A hírt Sziva Balázs közölte a Facebook-oldalán:

Egyszer mindent véget ér. Még a jó dolgok is. Nincs kivétel. Több mint harminc év után elértünk az utolsó fejezethez. Egyszerűen csak… eljött az ideje. Hamarosan lezárjuk a Romer történetét. A zenekarét, amit 1994-ben azért alapítottunk, hogy kiüvölthessük magunkból mit gondolunk a minket körülvevő világról. 

Nem tragédia ez. Inkább egy jó könyv utolsó oldala. Aztán, amikor becsukod a borítót csak ülsz egy ideig csendben. És közben minden ott visszhangzik a fejedben.

Három évtized. Tényleg kimondani is sok. Soha nem hajtottunk arra, hogy bárkinek megfeleljünk. Nem voltunk a rádiók kedvencei vagy trendik. De őszinték igen. Csak feltekertük a hangerőt és mentünk, amerre a szívünk vitt minket.

Legutóbbi koncertjüket a Mi Hazánk majálisán adták több ezer ember előtt

Nem volt mindig könnyű. Voltak rossz napok: vacak hangosítás, vagy amikor a kisbuszunk lerohadt a semmi közepén. A média belénk mart és zaklatott a rendőrség. 

De ott voltatok TI! A közönség. A tombolás közben átizzadt pólók, a gyűrött plakátok, amiket még mindig őriztek valamelyik szekrény aljában. Ti tettétek ezt az egészet azzá, amivé lett. Beépült az életetekbe. Na, ez az, ami igazán számít!

Szétturnéztuk a Kárpát-medencét és próbáltunk valami mélyebbet adni annál, mint hogy „jó buli volt, köszi!” – valamit, ami megmarad az emberekben. És úgy tűnik, sikerült. Ha valaki odalép hozzád egy koncert után, hogy „a ti zenétek miatt kezdtem el gondolkodni azon, mit jelent magyarnak lenni”, az elég jó ok arra, hogy évtizedekig színpadra állj. Voltak legendás esték – volt, hogy száz embernek játszottunk egy lelakott kocsmában és volt, hogy tízezren üvöltötték velünk a szöveget a szabad ég alatt, de mindig úgy álltunk ki, hogy a maximumot nyújtsuk. Mintha ez lenne az utolsó.

A különbség most csak annyi, hogy 2026. március 14-én, a Barba Negra nagyszínpadán, tényleg az lesz. Reméljük, hogy mindenki eljön majd, aki valaha részese volt ennek a sztorinak, amit együtt írtunk! Éljük meg még egyszer! Utoljára.

A dalok persze nem tűnnek el. Tovább élnek majd. Bennetek, a futballstadionok lelátóin kifeszített drapikon, néhányatok alkarjára tetoválva, vagy egy ketrecharcos bevonulózenéjeként. Ez már nem a miénk, hanem a tiétek. És ez így van jól.

És mi sem tűnünk el teljesen jövő márciusig. 2025-ben lesz még néhány nyári fellépésünk. Ezekről folyamatosan hírt adunk majd. Figyeljétek!
Köszönünk mindent, nem bánunk semmit!

Balázs, Ricsi, Kacsa, Botond, Kölyök