Édesanyám emlékének

Liszt Ferenc Krisztus oratóriumában – Szent Máté evangéliumának versét idézve – fölcsendül az Et ecce stella, quam viderant in Oriente (S íme a csillag, amelyet megláttak Keleten) kezdetű ének. Az aláfestő, indulószerű muzsika közben szinte halljuk a háromkirályok szapora lépteinek dobbanását a Jeruzsálemből Betlehembe vivő ősi országúton. A napkeleti bölcsek vonulnak ezen az úton, miután eltávoztak Heródes király színe elől és mennek a betlehemi csillag után, míg meg nem érkeznek a jászolhoz. A háromkirályok Betlehembe menet az ősi országúton valószínűleg elhaladtak azon domb mellett is, amelyről a XIX. század második felében William Holman Hunt angol festő oly sokat szemlélte, festette Betlehemet, a bibliai tájat.

William Holman Hunt: Az aprószentek diadalmenete (részlet)

Akaratom ellenére hosszúra nyúlt szentföldi tartózkodásom idején, főleg karácsony ünnepének közeledtén nappal, de sokszor holdvilágos késő este is, amikor már csendes a tájék, a dél-jeruzsálemi otthonomból át-átgyalogoltam az olajfaligetekkel övezett országúton a mintegy nyolc-tíz kilométer távolságra levő Betlehembe. Az esti órákban a várostól távolodva már csendes volt a bibliai táj, a lassan magam mögött hagyott Jeruzsálem nagyvárosi zaja és fényei nem voltak tolakodóak. Az országúton közeledtem a két szent város közötti félúton magasodó Dzsebel Már Eliászon, azaz a Szent Illés-hegyen erődként álló görög ortodox kolostorhoz. Egyre följebb és följebb kaptatva magányomban mindig szabadjára engedhettem a gondolataimat, boldogság töltött el, hogy én is tapodhattam azt az ősi országutat, amelyen egykor a háromkirályok igyekeztek a Megváltóhoz. Emlékezetemben ilyenkor feltűnt a sárgálló tornyú bobai katolikus templom a falum felvégén, ahová szentesténként a protestáns nagyszüleim otthonából egyedül mentem az éjféli misére. A hazájából kitiltott ember idegenben mindig azokat a helyeket keresi, amelyek valamiképpen emlékeztetik a visszavágyott világára.

A Szent Illés-kolostor Jeruzsálem és Betlehem határában

Fenséges, gyönyörűséges és egyben félelmetes látvány nyílik az arabul Dzsebel Már Éliásznak mondott, a két szent várost, Jeruzsálemet és Betlehemet elválasztó hegygerinc tetejéről. Az országúton följutunk a Dír Már Eliászhoz, azaz a görög ortodox Szent Illés-kolostorhoz, hátrafordulva Jeruzsálemet, míg délnek tekintve magunk előtt Betlehemet látjuk. Az országút mellett jobboldalt, a kolostorral átellenben, egy sziklás dombocskán volt a múlt század '90-es éveinek elejéig a Betlehem, pontosabban a Jézus Születése-templom tornya irányába fordított díszesen faragott, méretes kőpad. Edith Holman Hunt állíttatta erre a helyre elhunyt férje, William Holman Hunt, a világhírű angol festőművész emlékére.

A szerző William Holman Hunt kőpadján 1985-ben

Hazajövetelem óta alaposan fölforgatták, beépítették a Jeruzsálem-Betlehem ősi országút menti tájat. A kolostortól kissé északra bekötőutat építettek a Hár-Homá nevű zsidó településre, a Betlehembe és Hebronba továbbvezető országutat kiszélesítették, William Holman Hunt festőművész kőpadját az út jobboldaláról, a sziklás dombocskáról áthelyezték a baloldalra, közvetlenül a görög ortodox kolostor elé. Ha közel negyed évszázad távlatából visszagondolok, emlékeimben továbbra is a korábbi helyén állt, fölötte árnyékot vető öreg olajbogyófával jelenik meg William Holman Hunt kőpadja, amelyen hajdanában Édesanyámmal együtt hosszasan üldögélve néztük az országút túloldalán mozdulatlanul álló, kifelé az életnek semmi jelét nem mutató görög ortodox kolostort, a távoli Betlehem városát és a Júdeai sivatagot.

A festő kőpadja még a régebbi helyén, de már a környéke rendbe téve

Már a múlt század '80-as éveiben is mohásodó, a sarokrészein itt-ott barbár módon megcsonkított, kék festékkel valamit jelölő háromszöggel bemázolt kőpadot azóta tehát áttelepítették az országút keleti oldalára. A padot már a régi helyén, az áttelepítése előtt is kőtalapzatra helyezték, előtte és mellette jókora térséget kiraktak járólappal. Az ülőtámla belső felületén az angol és görög nyelvű, mára bizony igen megkopott vésetű fölirat Szent Máté evangéliumának két versét hirdeti, illetve azt, hogy ezt a padot Edith Holman Hunt állíttatta férje, William Holman Hunt emlékére: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és embertársadat, mint saját magadat. Ezt az ülőhelyet itt William Holman Hunt az 1854-1902 közötti jeruzsálemi festő emlékére állíttatta a neje, Edith a Jeruzsálemi Görög Ortodox Patriarchátus engedélyével".

A pad már a jelenlegi helyén

A kőpad baloldali, nyugati kartámaszának (nem írjuk, hogy karfa, mert kőből van) külső felületén öles héber betűkkel Sámuel próféta könyvének egy, Dávid király imájának is mondott, magyarra csak nehezen fordítható bibliai verse olvasható. Megemlítjük a legismertebb fordításait: "Az Isten erővel övez és egyenessé teszi utamat" (Szent István Társulat, 1976), "Az Isten az én erősségem a hadban, és az én utamat tökéletesen elkészíti" (Károli Gáspár, 1872), "Ő az Isten, aki erővel övezett fel engemet és simává tette utamat teljesen" (Káldi - Neovulgata), "Isten az én erős váram, s ő vezet engem az egyenes úton" (H. J. fordítása). A kőpad jobboldali, keleti kartámaszának külső, a Szent Illés-kolostor felé néző oldalába az idézett ószövetségi vers arab fordítása van vésve.

Sámuel könyvének héber verse

Miután a William Holman Hunt emlékére állított kőpad jó nyolc évtizedig állt a Betlehembe vezető országút jobboldalán, a múlt század '90-es éveiben elvégzett útszélesítési munkálatok miatt áthelyezték az út másik oldalára, közel a kolostor épületéhez. Az áthelyezés után - a mára már szinte olvashatatlanná kopott betűk újravésése helyett - az izraeliek a kőpad mellett elhelyeztek egy arab, angol és héber háromnyelvű táblát, amelyen egészen kis változtatásokkal, de ugyanaz olvasható, mint az ülőtámla belső felületébe vésett régi szöveg. A görög nyelvű változat az új magyarázótábláról valamiért lemaradt. Edith asszony azért állíttatta eredetileg, a férje 1910-ben bekövetkezett halála után a kolostorral szembeni dombra a kőpadot, mert amint fentebb már említettük, William Holman Hunt ezen a kiemelkedő ponton szeretett üldögélni, vázlatokat készíteni és hosszasan szemlélni Betlehem városát, a semmibe vesző Júdeai sivatagot, a csonka kúpos Heródes-hegyet (Herodion), Jeruzsálemet és a paddal szembeni görög ortodox Szent Illés-kolostort. A művész életében ez a pad még nem állt, hiszen halála után állíttatta a neje, de a helyén, a dombon már akkor is voltak olajfák, amelyek árnyékában ülve képzete messzire szárnyalhatott, festhette a szentföldi tájat.

Az arab fölirat a kolostor felőli kartámaszon

De ki volt Edith Homan Hunt, a festő felesége? Edith Waugh volt a művész második neje, miután az első, Fanny Waugh, Edith nővére, a gyermekszülést követő egészségügyi komplikációk következtében firenzei tartózkodásuk idején meghalt. Összesen nyolcan voltak a Waugh-lányok, mindegyik szép és művelt. Fanny Waugh kisasszonyt 1861-ben ismerte meg a festő, s rá egy esztendőre meg is házasodtak. Az ifjú feleség, Fanny, 1864-ben a Keletért rajongó férjéhez csatlakozva elindult a Közel-Keletre, ám két hónappal fiúgyermekük születése után, 1866-ban, Firenzében meghalt. Fanny a firenzei angol protestáns temetőben nyugszik, s a szarkofág síremlékét a férje faragta a toszkán fővárosban. Edith Waugh, Fanny húga lett az árván maradt fiúgyermek gyámja, s a festőművésszel jóval később, 1872-ben kezdődött a bensőbb kapcsolata. Mivel a brit törvények akkoriban jóval szigorúbbak voltak, mint manapság, Edith a William csak a svájci Neuchatel városában köthettek házasságot. Edith múzsája volt William Holman Huntnak, de ezenkívül nem csak szép, hanem tehetséges amatőr festőként is elkápráztatta a környezetét. Edith Holman Hunt Jeruzsálemi gyermekek: Modern élet Szíriában címen 1881-ben könyvet is írt a szentföldi élményeiről. Edith Holman Hunt 1931-ben, 85 éves korában halt meg Londonban egy közúti baleset következtében.

Az izraeliek által kihelyezett háromnyelvű ismertető a pad mellett

Az irodalmi romantika, a bibliai témák minél eredetibb és hitelesebb megalkotásának vágya a XIX. század második felében sok európai festőt indított útnak a Szentföldre, ahol lelkesen festették a Jézus Krisztus által bejárt tájakat. William Holman Hunt angol festő, a preraffaelita irányzat egyik elindítója, rajongó keresztényként, küldetéstudattal festette szentföldi tájat, a Megváltó földi életének egyes eseményeit. Hunt az angol képzőművészekből és írókból 1848-ban megalakult, magát Preraffaelita Társulatnak nevező művészeti egyesület egyik vezéralakja volt. Mellette mindenképpen meg kell említenünk még az olasz származású Dante Gabriel Rossetti költőt, festőt, műfordítót, és William Holman Hunt mellett a csoport harmadik alapítóját, John Everett Millais festőt. De hármójuk közül mindenképpen William Holman Hunt volt a legjelentősebb, aki megírta és még életében, 1905-ben napvilágot is látott az 1848 és 1851 között, mindössze három esztendeig létezett csoport alaptételeit a Pre-Raphaelism 1-2. kötet című könyvében.

William Holman Hunt: Fanny portréja

Az angol művészeket a németek a praraffaelita mozgalom terén is megelőzték, hiszen a elmélyült vallásos érzés, a nemzeti vallásos újnémet művészet kifejező eszközeinek terjesztésére a Lukács Testvérek Egyesületének keretében az úgynevezett "nazarénus festők" már a XIX. század elején hallattak magukról és hirdették művészi céljaikat. Az 1848-ban alakult angol preraffaelita csoportra természetesen nagy hatással voltak a német "nazarénusok". A vallásos ihlet merítése céljából, a Kelet misztikumára, az őskereszténység levegőjére vágyó festők már a XIX. század elejétől kezdve érkeztek Palesztinába, akárcsak a mi Csontváry Kosztka Tivadarunk, Libay Károly Lajosunk vagy Ligeti Antalunk. William Holman Hunt négyszer, míg Csontváry Kosztka Tivadar "csak" háromszor járt hosszabb-rövidebb ideig a Szentföldön.

. Fanny szarkofág síremléke a firenzei temetőben

William Holman Hunt a négy ízbeni szentföldi tartózkodása során mindig Jeruzsálem lakott - előbb az óvárosban, majd házat épített magának Nyugat-Jeruzsálemben -, ahonnan bejárta Jézus földi életének legfontosabb állomásait. Názáretbe, az angyali üdvözlet városába először 1855 őszén érkezett és kezdett el dolgozni a Názáret című, a manchesteri Whitworth Művészeti Galéria tulajdonát képező vízfestményén, amelyet csak 1861-ben fejezett be véglegesen. A művész Názáretet a városon kívüli egyik hegy oldaláról festette, így szinte teljes rálátása volt a XIX. század közepi jellegzetes palesztinai településre, a lapos- vagy kupolatetős házakra és városkát körülölelő hegyekre, dombokra. Még a bőven burjánzó, finom gyümölcsöt termő kaktuszbokrokat is megörökítette. A festmény jobboldalán látható, hozzá hasonlóan a városkán kívüli hegyekben tartózkodó két alakot, a Szűzanyát és az ifjú Jézust, valószínűleg már a Szentföldről történt hazatérése után, Londonban festette bele a képbe utólag. Naplójában a művész lejegyezte: annyira el volt bűvölve a galileai tájtól, Názárettől, hogy a szabad ég alatt napkeltétől napnyugtáig festett. Hunt abban is következetes volt, hogy a Názáret című képén a serdülő Jézust pontosan olyan öltözékben jeleníti meg, mint amilyenben az 1854-ben elkezdett, de véglegesen csak 1860-ban befejezett A Megváltó megtalálása a Templomban című képén. A Názáret festményen a nekünk hátat fordító gyermek Jézus megérinti az előttük tekergő hatalmas kígyó fejét. A keresztény jelképrendszerben a kígyót, a rossz jelképét Mária és Jézus egyaránt legyőzi. Az egyházi művészetben a Madonna-képeken és a gyermek Jézust ábrázoló alkotásokon is szokás megjeleníteni az eredendő bűn, a rossz jelképét, a kígyót.

Edith Holman Hunt: William Holman Hunt házának belsője a jeruzsálemi Próféták utcájában

A zsidó állam 1948-as kikiáltása előtt a nyugat-jeruzsálemi Próféták utcájában többnyire európai keresztény intézmények és magánszemélyek házai sorakoztak. A Próféták utcája 64. szám alatti ház legendás épületnek számít. A kétszintes, jellegzetes jeruzsálemi faragott kőből épített, boltíves otthont William Holman Hunt építtette a XIX. század 70-es éveinek második felében. Hunt életében harmadszor, 1875-ben visszatér Jeruzsálembe, mégpedig nem egyedül, hanem második feleségével, első neje húgával, a Szentföldért hozzá hasonlóan rajongó Edith Waugh-gal, s a Próféták utcájában vásárolt telken fölépítik otthonukat. Erről a legendás, magas kőkerítéssel körülvett kertes házról érdemes egy kicsit többet is elmondani. Miután a már beteg Hunt 1894-ben végleg hazautazott Angliába, a Próféták utcai házat egy orosz keresztény apáca örökölte, aki odaadóan ápolta az utolsó szentföldi éveiben a festőt. Az első világháború idején a Palesztinát akkor már négy évszázada (!) uraló török hadsereg a művész házát kaszárnyaként használta. De mint minden megszállás, egyszer a török is véget ért, s a katonák távozása után a Próféták utcája 64. szám alatti házat a mandatárius Palesztina egyik híressége, dr. Helena Kagan gyermekorvos vásárolta meg. William Holman Hunt egykori házát hosszas pereskedés után az orosz keresztény apáca tulajdonjogát visszaállítva manapság az orosz egyház tulajdonát képezi.

William Holman Hunt: Betlehem északról nézve (a kőpad dombjáról tekintve)

A Szentföldre harmadszor is visszatérő művész 1875-ben belefogott az élete talán legnagyobb művének számító Az aprószentek diadala című festmény megalkotásába. Hogy a táj, az emberek és a Szentföld különleges hangulatát, színvilágát minél inkább magába szívja, a kép megfestése előtt – meg közben is – rendszeresen fölkapaszkodott a Betlehem és Jeruzsálem határában emelkedő hegygerincre, leült arra a kiemelkedő dombocskára, amelyre halála után a neje, Edith emlékpadot állíttatott. Az országút mellett hosszasan üldögélve csak nézte a júdeai tájat, tekintetét a betlehemi Jézus Születése-templomra szegezte. Két évezreddel ezelőtt ezen a tájékon, az éjszaka leple alatt elmenekült Betlehemből Egyiptomba a Szent Család, miután az Úr angyala Józsefet álmában figyelmeztette: fogja a gyermeket és az anyját, mert Heródes király a csecsemő életére tör. Az Újszövetség leírja, hogy a hatalmát féltő Heródes király megöletett minden kétesztendős és ennél fiatalabb gyermeket Betlehemben és környékén.

Csontváry Kosztka Tivadar: Mária kútja Názáretben (részlet)

William Holman Hunt eredetileg csak a menekülő Szent Családot akarta megfesteni, de később úgy határozott, hogy a Heródes által megöletett gyermekeket, az aprószenteket is megjeleníti a vásznon, hiszen az egyház őket tekinti a kereszténység első vértanúinak. Hunt 1880-ban 57 x 66 centiméteres nagyságban papírra krétával ismét megfestette a neje, Edith portréját, amely végül Az aprószentek diadalmenete című festmény második változatának középponti, a Szűzanya alakja lett. A művészettörténészek véleménye szerint az 1883-84-ben festett 254 x 156 centiméteres Az aprószentek diadalmenete - amely tulajdonképpen az egyiptomi menekülés megjelenítése - Szűz Máriája a fejtartást is figyelembe véve nem lehet más, mint az Edithről 1880-ban készült portré átmásolása.

William Holman Hunt: Názáret

A képen a holdvilágos éjszakában Egyiptomba tartó Józsefet, Máriát és a csecsemő Krisztust körbeveszik, körüllengik a Heródes által megöletett aprószentek szellemei. A megölt gyermekek lelkei vigadnak, táncot lejtenek, menetelnek az élet vizének partján, miközben alakjukat földöntúli fény övezi. A művész a Betlehem környéki tájon jeleníti meg az Egyiptom felé menekülő Szűz Máriát, a kisded Jézust és a szamarat gyalogosan vezető, nekünk éppen hátat fordító Szent József alakját. A festmény megalkotásának egy kellemetlen közjátéka is volt. Hunt Jeruzsálembe érkezte után hosszú hónapokig várt az Angliában hajóra adott poggyászára, de hiába. Ekkor egy silányabb minőségű, helyben beszerzett vászonra kezdte el festeni a képet. A festmény már majdnem elkészült, amikor 1878-ban ismét hazamegy Angliába, ahol a silány vászonra festett alkotás olyan rossz állapotban érkezett meg, hogy a művész kénytelen volt az egészet újrakezdeni. Az Angliában, jó minőségű vászonra festett második változat az eredetinél kicsit nagyobb méretű lett és néhány ponton változtatott is rajta.

A festó Próféták utcai háza Jeruzsálemben

A festményen látható, a diadalmenethez társuló számos buborékkal, fölszálló légies gömböcskével Hunt az öröklét áramlását kívánta érzékeltetni. A festő ezen a művén új témát, a feltámadást, a túlvilágot, az öröklétet jeleníti meg. Korábban ugyanis elsősorban Jézus földi vívódásaira, szenvedéseire összpontosított, most viszont a föltámadt aprószentek diadalmenetét láthatjuk. William Holman Hunt legnagyobb alkotásának nevezett Az aprószentek diadalmenete című mű három legfontosabba vizionáló eleme: a vértanú gyermekek szelleme, az aprószenteket burkoló szent fény és az öröklét áramlásából fölfelé szálló gömböcskék. A kép véglegesen csak 1885-ben készült el, s így aztán két alkotás is viseli Az aprószentek diadalmenete címet, egyik Londonban a Tate Galleryban, míg a másik Liverpoolban, a Walker Art Galleryben tekinthető meg.

William Holman Hunt: Edith Holman Hunt portréja (1880)

William Holman Hunt 1892-ben utoljára, negyedik alkalommal is visszatért Jeruzsálembe, ahol ezúttal már csak egy esztendőt töltött a jeruzsálemi Prófáéták utcájában levő házában. Nagy betegen tért haza Londonba, ahol 1910-ben elhunyt. Állami pompával, hírességek mellé temették el a londoni St. Paul katedrálisban. Edith Holman, a festő özvegye férje halála után néhány esztendővel díszes kőpadot készíttetett a Jeruzsálem és Betlehem közötti hegycsúcsra, arra a pontra, ahonnan a rajongó művész oly sokszor bámulta a szentföldi tájat. Egy híres és olthatatlan szerelem emlékműve ez a pad a Már Eliász kolostor bejáratánál, ahova valószínűleg halála után is eljár William Holman Hunt Szentföldért rajongó misztikus lelke.

William Holman Hunt: Az aprószentek diadalmenete

Hering József - Kuruc.info