Az Olajfák hegyének keleti lejtőjén levő Bét-Págéj templomából vasárnap is elindult a Jeruzsálembe bevonuló Jézus Krisztus útját követő ünnepi menet. Bét-Págéjban a Kr. u. IV. században a bizánci keresztények, a XII. században az európai keresztesek, míg a XIX. század vége felé a ferencesek építettek templomot a pálmák vasárnapján végbement esemény megörökítésére.

A ferences templom oltárképe Bét-Págéjban

Bét-Ánijá és Bét Págéj. Két, egymáshoz közeli település neve Jézus Krisztus korában a Jeruzsálem melletti Olajfák hegyének keleti, délkeleti lejtőjén. Mindkettő a Jerikóból, s a Galileából Jeruzsálembe vezető ősi országút mentén fekszik. Első pillantásra látjuk, hogy az említett települések összetett, két tagból álló, birtokos szerkezetű neve a „Bét”-tel kezdődik, akárcsak az innen nem is olyan messze levő Bét-Lehem (Betlehem). A „bét” aramaus, szírus, héber és arab nyelven egyaránt azt jelenti, hogy valaminek vagy valakinek a „háza”, „helye”.

A Bét-Ánijá (Betánia) település nevének magyar jelentése: „szegények háza” vagy a „szegénység háza.” A hozzá közeli hely, Bét-Págéj, ahonnan a Megváltó elindult, majd nyomában a régebbi és a mai zarándokok virágvasárnap útra kelnek Jeruzsálem irányába. Bét-Págéj nevének jelentése: „éretlen füge háza”. Minket pálmák vasárnapján (Dominica Palmarum) elsősorban az Úr bevonulásának kiindulópontja, a Bét-Págéj nevű palesztinai kis település története, a hozzá fűződő krisztusi történet, az ott épült, lerombolt, majd ismét fölhúzott templom érdekel.

A templom főbejárata Bét-Págéjban

Természetesen a közeli, szintén az Olajfák hegyének keleti lejtőjén található, a palesztinok által a föltámasztott Lázár után arabul manapság El-Ázárijjának nevezett Bét-Ánijá falu is fontos szerepet töltött be az üdvtörténetben, hiszen itt laktak Jézus barátai, itt szállt meg rendszeresen, amikor Galileából Jeruzsálembe zarándokolt. Bét-Ánijában élt az Újszövetségben említett Lázár, Márta, Mária, valamint a „leprás” Simon, akinek a házában tartózkodott a Mester. Végül a mennyekbe is Bét-Ánijá közeléből ment a föltámadás után.

A XX. század közepén végzett régészeti ásatások eredményére támaszkodva a történészek az Olajfák hegyének délkeleti lejtőjén levő Sijáh nevű palesztin településrészre teszik a Jézus korában létezett Bét-Págéj falut. A kereszténység első évszázadaiban élt egyházatyák és történetírók véleménye megoszlik a település behatárolását illetően. Caesareai Eusebius püspök és történetíró a Szentföld városait, s egyéb földrajzi helyeit, neveit részletesen leíró Onamasticonjának Bét-Págéj című szócikkében nem határozza meg pontosan az evangéliumokban említett település helyét, hanem óvatosan ezt írja: „Falu az Olajfák hegyén.”

Virágvasárnap a Bét Págéj-i templomban

Szent Jeromos (Hieronymus), a nagy szentírásfordító a Kr. u. 390-ben írt Liber interpretationis nominum hebraicorum (A héber nevek értelmezésének könyve) című bibliai névlexikonában cáfolja, hogy Bét-Págéj neve az „éretlen füge háza” jelentéssel bírna. Szent Jeromos – mivel jól tudott héberül – a fantáziáját kissé szabadjára engedve azt állítja, hogy Bét-Págéj valójában Bét Pí Há-Gáj, azaz a „Völgy bejáratának helye”.

Akár Caesareai Eusebiusnak, akár Szent Jeromosnak van igaza Bét-Págéj nevének magyarázata tekintetében, az biztos, hogy a Kr. u. IV. századtól kezdve zarándokok erről a helyről kiindulva teszik meg azt az utat, amelyet a Jeruzsálembe bevonuló Krisztus is megtett. Virágvasárnap, vagy a pálmák vasárnapján a Jeruzsálem óvárosában székelő római katolikus (latin) pátriárka vezetésével a Bét Págéj-i ferences templomból kiindulva hívők népes csoportja teszi meg az utat az Olajfák hegyének gerincén, majd a Kidron-patak hídján átkelve egészen a Szent István kapu közelében álló Szent Anna templomig.

Lengyel barátaink Bét-Págéjban

Újabb korunkban 1933-ban újította föl az akkori jeruzsálemi latin pátriárka a Bét-Págéjből Jeruzsálembe tartó virágvasárnapi ünnepi menetet, miután a Szentföldet 401 esztendeig (!) hódoltató Oszmán Török Birodalom azt korábban betiltotta. A pálmák vasárnapján manapság már nem csak a római katolikusok, hanem a protestáns keresztények is megteszik a Bét-Págéjből Jeruzsálembe vezető utat. Az ünnepi fölvonulók Bét-Págéjban a ferencesek templomában gyülekeznek, majd innen indulnak Jeruzsálembe.

Bét-Págéjben a mostani templomot 1883-ban építette a Szentföld nagy építésze, Antonio Barluzzi ferences szerzetes az itt előkerült korábbi, tehát a bizánci és a keresztes templom maradványaira, alapjaira. Barluzzi építkezését ezen a szent helyen megelőzte a ferencesek alapos régészeti ásatása és föltárása. Találtak itt a többi között a Jézus korában szokásos temetkezési sziklaüregeket, bennük szarkofágokkal és agyagedényekkel. Amint a Szentföldön szinte mindegyik keresztény szent helyen előfordult, Bét-Págéjban is a felszínre kerültek a bizánci kereszténység, majd a XI. század legvégén Palesztinába érkező európai keresztesek által épített templom maradványai.

Az oltár és az elkerített sziklatömb

A legértékesebb és legérdekesebb lelet azonban az úgynevezett „Bét Págéj-i kőoszlop”, pontosabban, kocka alakú, festett kőtömb. A szentföldi keresztény hagyomány szerint Jézus manapság a jelenlegi ferences templom északi fala mellett őrzött faragott sziklatömbre fölállva ült föl virágvasárnap a szamár hátára. A kőtömb négy oldalán látható festmények a XII. századból, tehát a keresztesek korából valók. A festett kőszikla hajdanában az 1170-ben épült keresztes kápolna apszisában volt elhelyezve.

Legkorábban egy Bernardus nevű frank szerzetes zarándok tudósít a kőtömbről Kr. u. 870-ben, majd három évszázaddal később, a keresztesek korából, Kr. u. 1172-ben, a kápolna fölépítése után két esztendővel a német Theodorich Libellus nevű zarándok leírása szerint a helybeliek azt mesélték neki, hogy ezen a kőtömbön állt Jézus, amikor elküldte két tanítványát a szamárcsikóért. Theodorich Libellus valószínűleg már a keresztesek által megfestett sziklát látta. Nicolas Da Poggibonai ferences szerzetes 1345-ben járt Bét-Págéjben, s az ott látottakról ezt írja: „Bét-Págéjben nincsenek falak és házak, csak sziklák és egy nagy kő, amelyen Jézus állt, amikor elküldte szamárért a tanítványokat”.

Antonio Barluzzi archaizáló temploma

De ne feledkezzünk meg Pécsváradi Gáborról, az obszerváns ferencesek magyar tartományfőnökéről, aki 1516-ban, éppen az török hódítás évében járt a Szentföldön, s a később megjelentetett latin nyelvű Jeruzsálemi utazás című zarándokbeszámolójában ezt írja: „Betfagé falu Jeruzsálemtől keletre fekszik, az Olajfák hegyén túl, ettől a hegytől nyolcszáz lépés távolságra; Jeruzsálemtől pedig ezernyolcszáz, Betániától ezer lépésnyire. Betfagé az Olajfák hegye és Betánia között van. Egykoron, Krisztus idejében, amikor a két tanítványt Jeruzsálembe küldte a szamárért, kis falucska volt; most azonban teljesen le van rombolva, a helyén a pogányok kertjei és szántóföldjei vannak. Mi, ferencesek virágvasárnap az utolsó vacsora helyéről oda megyünk a páter gvardián serény irányításával, és az egyik barát miseinget öltve énekli az evangéliumot: 'Amikor Jeruzsálemhez közeledve...' stb. Egy másik hasonlóképpen miseingben és kappában szamárra ül az Úr személye helyett, és őt énekelve bevezetjük az utolsó vacsora helyére, annak emlékezetéül, hogy az Úr ezen a napon szamárháton vonult be Jeruzsálembe. A pogányok emiatt nagyon csodálkoztak rajtunk.”

Krisztus föltámasztja Lázárt (sziklarajz)

A fentebb már említett festett kőtömböt hosszabb elfeledés után a ferencesek 1876-ban ismét megtalálták, amikor Bét-Págéjban az új kolostoruk alapjait ásták. A kocka alakú sziklatömb a mai ferences templom északi fala mellett van elhelyezve, s míves kovácsoltvas kerítés övezi. A keresztesek a sziklatömböt a Jézus életében Bét-Págéjben és környékén végbement, s az Újszövetségben leírt események ábrázolásával díszítették, latin nyelvű Biblia-idézetekkel kiegészítették. A keresztes festményeket 1950-ben Cesare Vagarini festőművész restaurálta, s öt esztendővel később az 1883-ban fölszentelt ferences templom oldalfaira, mennyezetére és az oltár fölé Krisztusnak ezen a környéken véghezvitt tetteit ábrázoló freskókat festett.

A Bét Págéj-i templomban őrzött, a keresztesek által négy oldalán befestett kősziklán a következő történetek ábrázolása látható:

1. Jézus föltámasztja Lázárt a közeli Bét-Ánijában. 2. Jézus találkozása Mártával és Máriával Bét-Ánijában. 3. A két tanítvány szamarat talál Jézus számára. 4. Jézus bevonulása Jeruzsálembe.

A szintén Cesare Vagarini alkotta, oltár fölötti freskón a Jeruzsálembe tartó, szamaragoló Jézus látható a tanítványai kíséretében.

Hering József – Kuruc.info