A lassan gyűlő tapasztalatok szerint az iskolák csak sodródnak a járvánnyal, ami főleg abból adódik, hogy csak az életkor előrehaladtával nő meg a fertőzőképesség, így leginkább a felnőttek jelentenek fenyegetést egymásra. Az Index cikke.

A koronavírus-világjárvány első hullámában, 2020 tavaszán általánosak voltak az iskolabezárások. Április közepére 192 országban zárták be az iskolákat, ami a világ diákjainak a 99 százalékát érintette. Több mint 1,725 milliárd gyerek töltötte otthon ezt az időszakot.

Ekkor még a járvány kezdetén jártunk, a potenciálisan halálos végkimenetelen és jellemző tüneteken kívül alig voltak ismereteink a vírusról és annak terjedéséről.

Az oktatási intézmények bezárása mindenképpen jó döntésnek tűnt. Az Egyesült Államokban a nyár elején úgy becsülték, hogy 1,37 millióval kevesebb fertőzött és 40 600 be nem következett haláleset lett az intézkedések eredménye. Az év folyamán, főleg a nemzetközi tapasztalatok fényében, sokat változott a kép az iskolabezárások hatékonyságával kapcsolatban.

Nem oszt, nem szoroz?

Az International Journal of Infectious Diseases című, fertőző betegségekkel foglalkozó szaklapban publikált egyik legkorábbi kutatás szerint az első hullámban, március elején elrendelt iskolabezárások nem befolyásolták a járvány lefolyását Japánban.

Olaszországban hatvanötezer iskolában indult el a tanítás szeptemberben, egy hónappal később 1212 intézményben jelent meg a vírus. Az esetek 93 százalékában egy-egy fertőzöttre korlátozódott, és mindössze egy esetben érte el a fertőzöttek száma a tízet. Ausztráliában az 1635 iskolában kimutatott koronavírus-fertőzött kétharmada egy-egy személy volt, 91 százalékban tíznél kevesebb fertőzöttet találtak.

Angliában 30 esetben találtak fertőzési gócokat iskolákban:

az esetek kétharmadában felnőttről felnőttre ment át a vírus,

és mindössze két esetben terjedt a ragály tanulóról tanulóra. Az ír, francia, finn és magyar adatok is azt támasztják alá, hogy a gyerekek nagyon ritkán fertőzték egymást.

Az Egyesült Államokban viszont sokan fertőződtek iskolákban, de ezzel egy időben az iskolákon kívül is tarolt a járvány. Az amerikai szövetségi járványügyi hivatal a nemzetközi tapasztalatokat összegezve (például a bezárt Hongkong és a nem bezárt Szingapúr összehasonlítása alapján) kijelentette, hogy nem volt kimutatható hatása az iskolák bezárásának a járvány elleni küzdelemre.

Nem góc az iskola, de miért?

A berlini Robert Koch Intézet epidemiológusa, Walter Haas szerint összességében az látható, hogy az iskolák nincsenek vezető helyen a járvány terjedésében, sokkal inkább sodródnak a külvilággal. A szakember a Nature tudományos magazin októberi cikkében szólalt meg.



Fotó: Balogh Zoltán / MTI

A friss ismeretek szerint a kisebb gyerekeket nemcsak kevésbé fenyegeti a betegség, de kisebb eséllyel is adják tovább azt, mint idősebb társaik.

Haas és csapata úgy találta, hogy 0–5 évesek adják át legkevésbé a vírust, de a 6–10 éves korosztály is kisebb mértékben volt fertőző, mint az idősebbek. A fertőzőképesség életkorhoz köthető fokozódása más statisztikákban is megjelent: az amerikai adatok szerint a 12–17 éves korosztályban kétszer olyan gyakran kapták el egymástól a vírust, mint az 5–11 évesek körében.

A jelenség oka egyelőre ismeretlen. Az egyik kézenfekvő magyarázat az lehet, hogy minél kisebb a gyerek, annál kisebb a tüdőkapacitása, ezzel együtt pedig kevesebb az általa kilélegzett fertőző páracseppek mennyisége. Hasonló jelenséget a tuberkulózisnál figyeltek meg korábban. A másik lehetőség, hogy a fertőzött gyerekek fele teljesen tünetmentes, így a fertőző és a fertőzött sem észleli a betegséget.

Nem kívánt következmények

A fertőzés kockázata egy iskolában soha nem lesz kizárható. A járvány ugyanakkor sokféle módon előtérbe hozta az oktatási intézmények általános köztudat számára nem triviális hatalmas társadalmi hasznát: elsősorban a gyerekek egészséges fejlődésének biztosításával, másodsorban az általuk felszabadított energiával, amelyet a szüleik a társadalom működtetésébe fektethetnek.

Amerikai becslések szerint a GDP 12,7 százalékára rúgnak az iskolabezárások közvetlen és közvetett, későbbiekben jelentkező költségei, de ezek csak ezermilliárd dollárokban mérhető, pénzesíthető veszteségek.

Az online oktatáshoz való hozzáférés esélyei korántsem univerzálisak, ami azzal fenyeget, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek valahova a XIX. századi szintre térnek vissza. Szintén komoly fenyegetés, amire az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF figyelmeztet, hogy a legkevésbé szerencsések számára iskolák nélkül visszatér a gyerekmunka.

Hol és mennyire veszélyes egy iskola?

A koronavírus ott terjed, ahol sok ember tartózkodik sokáig egyszerre egy helyen. Az iskolában jellemzően az udvaron, az aulákban, az ebédlőben, a tantermekben és a tanáriban, tehát körülbelül mindenütt.

Az európai iskolákban bevezetett megelőző intézkedések a következők voltak:

Egyszerű operatív megoldások is jelentős segítséget jelenthetnek. Például

előnyös, ha reggelente nem verődik össze a tömeg

az iskola kapujánál, ezért jobb, ha nem egyszerre kezdődik mindenkinek a tanítás. Hasonló módon, a nap során érdemes nem egyszerre szünetre küldeni minden gyereket. Az ebédidős tömeget is el lehet kerülni, ha a padjuknál ebédelnek a diákok.

Ezekkel együtt is a tanári szoba a legveszélyesebb hely az iskolában, mivel a tanárokra nézve a többi felnőtt jelenti a legnagyobb veszélyt. Ezt a fenyegetést pedig a már most is ismert módokon: távolságtartással, maszkkal, fertőtlenítéssel és szellőztetéssel lehet minimalizálni.

Kapcsolódó: Az egyetemek és iskolák bezárása miatt több lesz a halott, mint egyébként lett volna