Miközben az összes „fősodratú” nyugati média (beleértve annak magyarországi „bal- és jobboldali” kirendeltségeit is) és a szoros pórázon tartott politikusok a „Hamász terroristái által meggyilkolt izraeli túszok” sorsa felett hullatnak krokodilkönnyeket, ismételten újabb izraeli bűncselekményről hullott le a lepel. (Természetesen az izraeli túszok sorsa is borzalmas, a gond ismételten csak az a bizonyos kettős mérce, és a palesztinok áldozatainak és szenvedéseinek elhallgatása és semmibe vétele a Nyugat vezető köreiben.) A Palesztin Vörös Félhold (a Nemzetközi Vöröskereszt társszervezete) jelentette, hogy az izraeliek a Salem katonai ellenőrző pontnál átadták a részükre a korábbi palesztin fogoly, Ayman Rajih Abed holttestét.
Abed 50 esztendős volt, és a ciszjordániai Dzsenin városától nyugatra fekvő Kafr Dan településről származott. A Dzsenini Kormányzati Kórház igazgatója, Wissam Bakr közölte: az intézmény orvosai a holttestet megvizsgálva súlyos kínzásokra utaló nyomokat találtak. A palesztin férfit kegyetlenül ütlegelték, halálát így minden valószínűség szerint az embertelen kínzás okozta. Az izraeli katonák a közelmúltban a hajnali órákban behatoltak Abed házába, ahol is már ütötték-verték a „terroristát”, majd elhurcolták. Mint a meggyilkolt férfi egyik rokona elmondta, Abed jó egészségnek örvendett letartóztatásakor, ezért úgy véli, halálát szinte bizonyosan az izraeli börtönben elszenvedett kínzások számlájára lehet írni.
Az újabb súlyos izraeli jogsértés természetesen nem érte el a nyugati politikusok és médiájuk ingerküszöbét. Holott Abed halálával immár 25-re nőtt azoknak az ilyen-olyan jogcímen a zsidó állam börtöneiben sínylődő palesztinoknak a száma, akik 2023. október 7. óta a fogságban „rejtélyes körülmények között” életüket vesztették. Azonban az áldozatok száma ennél több lehet, ugyanis a 25 fő személyazonossága és halálának ténye pontosan megállapítható. Azonban számos olyan palesztin van, akit korábban vagy az elmúlt 11 hónap folyamán ejtett rabságba az izraeli hadsereg, feltételezések szerint nincsenek már az élők sorában, azonban sorsukról semmiféle információt nem közölnek a zsidó állam hatóságai.
Arról is csak nagyon szórványosan csordogálnak a hírek a „szabad” nyugati médián keresztül, hogy az izraeli hadsereg augusztus 28-án a legnagyobb hadműveletét kezdte meg 2002 óta a megszállt Ciszjordánia északi részén. Az IDF egységei behatoltak Dzsenin és Tulkarm városokba, valamint a közelükben és a Nablusztól északkeletre fekvő Tubas melletti menekülttáborokba. A zsidó állam hadereje másnap (azaz 29-én, csütörtökön) visszavonta erőit Tubas közeléből, valamint Tulkarmból is. Dzseninben azonban tovább zajlanak a hadműveletek, páncélos járművek vonultak fel a város utcáin, a légierő fedezete mellett. Izraeli katonai források szerint az akció során legalább 26 palesztin „terrorista” vesztette életét.
Aligha csodálkozhatunk azon, hogy a ciszjordániai palesztinok körében óriási mértékben nőtt a feszültség a Gázai övezetben zajló mészárlás kezdete óta, melynek immár 41 ezer, többségében gyermek és női áldozata van. A Jordán-folyó nyugati partján kitört szórványos összecsapások, az izraeli hadsereg fellépései nyomán az elmúlt közel 11 hónapban 674 palesztin vesztette életét, hozzávetőleg 5400 a sebesültek száma, 10 300 személyt pedig letartóztattak.
Íme, még egy fontos esemény, amiről csak nagyon röviden tudósított az „objektív” és „kiegyensúlyozott” nyugati sajtó, az elemző műsorok témái között pedig meg sem említik. (Ha pedig valaki nagy nyilvánosság előtt szóba hozná, legott rásütnék az antiszemita bélyeget.) A hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság július 19-én történelmi jelentőségű határozatot hozott: a testület kimondta ugyanis (amit számos ENSZ-határozat is leszögez, de senki a füle botját sem mozdítja), hogy a palesztin földek (Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem és a Gázai övezet) évtizedek óta tartó izraeli megszállása törvénytelen, ennek megfelelően a ciszjordániai és a kelet-jeruzsálemi izraeli településeket is haladéktalanul fel kell számolni.
Gergely Bence - Middle East Monitor nyomán
