Április 19-én ismertettük a Háárec című izraeli lap világhálós oldalára kitett cikket, amely szerint Izraelben előkerültek Szálasi Ferenc naplójának a második világháború alatt írt, eddig elveszettnek hitt részletei, töredékei. Időközben a szenzációs hírt több magyarországi hírportál is leközölte, ám a Háárecben megjelent meglelési történet, de főleg a cikk lezárásaként mellékelt naplórészletek tüzetesebb átolvasása után több kérdés is fölmerült a dokumentum hitelességét illetően.

Roni Lusztig a Szálasi-naplóval

Mindenekelőtt leközöljük magyar fordításban - a témához nem tartozó, úgynevezett „színező anyag” elhagyásával - az izraeli újságban megjelent teljes cikket és a mellékelt naplórészleteket. Az arab és a héber sajtóra gyakorta jellemző pontatlanságok és a pongyolaság kijavítása érdekében a Háárec cikkét fordítói megjegyzésekkel láttuk el:

A fasiszta Magyarország miniszterelnökének elveszett naplója a holokauszt idején: A zsidóság megásta a saját maga sírját

„Kiirtanak minden olyan népet, amelyik így viselkedik”, írta naplójának most előkerült lapjain Szálasi Ferenc, aki felelős országa mintegy 15 ezer zsidójának meggyilkolásáért. Egy holokauszt-túlélő: „Számomra ő olyan, mint Hitler”

(…) A naplót, pontosabban az eddig meg nem talált eredeti napló fénymásolatát még nem fordították le héberre. Ezekben a napokban nézi át (a most előkerült naplórészleteket – H. J.) dr. Karsai László. A c'fáti múzeumigazgató (a galileai C'fát városában levő Magyarul Beszélő Zsidók Hagyományának Múzeuma – H. J.), Roni Lusztig szerint Karsai a Szálasival kapcsolatos kérdések szakavatott kutatójának számít.

A szenzációs dokumentum előkerülése meglepetésként ért sok történészt, akik korábban is szerettek volna nyomára bukkanni Szálasi naplója elveszettnek hitt fejezeteire, s a most előkerült napló eredetiségének igazolására Karsait is sürgősen Izraelbe hívták. Lusztig elmondása szerint a napló részletei az elhunyt Jichák P'rí (mások latin betűs átírásában: Peri vagy Perry – H. J.) történész hagyatékából kerültek elő. P'rí úgy rendelkezett, hogy halála után a hagyaték jelentős része kerüljön a c'fáti múzeumba. Lusztig szerint az erdélyi születésű Jichák P'rí, a magyarországi és az erdélyi zsidóság kutatója „totálisan átadta magát ennek a témának. Az általa összegyűjtött nagy mennyiségű anyag elsődleges föltérképezése után Jichák P'rí hagyatékát csak több szállítmánnyal lehetett Holon városából eljuttatni C'fátba”, (mondja Lusztig – H. J.)

A katalogizálás folyamán a múzeumi dolgozók figyelmesek lettek egy naplómásolatra, rajta Szálasi nevével. A dokumentum alaposabb szemügyre vételekor kiderült, hogy Szálasi háború idején írt naplója eddig elveszettnek hitt két fejezetéről van szó. Lusztig szerint a napló „C” részét már korábban megtalálták, de egészen mostanáig nem bukkantak rá az „A” és a „B” részre (Tehát a háború folyamán írt napló első két részére – H. J.)

Szálasi a Német Birodalom (helyesen: Nagynémet Birodalom – H. J.) védnöksége alatt 1944 októbere és 1945 áprilisa között Magyarország miniszterelnöke volt. A '30-as évek közepétől ő irányította Magyarországon a fasiszta és a fajvédő áramlatot, létrehozta a Nyilaskeresztes Pártot, amely a háború kitöréséig törvényen kívül volt helyezve (Szálasi 1939. március 15-én, tehát jó fél évvel a háború kitörése előtt alapított pártot ezen a néven, és maga a párt nem volt törvényen kívül helyezve – H. J.)

A nácik Magyarországra történt behatolása után alig néhány hónap leforgása alatt mintegy 400 ezer zsidót deportáltak a megsemmisítő táborokba, s Budapesten körülbelül 120 ezer zsidó maradt. Miután Szálasi 1944. október 15-én hatalomra került, a miniszterelnök nyilaskeresztes bandáinak irányításával Budapesten a zsidók ellen terrorista intézkedéseket foganatosítottak. „Terroristák gyakoroltak rémuralmat a város utcáin és kegyetlen gyilkos hadjáratokat vezettek”, mondja Lusztig. „Rajtaütöttek a zsidók házain, zsidókat bujtató idegen konzulátusokon, sőt még a zsidó kórházon is, ahol lemészárolták őket. Becslések szerint ezek a pogromisták 10 – 15 ezer zsidót gyilkoltak meg, sokukat az akkoriban a vértől vörössé vált Dunába hajították. A magyarországi zsidók számára ő (Szálasi Ferenc – H. J.) olyan alak, akiről beszélve nehéz túlzásokba esni a személyéhez fűződő asszociációk emlegetésekor. Ő személyesíti meg a magyarországi zsidók ellen irányuló legszélsőségesebb kegyetlenséget”, (mondja Roni Lusztig – H. J.)

Szálasi a németeknek is segített több tízezer budapesti zsidó kivezénylésében az ausztriai német frontra a védvonalak munkálatainak elvégzésére. Sokan közülük már útközben meghaltak az éhezéstől, betegségek és legyengülés következtében. Sokakat meggyilkoltak, vagy meghaltak a munka folyamán.

A „háborús naplón” kívül Szálasi két további naplót is írt – egyet a háború előtt, a másikat utána (ez utóbbi a börtönnapló – H. J.) Szálasi az 1942 decembere és 1943 szeptembere között írt elveszett naplóban, amelynek részei most kerültek elő, kifejti véleményét az „idő nagyságáról”, a háborús történésekről, sőt még a német tengeralattjáró fölépítéséről is. A naplóból, amelyet még nem fordítottak le héberre, kitűnik az is, hogy a zsidó témával, a zsidók társadalmi helyzetével is foglalkozott. Úgy vélte, hogy a kommunizmus a zsidóveszéllyel egyenlő mértékű ellenségnek számít, s e kettő tulajdonképpen egymásnak partnerei, s egymással kézen fogva járnak. Néhány szakaszt be is jelölt magának, amelyeket fölhasznált a Nyilaskeresztes Párt kongresszusain és hasonló szervezetek előtt elmondott beszédei során.

Lusztig meggyőződése szerint P'rí professzor tisztában volt a birtokában levő dokumentum történelmi értékével, s valószínűleg úgy gondolta, hogy az idő még nem alkalmas annak közzétételére. „Szerintem nem tartott attól, hogy a napló közzétételével csak népszerűsítené Szálasi amúgy visszataszító alakját”, mondja Lusztig, majd hozzáteszi „Minden kutató kiaknázná és kihasználná az ilyen dokumentumot”. Továbbra is titok azonban az, hogy Jichák P'rí milyen úton jutott hozzá a dokumentumhoz. Karsai véleménye szerint a háború végén a cionista földalatti mozgalomnak a Nyilaskeresztes (Párt – H. J.) budapesti parancsnokságára (az Andrássy út 60. alatti Hűség Házáról van szó – H. J.) bejutott egyik aktivistája vehette magához a naplót, majd idővel fölvette a kapcsolatot Jichák P'rível, akiről tudta, hogy ezzel a témával foglalkozik.

Lusztig azt mondja, hogy a napló fontos történelmi dokumentum, s a magyarországi szélsőjobb megerősödésének tudatában pedig kiváltképpen nagy jelentőséggel bír. Manapság visszhangra talál a múltból az a korszak, amelyben lefektették a fajvédelemre, nacionalizmusra és fasizmusra alapozott politikai napirend tételeit, mondja. „A magyar faj tisztaságán és az idegengyűlöleten (ma a cigányokra helyezik a hangsúlyt) alapuló jobboldali, hungarista agenda visszavisz bennünket Szálasi idejébe, s amikor látjuk a jobboldal fölerősödését, lehetetlen nem eltekinteni ennek az áramlatnak a gyökereitől és ennek a megalkuvást nem tűrő megközelítésnek a megalapítójától”, (mondja Roni Lusztig, a Magyarul Beszélő Zsidók Hagyománya Múzeumának igazgatója – H. J.)

Éli Áskenázi

 

A félig tudósítás, félig interjú lezárásaként a Háárec közöl néhány „szembeötlő részletet Szálasi Ferenc naplójából”. Nyilván a most megtaláltból, mert a régebbiekből nem ismerünk ilyen megállapításokat. Zárójelben olvasható, hogy a részleteket Naomi Singer fordította magyarról héberre. Mivel a „most megkerült” naplórészleteknek eddig még a fénymásolt változatát sem adták közre a sajtóban, az a fura feladat hárult ránk, hogy Szálasi bűn rosszul héberre fordított magyar szövegét visszafordítsuk magyarra. Íme Szálasi most megtalált naplórészleteinek a Háárec által leközölt szemelvénye:

A zsidók kérdése, ha nálunk ezt egyáltalán fölteszik, az a következő: „Miért pont minket irtanak ki, s miért pont mi vagyunk azok, akiket ki kell irtani?”

A válasz:

1. Előbb-utóbb kiirtanak minden olyan népet, amely úgy viselkedik, mint ők.

2. Eddig azonban nem irtották ki őket, mert a földgolyón anarchia uralkodott, amelyhez viselkedésükkel hozzájárultak, s ezt az anarchiát végtelenül élvezték.

3. Most azonban ki fogják irtani őket, mert az ezeréves rendetlenséget fölváltja a rend, amely nem tűri meg az anarchistákat, s nem számít, hogy minek nevezik, vagy ki választotta meg őket.

4. Az új rendet kizárólag szülőfölddel és gyökerekkel bíró népek képesek létrehozni, a zsidók azonban természetüknél fogva nem tartoznak ezen népek közé. Az emberi társadalom „kétéltű” korszaka véget ér, minden kétéltűt kiirtanak, s nem számít, hogy mi hozza majd el az új időszakot.

5. A zsidóság hiába kér saját államot és szülőföldet, azt nem kapja, nem kaphatja meg, erről lekésett, mert az országok meghódításának korszaka elszállt a feje fölött. Mások vérének és verejtékének árán nem lehet szülőföldet alapítani és azt megvédeni, legfeljebb rabolni, kizsákmányolni és eladni.

6. Azon állítás, mely szerint a zsidó „kiválasztott nép”, nem egyéb a népeknek szóló örök figyelmeztetésnél: miként nem lehet, s hogyan nem szabad élni.

7. Más népek vére és verejtéke árán a zsidóság mindent elkövet annak érdekében, hogy az egész világot szülőföldjévé, országává változtassa. Számára az „internacionalizmus” eszköz volt a hódításra, a szülőföld létrehozására és annak védelmére. Ezen törekvésében azonban kudarcot vallott, s megásta a saját maga sírját. A zsidóság a régi világ , a legvéresebb anarchizmus, az emberiség alantas és dicstelen maradványaként van jelen az új világ küszöbén. Ezt (a maradványt – H. J.) a rendcsinálás első föltételeként és alapjaként be kell fejezni (sic!), mert ha ez nem történik meg, az anarchia szennye az új világot is elárasztja. A prófécia ezen itt felejtett emberi hulladék tekintetében is beteljesedik.

8. A zsidóság a történelmi bizonyíték elrettentő példájaként vonul majd be a népek történetébe. A zsidóságon beteljesedik majd az átok, amelyet ők jósoltak meg közel kétezer esztendővel ezelőtt, amikor követelték annak az embernek a halálát, akinek a halálát megbosszulja a nemzetiszocializmus, pontosan úgy, amiképpen kétezer évvel ezelőtt a zsidók szájából elhangzott: Vége (sic!) rajtunk. Valóban rajtuk! (Az utolsó előtti mondat héberre fordítása paródiaként is fölfogható, mert valószínűleg a „vég” és „vér” hasonló hangzású magyar szavak hallás utáni összezagyválása eredményeként jött létre. Szent Máté evangéliumának híres, közismert versét (27, 25) fordították le héberre rosszul, nevetségesen és hiányosan. Így lett Jézus véréből Jézus vége. A vers eredetileg így hangzik: „Vére rajtunk és fiainkon!” - H. J.)

 

Eddig a Háárec cikke, a Szálasi Ferenc naplójának tartott dokumentumból kiragadott szemelvények és a fordító pontosító megjegyzései. A cikkben hivatkozott Karsai László holokauszt-kutató történész rendezte sajtó alá Szálasi Ferenc egy korábban, 2008. legelején megtalált, 1943 őszétől 1944 nyaráig írt naplóját is. Karsai akkoriban azt nyilatkozta a sajtónak: „Szálasi zsidópolitikája nagyságrenddel jobb, mint a német megszállás utáni Sztójay-kormányé. Azt hangoztatta, hogy nem megölni kell a zsidókat, hanem dolgoztatni”, állította 2008 tavaszán Karsai, majd leszögezte: „Szálasi 1943. szeptember 15. és 1944. július 18. között írt naplója egy hosszabb, teljesebb napló utolsó harmadának tekinthető, a többi még lappang valahol”.

A fentebb állítottakhoz képest a 2011 májusában az izraeli Holon városában elhunyt Jichák P'rí történész hagyatékából állítólag a közelmúltban előkerült, s a Karsai által 2008-ban sajtó alá dolgozott naplóbejegyzéseknél egy, másfél évvel korábbi, az 1942 decembere és 1943 szeptembere között való naplórészletek homlokegyenest másképpen tanúskodnak Szálasi zsidókról alkotott véleményéről és terveiről.

E sorok írója nem holokauszt-kutató, de a rendelkezésünkre álló kevés információ birtokában is meg kell állapítanunk a következőt: ha Szálasi naplórészletének, pontosabban az abból tematikusan kiragadott szemelvénynek a Háárec által leközölt szövege nem szándékos hamisítvány és/vagy ha az Izraelben Karsai által is megvizsgált és hitelesnek mondott szövegek fénymásolata nem hamisítvány, akkor azzal a meglepő jelenséggel szembesülünk, hogy Szálasi Ferenc 1943 szeptembere és 1944 júliusa között – tehát néhány hónappal a hatalomátvétele előtt – nem kívánta a zsidók kiirtását. Ezzel szemben az egy-másfél évvel korábban írt naplóbejegyzéseiben – amelynek fénymásolatát állítólag most találták meg Izraelben – egyenesen történelmi szükségszerűségként állítja be azt, hogy a nemzetiszocializmus, tehát a németek kiirtják majd a zsidókat...

Hangsúlyoznunk kell, hogy az Izraelben most „előkerült” naplórészlet állítólag csak fénymásolat, míg az eredeti hollétéről egyelőre nem tudnak. Az is érdekes, hogy a leközölt szemelvények szerint Szálasi egyik gondja a cionisták államalapítási szándéka volt. A Szálasinak tulajdonított szöveg nagyszerűen alátámasztja, erkölcsileg igazolja a cionisták haza- és nemzeti otthonteremtő tevékenységét. Fölmerül bennünk a kérdés, hogy a Háárec miért csak távoli fotót mellékelt a Szálasinak tulajdonított napló fénymásolatáról? Pedig a lap fotósa és újságírója a múzeumban járt.

Közben megtudtuk, hogy a Szálasi-naplórészletek fénymásolatát Oranit Gold, a 2011 májusában elhunyt Jichák P'rí történész leánya adományozta a Roni Lusztig igazgatta Magyarul Beszélő Zsidók Hagyománya Múzeumának. Pontosabban a hagyaték egyes részleteit adományozta a c'fáti múzeumnak, miután boldog-boldogtalannak fölajánlotta, de senki nem volt hajlandó elfogadni tőle.

Az Izraelben most, illetve a négy évvel ezelőtt Magyarországon előkerült Szálasi-napló szövege között sok a megfejtésre, megválaszolásra váró ellentét. A fölmerült kérdésekre talán megadhatja a választ maga Karsai László, aki április 25-én Szálasi zsidópolitikája címen tart előadást a budapesti Bálint Házban.

Hering József – Kuruc.info