthatja az elfoglalt területeket, létrejön egy demilitarizált övezet a jelenlegi frontvonalak mentén, Ukrajna biztonsági garanciákat kap, de nem léphet be a NATO-ba.
Vannak persze a Trump-stábban héjább hangok is: Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó, Marco Rubio külügyminiszter és Pete Hegseth védelmi miniszter is alapvetően keményebb fellépést szeretnének Amerika ellenfeleivel szemben. Hegseth például 2022 márciusában még háborús bűnösnek is nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, azóta természetesen óvatosabb hangnemre váltott. Bár ezek a politikusok nem feltétlen hagynák magára Ukrajnát:
legfontosabb prioritásnak a háború lezárását, és nem Ukrajna győzelmét tartják, hiszen úgy látják, elsősorban Kína, másodsorban Irán sokkal nagyobb fenyegetés.
Így tehát nem valószínű, hogy bármelyikük is megpróbál Ukrajna támogatása mellett vehemensen érvelni, szemben azokkal, akik egy kvázi-oroszbarát megoldást szeretnének, ha cserébe sikerül a háború gyos lezárását elérni.
Trump maga is sokszor kritizálta korábban Ukrajnát és Amerika Kijevnek nyújtott támogatását, egyszer a „világ legjobb kalmárjának” nevezte Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, aki szerinte csak viszi a pénzt Amerikából. Ezután találkozott az ukrán elnökkel, majd máris úgy kezdett el gondolkodni, hogy nem szabad Oroszországnak területeket adni. Most Zelenszkij ismét távol került tőle és olyan emberek veszik körül, akiknek kizárólag a háború gyors lezárása a fontos, így kifejezetten valószínű, hogy Trump véleménye ismét változni fog.
Így nézhet ki a béke
Oroszország jelenleg Ukrajna kb. 18%-át tartja megszállva. Térkép forrása: UK Ministry of Defense / X
Amerikai sajtóhírek szerint (amelyektől persze a „riogatás” sem áll távol, és persze Trump tényleg nem túlságosan kiszámítható - a szerk.) kétféle béketervet fontolgat Donald Trump Ukrajna kapcsán:
- Elengedik Kijev kezét, Oroszország megtarthatja az „annektált” megyéket, aztán legalább átmenetileg vége a háborúnak.
- A minszki egyezmények felelevenítése: autonóm zónák létrehozása Ukrajnában, melyeket európai békefenntartók ellenőriznének.
Friss infók szerint az első béketerv most sokkal valószínűbb, hiszen ezzel könnyebb lesz rövid távon lezárni a háborút, Oroszország ugyanis lényegesen nagyobb eséllyel fogadja el ezt a számukra kedvezőbb felvetést.
Ez a béke az eddig megjelent információk és találgatások szerint így nézne ki:
- Általános tűzszünet, majd béketárgyalás.
- Oroszország megtarthatja az elfolgalt területeket a konfliktus befagyasztásán keresztül. Nyilván rövid távon Észak-Koreán és Szírián kívül senki nem fogja elismerni, hogy a megszállt régiók nemzetközi jog szerint Oroszország része, de az orosz katonák és döntéshozók maradhatnak, szóval az elfoglalt területek de facto Oroszország részeként fognak tovább funkcionálni.
- A koreaihoz hasonló demilitarizált zóna jönne létre a jelenlegi frontvonalak mentén, melyek túloldalán masszív erődítmények épülnének.
- Valamilyen biztonsági garanciák, melyek csak úgy érnek bármit is, ha Ukrajna ütőképes haderőt építhet és tarthat fenn a háború után. Ebben az európai országok és hadiipari vállalatok továbbra is támogathatják Ukrajnát.
- Ami Ukrajnának még komoly érvágás: nem lehet az ország a NATO tagja, a következő 20 évben legalábbis biztosan nem.
- Az Oroszországra kivetett szankciók maradnak, de hosszabb távon nem kizárt a lazítás.
Ezt a megállapodást a Trump-kormány és Oroszország is el tudja adni győzelemként.
- Trump ígéretének megfelelően békét teremtett, az orosz haderő elég nagy része megsemmisült Ukrajnában egyetlen amerikai katona elvesztése nélkül, mindez pedig komolyan visszaveti Oroszország geopolitikai ambícióit. Oroszország gazdasága pofont szenvedett és függésbe került Kínától. Sikerült elkerülni a nukleáris háborút is.
- Oroszország ki tudja hirdetni a „különleges művelet” sikerét, hiszen a „Donyecki és Luhanszki Népköztársaságot” (szinte teljesen) „felszabadították”, megtarthatják a Krímet, elfoglalták az Azovi-tenger partszakaszát és kizárták Ukrajnát a NATO-ból. Emellett sikeresnek tudják nyilvánítani a „nácimentesítést” is, hiszen nagyrészt megsemmisítették azokat a politikailag is aktív fegyveres alakulatokat (pl. Azov, Ajdar), melyek a legjobban szúrták Oroszország szemét.
- Egy ilyen békének nyilvánvalóan Ukrajna lenne a legnagyobb vesztese. Az ország kb. 20%-át elfoglalták az oroszok, a munkaképes lakosság számottevő része elesett a fronton vagy elmenekült külföldre, az civil infrastruktúra romokban. Emellett az áhított NATO-tagságról és jó időre valószínűleg az EU-tagságról is le kell mondaniuk. Nem lenne meglepő, ha Ukrajnában egy ilyen béke után instabil és veszélyes időszak következne, mintsem gyors helyreállítás és stabilizálódás.
Lehet tartós béke?
Tomahawk rakétaindító egy amerikai hadihajón. Volodimir Zelenszkij ilyen rakétákat kért az Egyesült Államoktól, mint "elrettentő erő" Oroszországgal szemben, hiszen Ukrajnából kilőve szinte bárhol csapást tudnak mérni az ellenséges állam területének európai részére. Fotó: Steven Fine, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
Két nagy aggály van a fent taglalt békével kapcsolatosan:
- Teljesen mindegy, milyen megállapodás születik Oroszországgal, ezt úgysem fogják betartani, ahogy nem tarották be az 1994-es budapesti egyezményt, az Iránra és Észak-Koreára kivetett embargókat, az országok szuverenitását szavatoló ENSZ-egyezményeket, de még saját, háborús agressziót tiltó törvényeiket sem.
- Ha most egy ország területet tud szerezni agresszív katonai akcióval, más országok is felbátorodnak, hogy területszerző háborúkat robbantsanak ki.
Nyilván, legalább átmeneti megoldás lenne a helyzetre az, ha
- Trump javaslatára európai békefenntartók vonulnak be Ukrajnába: nyilván lenne pár állam (pl. Lengyelország, balti államok), melyek önként és dalolva vezetnének egy ilyen projektet.
- Az európai fegyvergyárak és nagyhatalmak továbbra is öntenék a fegyvereket Ukrajnába, arra hivatkozva, hogy kellő elrettentő erőt kell képezni az oroszokkal szemben.
Ezzel kapcsolatosan két nagy kockázat van:
- Oroszország lehet, hogy belemenne eleinte egy ilyen alkuba, de aztán, ahogy elkezdenek az első európai katonák és / vagy nagy hatótávolságú rakétafegyverek érkezni Ukrajnába, ismét elővehetik azokat a vádakat, hogy a Nyugat Oroszország megsemmisítésére fegyverzi fel Ukrajnát, ezért ismét nácimentesíteni kell. Főleg igaz lesz ez, ha Oroszország hadiipara és hadereje a következő 5-10 évben lényegesen gyorsabban fejlődik, mint Európáé.
- Valamiért nagyon kevés szó esik arról, hogy Ukrajna politikai rendszere nem egy statikus dolog: ahogy a múltban változott, és a szovjet nosztalgiát elkezdte átvenni a Nyugathoz tartozás vágya, úgy a jövőben is változhat. Semmilyen garancia nincs arra, hogy a mostani, demokráciaorientált és nyugatbarát berendezkedés öröke a helyén marad. Kifejezetten súlyos eseményeket indíthat el az, ha a Nyugat egy olyan békét forszíroz Ukrajnára, melyet a lakosság nagy része elutasít, és úgy érzik, hogy „elárulta őket” a NATO és az EU, pedig őket védték sok százezer emberélet árán. Így akár az erős szövetségesből és partnerből hosszabb távon biztonsági kockázat is lehet. Nézzük csak meg, mi megy most Grúziában: ők 2008-ban háborút vívtak Oroszországgal, ezután jött egy határozott nyugatos fordulat, a mostani kormány pedig visszavezeti az országot Moszkva ölelésébe. Semmi nem zárja ki azt, hogy ilyen Ukrajnában is megtörténjen.
Mindezek ismeretében nem lehet arra számítani, hogy a felvázolt „Trump-béke” örök fegyvernyugvást, politikai stabilitást és konjunktúrát hoz a térségre.
Önmagában legalábbis biztos nem. Fegyverkezés, kemény diplomáciai üzengetések, rejtett titkosszolgálati akciók, szankciózgatás és kiberháború lesz legjobb esetben is a következő évek domináns tematikája, akkor is, ha Trump közbenjárása végett elhallgatnak a fegyverek. Oroszország politikai ambíciói, a térségben működő szélsőséges szervezetek és a rengeteg, háború során felhalmozott katonai eszköz pedig valószínűleg hosszabb távon is kihívásokat fog állítani az Európa stabilitásáért felelős döntéshozók elé.
Korábban írtuk:
- Zelenszkij megvilágosodott: biztos benne, hogy Trump elnökségével hamarabb ér véget a háború
