Ugrás a cikkhez
Reklám

A betlehemi Születés bazilika restaurálási munkálatait 2015-ben kezdte el a Gianmarco Piacenti vezette szakavatott toszkániai restaurátorcsapat, s most, karácsony ünnepe előtt fejeződtek be. Nem teljesen, mert van még szépíteni való, de legalább az állványokat lebontották, s a padló- és a fali mozaikok, valamint a korinthoszi oszlopokra festett freskók egy részét már megcsodálhatják a betlehemi Születés bazilikába betérők. A Nagy Konstantin által a Kr. u. IV. században építtetett első bazilikát a szamaritánusok Kr. u. 529-es fölkelésekor fölgyújtották és lerombolták. Nem sokkal később Jusztinián bizánci császár újjáépíttette. A templom fali mozaikképei és a márványoszlopra festett szentek képmásai a Jeruzsálemi Latin Királyság idejében, a XII. században kerültek a helyükre. Az eltelt évszázadokban csak rongálták a művészi alkotásokat a beázások és az egymást váltogató ellenséges muszlim hódítók szándékos kártevései. 2016-ban a restaurátorok rábukkantak egy hosszú évszázadok óta vastag vakolat alatt csipkerózsaálmát alvó, a Jézus születéséről hírt adó angyalra.



A csipkerózsaálmából fölébresztett angyal a Születés bazilikában

Kr. u. 326-ban Nagy Konstantin, a Római Birodalom császára és édesanyja, Szent Heléna a Jeruzsálemtől délre fekvő Betlehemben a helyi keresztények által a pogány rómaiak üldöztetése ellenére is megőrzött, emlékezetben tartott Jézus Krisztus Születése-barlang fölé elkezdték fölépíttetni a Születés bazilikát. A Kr. u. 138-ban elhunyt Hadrianus római császár korában Jézus tanítványai, majd az őket követő térítők tevékenységének eredményeként a krisztusi tanok megállíthatatlan lendülettel hódítottak a Szentföldön, a vele szomszédos provinciákban, de magában a birodalom központjában, Róma városában és egész Itáliában is. Hadrianus szerette volna elfojtani az új vallás terjeszkedését, s ezért leromboltatta a Születés barlang fölé és köré már a Jézus megfeszíttetését, majd menybemenetelét követő évtizedekben az őskeresztények építette emlékeket, kisebb gyülekezeti épületeket. Az római uralkodó az ő idejében már jó egy évszázaddal korábban föltámadt Krisztus emléke eltörlésének szándékával a betlehemi Születés barlangnál bevezette a görög hitvilág Adónisz nevű, ősszel meghaló, majd tavasszal a természettel együtt feltámadó pogány isten kultuszát.



A több keresztény vallásfelekezet tulajdonában levő Születés bazilika kívülről



A Szentlélek eljövetele fali mozaikkép részlete a Születés bazilikában

Hadrianus Kr. u. 138-ban meghalt, de az őt követő császárok sem voltak sokkal kegyesebbek a keresztényekhez. Tekintélyes keresztény személyek, mint például az egyiptomi születésű, ám görög nyelven író ókeresztény szentírás-értelmező, teológiai író Órigenész Kr. u. 216-ban járt először a Szentföldön, majd Kr. u. 232 után teológiai iskolát is alapított a szintén szentföldi Cézáreában, s lejegyezte, hogy a Betlehemben a helybeli keresztények hol mutogatják az odavetődő idegeneknek Jézus születési helyét. Cézáreai (vagy Ceasareai és Kaiszareiai) Euszebiosz görög nyelven alkotó történetíró és szülővárosa, Cézárea püspöke, Nagy Konstantin tanácsadója és életrajzírója még tizenhárom évet élt a Születés bazilika építésének megkezdése után. Korábbi írásaiban, főleg az Onomasticon című, a Szentföld bibliai településeit, vidékeit részletesen leíró könyvében Euszebiosz pontosan megjelöli a Születés barlang helyét. Nagy Konstantin, a birodalomegyesítő császár tehát, ha máshonnan nem is, de Euszebiosztól pontosan tudta, hogy Betlehemben hol építse föl a Születés bazilikát.



Nagy Konstantin császár, a templomépítő

A bazilikaépítés kezdeményezője, finanszírozója, irányítója Nagy Konstantin császár és az édesanyja, Szent Heléna. A munkálatok közvetlen felügyelője a helyszínen azonban I. (Szent) Makariosz jeruzsálemi püspök volt, akinek festett képe ezért később, a keresztesek idején fölkerült a bazilika egyik oszlopára. A konstantini bazilika beltere 54 méter hosszú, 26 méter széles, amelyet négy korinthoszi oszlopsor osztja középütt a főhajóra, illetve a bal- és jobboldali két-két mellékhajóra. A főhajó vörös mészkőoszlopokkal alátámasztott oldalfalai szinte fölszöknek a magasba, jóval a négy mellékhajó fölé emelkedve. A főhajó két oldalfalán, közvetlenül a tetőgerendázat alá felfutó, félköríves záródású, a főhajót megvilágító ablakok közötti keskeny falmezőkön teljes alakú, földre szállott, sietve lépkedő, kezükkel irányító mozdulatot tevő, s a pásztoroknak, illetve a bazilikába betérőknek a templom szentélye alatti Születés barlang irányába mutató angyalok voltak láthatók. Manapság ezek közül az angyalok közül csak a főhajó északi ablaksora között látható hét angyal, s azok közül is egyet, a hetediket csak a mostani restauráláskor fedezték föl, s szabadították ki a több évszázados vakolatborítás fogságából. A főhajó oldalfalain és az apszis belső falán levő (illetve, részint csak volt), mozaikkövekből kirakott, arannyal, ezüsttel és gyönggyel ékesített jó hírhozó, a pásztorokat, később a zarándokokat Születés barlang felé irányító angyalokat, amiképpen az oldalfalakat alátámasztó oszlopsorok és az ablaknyílások közötti falfelületre kirakott mozaikképeket, görög és latin föliratokat az európai keresztesek szentföldi térhódítása idején, a XI. században alkotta egy Basilius nevű művész. A latinosan írt, de görög nevű mozaikművész nevét a főhajó északi, tehát Jeruzsálem felé eső oldalfalán megmaradt egyik angyal lábánál ez olvasható: Basilius Pictor. Rajta kívül egy görög ortodox szerzetes művész, Efrem is részt vett a mozaikok berakásának műveletéből.



Lebontják az állványokat a Születés bazilika főhajójának oldalfala mellől

Mindjárt a főhajó két oszlopsorán nyugvó párkánygerendázat fölött Jézus családfáját megjelenítő alakok láthatók, a déli oldalfalon a Szent Máté evangéliuma, míg az északin a Szent Lukács evangéliuma szerinti bibliai személyek képének megjelenítésével. A Megváltó családfája fölötti déli falrészen hét építészeti táblázat látható, amelyek közül hat felületen görög nyelvű és egyen latin nyelvű fölirat örökít meg hét egyetemes zsinat emlékét. A főhajó északi falán pedig hat görög nyelvű fölirat egy-egy területi zsinatról ad hírt az utókornak.



A Jézus születésének helyét mutató hét angyal közül kettő

A főhajó oldalfalait, amint fentebb említettük, a Jeruzsálemi Latin Királyság idejében díszítették arany alapokra rakott mozaikkal, mégpedig 1169-ban I. (Nagy) Manuél Komnenosz, a magyarokkal is sokat hadakozó bizánci császár, Árpád-házi Szent Piroska bizánci császárné fia rendelkezése és adományozása nyomán. A mozaikok másik fő adományozója I. Amalrik, a Jeruzsálemi Latin Királyság uralkodója, Fulkó jeruzsálemi király és Melisenda jeruzsálemi királynő (társuralkodó) fia. De volt egy harmadik nagyvonalú anyagi és erkölcsi támogatója is a fali mozaikok elkészítésének, illetve a főhajót övező két márványoszlopsor oszlopaira, pontosan a 29 darabra festett freskók megalkotásának, Ralph, Betlehem korabeli püspöke.



Ez az angyal több évszázadig rejtőzködött a vakolat alatt

Mivel manapság már a mostani magas színvonalú olasz restaurációs munka után sem lehetett újjá- és újravarázsolni az összes mozaikképet, föliratot és az oszlopokra festett freskókat, korabeli forrásokra hagyatkozva fölidézzük, hogy mit láthattak a Születés templomba betérők a falakon és az oszlopokon.



Halszem optikával készült fölvétel az északi oldalfal mozaikjairól



Négy angyal és Antióchiai zsinat szöveges megörökítése

A XII. században a 29 oszlopra festett kép közül a mostani restauráció során csak keveset lehetett megmenteni. Az oszlopokra több addig ismert keleti és nyugati szentet, vallási elöljárót festett, és látták el görög és latin azonosító fölirattal. A főhajó északi, tehát a mai Szent Katalin-templom felőli oldalán futó oszlopsor egy-egy oszlopára festették: I. (Szent) Makariosz jeruzsálemi püspök, Remete Szent Antal, Nagy Szent Euthümiosz, Szent György, Szent Lénárd, Szent Kozma, Szent Damján, Szent Karaldosz, Szűz Mária a kisdeddel, Szent János evangélista képmását és Jézus keresztre feszítésének jelenetét. A főhajót övező déli oszlopsorának egy-egy oszlopára festették: Nagy Szent Theodósziosz, Szabbai Szent Szabbász, Szent István első vértanú, Szent Knut, Szent Olaf, Szent Vince, Szent János evangélista, Illés próféta, Szent Onufriosz, Ravennai Szent Fusca és Antióchiai Szent Margit képmását. A két déli mellékhajó közti oszlopsor oszlopain: Idősebb Szent Jakab apostol, Szent Bertalan apostol, Szent Balázs, Szűz Mária a kisdeddel, Nagy Szent Leó, Szent Anna és egy másik Szűz Mária a kisdeddel képmását.



Krisztus elei közül három

A középső apszis falfelületén kirakott mozaikon Szűz Mária mellett Dávid király és Ábrahám, míg a főhajót a szentélytől elválasztó diadalíven Jézus Krisztus mennybemenetele volt látható. A szentély északi falfelületén Basilius és Efrem mester a Szentlélek pünkösdi eljövetelét, Szűz Mária Sion hegyi halálát, pontosabban „öröklétre szenderülését” (Dormitio Beatae Mariae Virginis) és Jézus bemutatását a templomban bibliai történetet volt megjelenítve. Iannis Phocas egy XII. századi, pontosabban 1181-es bizánci görög szentföldi zarándok alig több mint egy évtizeddel a fali mozaikok berakása után látogatta meg – más szentföldi szent hely mellett – betlehemi Születés bazilikát. Visszaemlékezésében a görög zarándok azt írja, hogy a bazilika Születés barlang fölé épült szentélyében az egyik nagy adományozó, I. (Nagy) Manuél Komnenosz bizánci császár képmása is meg volt jelenítve.



Három oszlop restaurált freskója



Jézus mennybemenetele

A Születés bazilika kereszthajójának északi részében kirakott fali mozaikon csodálhatták meg a zarándokok a keresztesek korában megalkotott Jézus színeváltozását a Tábor-hegyen, Hitetlen Tamás jelenetét és Jézus mennybemenetelét, míg a kereszthajó déli falán látható a Jézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe mozaikkép. A művészettörténet számára ez az utolsó mozaikkép – Jézus bevonulása Jeruzsálembe kép - azért is bír nagy jelentőséggel, mert annak valószínű alkotója Basilius Pictor, a korszak jelentős mozaikművésze, festője és illusztrátora műveit másutt is megtaláljuk, mégpedig a híres Melisenda Zsoltároskönyvben, amely jól példázza a bizánci és a nyugati keresztény képzőművészetnek az egymást kiegészíti és megtermékenyítő találkozására a keresztesek kori Szentföldön.



A Hitetlen Tamás-mozaik



Hitetlen Tamás – mozaikrészlet

A Melisenda Zsoltároskönyvről szólva említést kell tennünk magáról, zsoltároskönyv tulajdonosáról, Melisendáról, a Jeruzsálemi Latin Királyság tehetséges és drámai fordulatokban gazdag, az elmúlt századokban számos történelmi regényt, képzőművészeti alkotást és játékfilmet ihlető királynőjéről. Melisenda 1105-ben születet Jeruzsálemben és ugyanott hunyt el, 1161-ben. A Jeruzsálemi Latin Királyság királynője, pontosabban társuralkodója 22 éven keresztül volt 1131-1153 között. II. Balduin király leányaként 1131-ben lépett trónra. Melisenda templomok és más egyházi intézmények bőkezű adakozója, patrónusa s egyben a Jeruzsálem melletti Betániában apácarend-alapító is volt.



Hitetlen Tamás – mozaikrészlet



Jézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe

Melisenda királynő házasságtörő is volt, mert a korabeli feljegyzések szerint férje, társuralkodója, V. Anjou Fulkó (Foulques) király mellett szerelmi viszonyt folytatott Jaffa grófjával, II. Hugóval. A felszarvazott király mérgében előbb halálra ítéltette az asszonycsábító grófot, majd Melisenda kérlelésére a büntetést száműzetésre enyhítették. Csakhogy az éppen a száműzetés megkezdésére induló II. Hugót egy támadó – állítólag a büntetés enyhítésébe belenyugodni képtelen férj – halálra késelte. A királynő tudta, hogy szeretője megkéselőjét az uralkodótársa, a férje bérelte föl, s ezért az asszony kiengesztelésre V. Anjou Fulkó díszes és míves zsoltároskönyvet rendelt meg a korszak és a Szentföld leghíresebb scriptoriumától (kódexmásoló műhely) jeruzsálemi Szent Sír-bazilikához tartozó kolostorban. V. Fulkó jeruzsálemi királyt is elérte a végzete, mert 1143-ban egy állítólagos vadászbaleset következtében meghalt. V. Fulkó halála után az uralkodó pár fia, III. Balduin lett az édesanyja társuralkodója. Melisenda királynő 1161-ben agyvérzést kapott, s még abban az évben el is hunyt. A kalandos életű Melisendát az Olajfák hegyének tövében, a Kidron-völgyben levő Szűz Mária sírja néven ismert keresztes kori kriptában temették el.



A Háromkirályok hódolata - a Melisenda Zsoltároskönyvből



Jézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe - a Melisenda Zsoltároskönyvből

Visszatérve a Melisenda Zsoltároskönyvhöz, meg kell jegyeznünk, hogy a XII. század közepén készült szentföldi kézirat- és kódexillusztrációkon egyaránt felfedezhetők a francia, itáliai, az angol és helybeli, tehát a bizánci alkotóműhelyek és művészek stílusjegyei, alkotásmódjai, a különböző technikák, stílusok természetes egymásra hatása. A másolók és az illusztrátorok többsége a stílusjegyekből ítélve francia lehetett. A Melisenda Zsoltároskönyv, amint azt fentebb szintén említettük, a Szent Sír bazilika kolostorának híres kódexmásolójában készült a Kr. u. 1130-as években. A gazdagon illusztrált zsoltároskönyv több művész együttes alkotása, s köztük van az a „Basilius Pictor” is, akinek neve minden valószínűség szerint a betlehemi Születés bazilika főhajójának oldalfalán megjelenített egyik mozaikangyal lába mellett is olvasható. Az 1135-1140 között készített Melisenda Zsoltároskönyv utolsó illusztrációja alá a korszak szokása szerint a művész latinul ezt írta: Basilius me fecit (Basilius alkotott engem). A további öt illusztrátor neve egyik kép alatt sincs föltüntetve.



Jézus születése – részlet a Melisenda Zsoltároskönyvből



V. Fulkó és Melisenda megkoronázása

A Melisenda Zsoltároskönyvben van egy illusztráció, a Jézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe, amely festmény ugyan, de sok tekintetben rokonítható a minden valószínűség szerint szintén Basilius mester alkotásával, a Születés bazilikában néhány évtizeddel később alkotott, s ugyanazt a történetet megjelenítő mozaikképpel. A zsoltároskönyvben láthatjuk a Jézus születése című illusztráció-sorozat egyik jelenetét is, amelyre a bizánci, keleti művészek naturális, emberközeli ábrázolásmódja jellemző. A háromkirályok hódolata című illusztráció azért is figyelemre méltó, mert azon láthatjuk a Szűzanya és az ölében tartott kisded végtelenül nyugodt tartásával szemben a három napkeleti király (vagy bölcs) ajándékátadó mozdulatainak a dinamizmusát, amiképpen ajándékaikat elhelyezik a gyermek lábai elé az angyal szigorú felügyelete mellett. Az őrködő angyal mutatóujjával a földre mutatva utasítja a háromkirályokat, hogy az ajándékaikkal nehogy már hozzáérjenek a Szűzanyához és a kisdedhez, hanem tegyék le azokat a lábuk elé, a földre.

Hering József – Kuruc.info

Reklám





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából