Magyar Péter tegnapi évértékelő rendezvényén bemutatta szakmai, szellemi holdudvarát. Bár az tapasztalható, hogy Magyar addig igyekszik járni a pávatáncot, ameddig csak lehetséges, tehát, hogy nem foglal állást fontos ügyekben egyik vagy másik oldalon, abban bízva, hogy így fent tudja tartani gyűjtőpárti jellegét. Ettől lett – sok más egyéb miatt is – viharos a Partizán-interjú, ahol "baráti tűz" áldozata lett...
– A semmiből építettünk fel mára egy 40 %-os politikai közösséget. Ennek a közösségnek ma tagjai konzervatívok, liberálisok, nemzeti radikálisok, szociáldemokraták és kereszténydemokraták is. Mind igaz, jóravaló magyar emberek - fogalmazott Magyar Péter tavaly ősszel egy Facebook-bejegyzésben. A mai rendezvényen is hirdette, hogy nincs jobb, nincs bal, csak magyar. Tartalom e mellé azonban éppen annyira párosul, mint a Fidesz nemzeti szólamaihoz. Nincsenek értékek, csak érdekek, ez jellemző mindkét politikai erőre. Hatalomtechnikai mutatvány az egész, politikai opportunizmus, szilárd meggyőződése és világnézettel éppannyira rendelkezik Magyar Péter, mint akármelyik megafonos, közpénzből kitartott szereplő.
S mivel ez így van Magyar Péter esetében, a szavazótábora formálja, milyen irányba tolódjon el. Itt térjünk is rá az egyik mai bemutatott szaktanácsadójára, név szerint Bódis Krisztára. Mert itt Magyar Péter most állást foglalt, még akkor is, ha nem ő mondta ki, de embert barátjáról, pártelnököt szaktanácsdadájáról... Ki is Bódis Kriszta? Egy LMBTQ-aktivista, korábbi Pride-szervező!
Bódis neve előkerült már korábbi LMBTQ-megmozdulások körül is, a 2006-os Pride Fesztiválon a vezetése mellett rendezték meg az Irodalmi Centrifuga "meleg tematikus" estjét. A 2013-as Pride Fesztiválon pedig Bódis, mint a mozgalmat támogató költők, írók egyik hazai képviselőjeként olvasott fel saját verseiből az LMBTQ-rendezvény során.
Művei között említhető a „Falusi románc (meleg szerelem)”, amely egy leszbikus értelmiségi nő és heteroszexuális roma szomszédasszonyának kibontakozó leszbikus szerelem történetét követi végig. A film – mint ahogy Bódis fogalmaz egy interjúja során – „a később megalakuló LMBTQ-mozgalom alapfilmje lett”.
A "Bán és bánkódás" névre hallgató filmet a Soros György által támogatott Háttér Társaság azok között a művek között tartja számon, mint "amelyben megjelennek a szexuális kisebbségek (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek) problémái, valamely szereplő és/vagy szerző érintett a kérdésben."
De van még tovább is, Bódis fejéből pattant ki a "Csipke Józsika" nevű deviáns "mese" is, amelyben - idézzük - "van a tündérkirálynőnknek egy húga és egy öccse, vágtak most egymás suttogó morajába a tündérkék. Mindkettőjük választott szerelmet magának, de jaj, micsoda szégyen! A fiú fiút választott a lány lányt, és mi nem tudjuk, mitévők legyünk, engedjük, ne engedjük, kérünk, dönts igazságosan! De Csipke egyáltalán nem vágott olyan aggodalmas képet, mint a tündérkék körülötte."
De még mindig nincs vége, Bódis közreműködött a hírhedt Labrisz Leszbikus Egyesület „Meseország Mindenkié” LMBTQ-mesekönyvében is.
A Labrisz mesekönyvéhez Bódis Kriszta is nevét adta, aki ennek kapcsán úgy nyilatkozott, hogy "az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”
A fentiek alapján térjünk vissza az eredeti Magyar-idézetre, miszerint "40%-os politikai közösségében" vannak nemzeti radikálisok is. Fogalmilag kizárt, hogy ez igaz állítás legyen. Ha van ilyen, akkor az illető nincs tisztában azzal, mit jelent, hogy nemzeti radikális. De ha ez mégsem így van, akkor végtelenül felületesen nézett utána, kit támogatna szavazatával. Ébresztő! Akarjátok, hogy társadalompolitikai kérdésekben az SZDSZ szelleme döntsön? Mert itt erről van szó. Nem mellesleg Bódis nagy hirdetője a különféle cigány integrációs programoknak, nyilván ez is sokat nyomot a latban Magyarnál, hiszen ádáz harc dúl a Fidesz és közte a cigány szavazatokért.
A nemzeti radikalizmus bármely arculatának semmi, de az égvilágon semmi köze nincs és nem is lehet ehhez az egészhez, éppen annyira nem, mint amennyire megvetjük, hogy a Fidesz visszaél a nemzeti érzelmekkel és saját hatalmi és gazdasági érdekeinek megfelelően cégérként felhasználja, kihasználja azokat.
Magyarországnak éppen arra van szüksége, hogy megszűnjön végre ez a gumigerincű politikai alakoskodás. Értékrendre, világnézetre, ebből fakadóan pedig valódi politikai programra van szükség.
Lantos János – Kuruc.info
