Testvéreim Krisztusban!

Évente megüljük a húsvétot, s csak kevesen és kevéssé gondoljuk át annak szellemi tartalmát, noha ez lenne az ünnep elsődleges célja. A bennünket teremtő Isten közénk született, hogy megtanítson egy csodálatos titokra: ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, s nem terem új életet; de ha elhal sok termést hoz. (Jn.12, 24) Aki elveszíti érettem életét, az megtalálja azt (Mt. 10, 39)

Hitvallásunkban elmondjuk minden vasárnap: „Hiszem a testnek feltámadását, és az eljövendő örök életet.” De vajon szilárd meggyőződésünk-e, amit mondunk? Mert naponta ér a kísértés, hogy ha választanunk kell az evilági életben maradás, vagy az erkölcsi tisztaság közt, akkor inkább az előbbit válasszuk; és ezt még meg is idealizáljuk! Jézus húsvétkor megmutatta, hogy – ha nehéz is – lehetséges a másik úton járás, és biztatott bennünket, hogy kövessük ebben őt: „Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!” Ennek a belsőséges megtapasztalását kívánom mindnyájatoknak a maja és az óegyiptomi naptár utolsó évében!

Tarnóczy Szabolcs

Ha nem értjük a bűn és bűnhődés fogalmait, lehetünk-e keresztények?

A régi korok embere többé-kevésbé tisztában volt azzal, mi a bűn. Sőt, azzal is tisztában volt, hogy a bűn terhétől meg kell szabadulnunk, mert azzal együtt élni nem lehet, a túlvilágon pedig az Isten számon fogja kérni rajtunk a földi létünk során elkövetett tetteinket.

Már a kereszténység előtti korokban is az emberiség alapvető tapasztalata volt: az elkövetett bűn súlyától meg kell szabadulnunk, ami úgy lehetséges, ha először is megbánjuk, ha rosszat cselekedtünk, majd pedig le is vezekeljük gaztetteinket. Elődeink még ismerték a bűn, megbánás, vezeklés, megtisztulás fogalmait. Gondoljunk Oidipusz esetére: miután megtudta, hogy miféle borzalmas bűnt követett el – megölte a saját apját és feleségül vette az anyját –, lemondott királyi méltóságáról, kiszúrta mindkét szemét, és vak koldusként tengette tovább az életét. Az öngyilkosság nem lett volna eléggé súlyos büntetés a számára. Ugyanis a bűneink eltörlésére szolgáló vezeklésnek arányban kell állnia az elkövetett gonosz cselekedettel. Őseink még tudták, hogy csakis akkor tisztulhat meg a háborgó lelkiismeretünk, és csakis akkor léphetünk megtisztulva az Úristen elé, ha magunkra vállaljuk a bűneinkért számunkra kiszabott büntetést.

Mint ahogyan más vallások, úgy a kereszténység is a bűn-megbánás-vezeklés-megtisztulás – mélyen az emberi lélekbe ivódott - folyamatára épül. Csakhogy a felvilágosodás nyomán a nyugati világban szárba szökkent liberalizmus kérdésessé és viszonylagossá tette a bűn fogalmát. Márpedig, ha nem tudjuk pontosan, mi a bűn és mi nem az, akkor a megbánás és a vezeklés is fölösleges „szenvedéssé” válik. Apropó, szenvedés: a „modern” ember számára a szenvedés a legfőbb rossz, melynek soha, semmiféle értelme nem lehet, ezért azután a kínokkal és megpróbáltatásokkal együtt járó vezeklést is elutasítja magától.

Ha azonban nem értjük, és lelkünk mélyén nem éljük át, mit jelent a bűn, és miképpen lehet annak terhétől megszabadulni, akkor a kereszténység üzenetét sem érthetjük meg. Hiszen a keresztény tanítás legalapvetőbb hittétele szerint Ádám és Éva elkövette az eredeti bűnt, melynek nyomán sok baj és szenvedés szakadt az emberiség nyakába. Jézus Krisztus kereszthalála azért történt, mert – végtelen szeretetétől vezérelve - az emberiség helyett vállalta a vezeklést, és ezzel lehetővé tette a számunkra, hogy megszabaduljunk a bűn súlyától, és tisztán álljunk Isten elé. Jézus Krisztus borzalmas „szenvedésével” és kereszthalálával „lemosta a világ bűneit”.

De miképpen érthetjük meg Jézus Krisztus „helyettesítő áldozatának”, kereszthalálának mélyebb értelmét, ha nem vagyunk immár tisztában a bűn-megbánás-vezeklés-megtisztulás folyamatának jelentőségével? Sehogy. Az erkölcsi relativizmusra ugyanis összeegyezhetetlen a kereszténységgel , mint ahogyan minden más vallással is. A „modern” kor emberének fel kell fedeznie újból a bűn és bűnhődés fogalmait, ami azonban csakis akkor lesz lehetséges, ha az istenhit újjászületik. Mert amióta a világ a világ, a vallások mutatnak utat az emberiség számára.

Ezúton kívánok a Kuruc.info minden kedves olvasója számára áldott húsvéti ünnepeket!

Perge Ottó