Csurka István halálára Izraelben vasárnap még nem reagáltak az ismert „magyarszakértők”, pontosabban, úgy írtak róla, mintha még az élők sorában lenne. Viszont a hét végén is derekasan foglalkoztak az egyre fokozódó magyarországi antiszemitizmussal és a holokauszt nagyságrendbeli cáfolójával, a jobbikos Gyöngyösi Mártonnal, de leginkább az Új Színház előtti antifás tüntetéssel.

A nagyvilágban végbemenő antiszemita jelenségek dokumentálására szakosodott, s a mások rasszizmusát mélyen megvető izraeli kormány által is támogatott Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Összehangolásának Fóruma című héber portál „csillaga” ezúttal kétségtelenül Dörner György volt, akit társulatával együtt a róla szóló számos izraeli újságcikk jóvoltából egy esetleges szentföldi turné alkalmával már ismerősként köszönt majd a nagyérdemű. A „Magyarország tiltakozik egy jobboldali színházigazgató ellen” című írásban Dörnernek azt is fölróják, hogy 2010-ben föllépett a 17 százalékos sikert elért Jobbik választási nagygyűlésein.

A kacifántos nevű héber portál az MTI-re és más magyarországi zsidó hírforrásokra hivatkozva hetet-havat összehord a budapesti történésekről, ám mivel a politikai és kulturális helyzet alakulásáról csak az említett hazudozók közvetítésével értesül, s ezen kívül a szerzői nem tudnak magyarul, sokszor egészen tragikomikus infókkal vezetik félre az izraeli olvasókat.

Magyar Fruzsina, akit Izraelben férfinak tartanak

Magyar Fruzsináról, Magyar Bálint testvéréről, Mécs Imre kedves feleségéről – akinek nevét a héber szöveg tengerében a nagyobb hatás kedvéért még latin betűs átírásban is közlik - például mindvégig hím nemben szólnak. Magyarán, fiúsították a hölgyet. Ezen utóbbi jelenség természetes dolog lenne az SZDSZ-es, LMP-s és a hozzájuk hasonló körökben, de ezúttal az urazás valószínűleg csak a tudatlanság szüleménye.

„Nem szabad megengedni azt, hogy a fasiszta ideológia jegyében lábbal tiporhassák az életünket és a kultúránkat”, idézi az izraeli portál a Paulay Ede utcában fölszólalt klasszikust, Magyar Fruzsinát, akit ezután nemes egyszerűséggel „zsidó színműírónak” nevez. Persze megint hímnemben.

Júszef el-Kudszi – Kuruc.info