Így éli meg ő azt, hogy nemmel szavaz a koronavírus-törvényre (részlet):

Itt és most egyvalami számít: hogy bele tudunk-e nézni a gyermekeink szemébe a döntés után, hogy igen, én mertem nemet mondani a diktatúrára azért, hogy te egy szabad országban nőhess fel. Mertem nemet mondani, és nemcsak szavakkal, hanem akkor is, amikor tenni kellett, és vállalni minden idők talán legagresszívebb támadását, amit nem a láthatatlan Sorosnak, nem a magyarul se tudó migránsnak kell elviselnie, hanem nekünk, akik itt születtünk, itt nőttünk fel, és itt is fogunk meghalni. Meghalni úgy, hogy mi – szemben 133 gyáva fideszes képviselővel, akik Orbán szerint a legbátrabb magyarok – úgy emlékezhetünk majd évről évre október 23-án az ’56-os mártírokra, hogy elmondhatjuk, igen, mi is vállaltuk a harcot. Mi is szembenéztünk a rezsimmel, és nem futottunk el, nem mismásoltunk, nem kerestünk kibúvókat akkor, amikor meg kellett nyomni a NEM gombot. Tettük azt, amit egy jobbikosnak tennie kell a hazájáért.

Barátaim! Jöjjön, aminek jönnie kell. Legyünk méltók azokhoz a hősökhöz, akiknek az emlékműveit évről évre megkoszorúzzuk. Maradjunk együtt, zárjuk a sorokat, és nevessünk a rendszer szemébe.

(Akinek van hozzá gyomra, vagy tovább akarja tanulmányozni egy elborult elme megnyilatkozását, itt találja a teljes változatot.)