A magyar nyelvvel, a zavaros vallomásokkal és a magyar hatóságokkal is küzdenek az egyik kanadai bíróságon, ahol az ország legnagyobb emberkereskedelmi ügyét próbálják feltárni, amelynek minden főszereplője cigány. Az egyik gyanúsított ügyvédje szerint oktalanul kelti a "magyar romák" rossz hírét az ügyészség, amely mindent elhitt a tanúknak, igaz, a védelem sem áll betonbiztos lábakon.

John Sopinka Courthouse

A riport első része: Kanada legnagyobb emberkereskedelmi bűnügyének főszereplői a "nácik által elüldözött szegény romák"

- Tudott róla, hogy Magyarországon a testvérével együtt egy csalási és zsarolási ügy miatt 1998 óta körözték?

- Nem tudtam, csak tegnap, itt a bíróságon hallottam először.

- És azt tudta, hogy ezt onnan tudjuk, hogy dokumentumokat találtunk róla a testvére lakásán?

- Én nem tudtam, a bátyámért nem vagyok felelős, csak magamért.

Ez a párbeszéd a bő fekete talárt viselő hamiltoni főügyész, Toni Skarica és a vádlottaknak fenntartott üvegkalickába ültetett D. Gyula között zajlott le a kanadai város, Hamilton bíróságán október 19-én. Az Origó helyszíni riportot készített a bíróságon, ahol október harmadik hetében minden nap Kanada történetének legnagyszabásúbb emberkereskedelmi ügyével foglalkoztak, amelynek főszereplői cigányok.

Az októberi tárgyalásokra azért volt szükség, mert D. Gyula, a cigányokból álló emberkereskedő hálózat egyik előzetesben ülő gyanúsítottja kérvényezte a szabadlábra helyezését, a bírónak erről a kérvényről kell majd döntenie november 10-én. Ez a tárgyalás még csak előszele a tulajdonképpeni pernek, amely 2012 szeptemberében kezdődik majd, és a hatóságok szerint legalább fél évig tart. A harmincas, körözésekor kiadott fotójához képest erősen lefogyott cigány kilenc rokonával együtt több mint egy éve ül előzetes letartóztatásban Kanadában. Azzal gyanúsítják őket, hogy éveken át egy kiterjedt emberkereskedő hálózatot működtettek: szülővárosuk, Pápa környékéről szegény cigókat toboroztak, akiket Kanadába utaztattak egy jobb élet ígéretével, akiknek ehelyett pincékben elhelyezett matracokon kellett aludniuk, és fizetés nélkül dolgoztatták őket. Mindegyik érintett a fajtársaik közül kerül ki, és érkezésükkor a származásukra hivatkozva menedékkérelmet nyújtottak be a kanadai hatóságokhoz.

"A lényeg, hogy nem bűnös"

"Ez nem a Pokol Angyalai, nem a maffia, de mégis, mi szervezett bűnözésnek tartjuk" - mondta az Origónak adott interjújában a főügyész a második tárgyalási nap után. A nyomozók szerinte némi hezitálás után döntöttek úgy, hogy az emberkereskedelem mellett a szervezett bűnözés tényállását is megjelölik a cigány családok tagjaival szemben. Mindkettő rendkívül súlyos vádpont, mert akár életfogytiglani börtönnel is büntethető.

A bírósági tárgyalóterembe mindennap lábbilincsben hozták és vitték az őrök D. Gyulát. Mindennap ott ült a teremben a felesége és két fia, valamint több rokon. Egymás között cigányul beszélgettek. A rokonok előbb nyilatkoztak az Origónak, majd az egyik gyanúsított ügyvédjének kérésére visszavonták nyilatkozatukat. D. Gyula felesége végül csak annyit volt hajlandó kijelenteni: "A lényeg, hogy a férjem nem bűnös."

A folyamatos magyar tolmácsolás miatt lassan haladó tárgyalás közben a kanadaiak - a főügyész, a nyomozó, és a D. Gyulát védő ügyvéd - végig keményen küzdöttek a magyar nevekkel. Nehezen tudták kimondani például a "Gyula" vagy a Gyöngyi" neveket. Amikor D. Gyula ügyvédje már harmadszor sikertelenül próbálkozott a "Baranyai" vezetéknév kiejtésével, feladta a harcot, és megjegyezte: "Elnézést, de ez pont úgy hangzik, mint valami indiai kaja". A fűszeres, rizses ételre, a biryanira gondolhatott.

"Az egész mind hamis vád"

A vád tanújaként Lepa Jankovic, a nyomozást vezető rendőrtiszt szemezgetett a bizonyítékokból, órákon át tartott például a gyanúsítottak közötti rokoni kapcsolatok ismertetése. D. Gyula és más gyanúsítottak által kifizetett repülőjegyeket, meghívóleveleket is bemutattak, melyek egy-egy, az ügyben áldozatként szereplő munkás nevére szóltak. "Elég bizarr, hogy a házkutatások közben ennyi meghívólevelet találtunk, holott azokra nincs is szükség ahhoz, hogy valaki Kanadába utazzon" - jegyezte meg Jankovic.

Az ügyész kérésére a nyomozó a gyanúsítottak vallomásaiból is felolvasott, amikor D. Gyula védője, Paul Slansky felpattant, és hangosan tiltakozni kezdett, mondván, ezeken a napokon csupán az előzetes letartóztatás jogosságáról kellene beszélni, "ennek ellenére az ügyész szabályos tárgyalást csinál belőle, ez megengedhetetlen". A bíró elutasította az ügyvéd tiltakozását, azt a kérését viszont elfogadta, hogy a hatóságok szerint fizetés nélkül dolgoztatott embereket inkább "panaszosnak" nevezzék, mert az "áldozat" szó "eleve ítélkező kifejezés".

A nyomozó csaknem két napon át sorolta az ügy részleteit. "Az egész mind hamis vád" - mondta egyszer hangosan D. Gyula, amikor kivezették a teremből.

Az "áldozatok" is bűnözők

"Megkérném a tisztelt bíróságot, hogy engedjenek haza, hadd legyek a családommal, amíg kiderül az igazság!" - mondta D. Gyula, amikor őt hallgatták meg. Megígérte, hogy egy, a bírósághoz közeli lakásba költöznek, és ha újraindíthatja a vállalkozását, akkor minden hivatalos papírt bemutat arról, hogy nem feketén, hanem legálisan, és fizetésért alkalmaz munkásokat. Az ügyésznek a múltra vonatkozó kérdéseire viszont a legtöbbször "nem tudom"-mal válaszolt. Nem emlékezett, hogy mikor hol lakott, hogy melyik évben körülbelül mennyi volt a cége bevétele, és arra sem, hogy az ő e-mail címéről repülőjegyeket és meghívóleveleket küldtek haza Magyarországra.

Ügyvédje azzal érvelt mellette, hogy számára úgy tűnik, hogy a kanadai rendőrség (RCMP) csak a panaszosok vallomásaira alapozva tekinti emberkereskedelemnek az egész ügyet. Szerinte csak az ő vallomásaikban kerül elő például, hogy dolgozniuk kellett, de nem kaptak érte fizetést, vagy éppen keveset kaptak enni, és nem hagyhatták el a pincéket, ahol laktak. "Azért más is van a kezünkben" - vetette közbe Jankovic. "Önmagában az, hogy valaki kifizeti valaki más repülőjegyét, vagy meghívja az országba, még nem bűncselekmény" - folytatta a védő.

Slansky arról is érdeklődött, hogy a panaszosok vajon nem adtak-e be maguk is hamis menedékkérelmeket Kanadában, nem alaptalanul igényeltek-e egytől egyig segélyt. A nyomozó elismerte, hogy ez így van, de szerinte ezt utasításra tették. "Ezt tőlük tudjuk?" - kérdezte az ügyvéd, a válasz igen volt. Slansky szerint az sem olyan egyértelmű, hogy a munkások nem hagyhatták el a házat, hiszen többen is beszámoltak például egy közös kirándulásról a Niagara-vízeséshez. A védő kérdésére az is kiderült, hogy a panaszosok között három büntetett előéletű van - lopási, csalási ügyeik voltak. Slansky arra is utalt, hogy alig van arra bizonyíték, hogy a munkások ne kaptak volna fizetést, ez is csak a tanúvallomásaikból derül ki.

Havonta 600 dollár a segély
"Tudja, megpróbáltam kiszámolni, vajon mennyit lehet keresni az emberkereskedelemmel. Mondjuk van húsz ember, aki ingyen dolgozik építőipari munkásként - ez a gyanúnk -, és megkeres évente 50-100 ezer dollárt. Húsz munkás után évente akár kétmillió dollárt is kap a vállalkozó, ha ebből nekik nem ad semmit" - mondta Toni Skarica főügyész az Origónak, hozzátéve, hogy ezenkívül ott van még a csekkek ellopására és folyamatos beváltására vonatkozó gyanú is. "A nyomozati anyagokból tudom, hogy fél év alatt összesen csaknem egymillió dollárt érő csekkeket váltottak be" - mondta.
Ehhez viszonyítva Skarica szerint nem olyan nagy költség, hogy a gyanúsítottak a nyomozók szerint kifizették a Magyarországról érkező munkások repülőjegyét. "Mondjuk ezer dollárba kerül egy repülőjegy. Amikor megérkeznek, idehozod őket, berakod a pincédbe, ez egy pennybe sem kerül, legfeljebb az étkezésük. Viszont minden munkás igényel segélyt: ez havonta körülbelül 600 dollár, plusz mindenki kap körülbelül 1000 dollárt az elején, hogy berendezhessen magának egy lakást. Egy hónap alatt visszajön a repülőjegy ára."A bíró orra előtt tartóztattak le egy tanút

D. Gyula mellett tanúskodott az egyik tárgyaláson egy Lajos nevű férfi, aki korábban a D. család alkalmazottja volt, és a mai napig "a Gyuláéknál" lakik a pincében kialakított lakrészben. A férfi azt mondta, annak idején maga fizette a repülőjegyét, érkezésekor menedékjogot kért, aztán D.-ékhez költözött, és egy idő után dolgozott is nekik. Szerinte semmiféle bezártságról nem volt szó, a pincében szobák, fürdőszoba és közösségi helyiség is van, és akkor megy fel az emeletre, amikor csak akar. "Mindig rendesen kaptunk enni, a Gyula felesége főzött nekünk" - mondta, hozzátéve, hogy szerinte nem igazak egykori lakótársai szavai, akik egyáltalán nem voltak "rabszolgák". "Együtt jártunk bulizni, voltunk a Niagara-vízesésnél is" - mondta.

A nap végén váratlan fordulat állt be, a férfit a tárgyalóterembe érkező rendőrök minden előjel nélkül letartóztatták. Annyit mondtak, hogy parancsuk van erre, megbilincselték és elvitték. Másnap a rendőrök visszahozták, hogy folytathassa a vallomását, akkor derült ki, hogy mi lehetett az ellene felhozott gyanú. Ekkor már a főügyész tett fel neki kérdéseket - néha több mint ötször ugyanazt -, amelyekből kiderült, hogy a hatóságok szerint több visszaélést is elkövethetett a férfi.

A különféle hatóságoknál - a bevándorlási hivatalnál vagy a segélyt folyósító hivatalnál - elmulasztotta bejelenteni a lakcímét, csak egy postaládát jelölt meg elérhetőségként. A főügyész által bemutatott dokumentumokból az is kiderült, hogy miközben már munkavállalási engedélyt szerezve dolgozni kezdett munkásként, nem mondta le a segélyt, holott elvileg arra már nem volt jogosult. "Tudta, hogy ez csalás?" - kérdezte a főügyész az egyre jobban összezavarodó férfitól, aki ezután már nem tudott választ adni arra a kérdésre sem, hogy mekkora összeg szerepelt a tavalyi adóbevallásán, amelyet állítólag elkészített.

A lakosság érzéseire is figyelnie kell a bírónak

Paul Slansky, D. Gyula védője a történtek után az Origónak azt mondta, hogy ugyan valóban vannak a tanújuknak "szavahihetőségi problémái", szerinte azonban az általa elmondottak jól ellentételezik azt, amit a rendőrség és a panaszosok állítanak arról, hogyan éltek D.-ék házában.

A tárgyalóteremben foganatosított letartóztatás pedig az ügyvéd szerint nem lehetett véletlen. "Nem gondolom, hogy az RCMP vagy a CBSA [a határrendészet] most szerzett tudomást arról, hogy elmulasztotta bejelenteni a lakcímváltozást. Az ügyész talán nem tudott erről, de a rendőrség biztosan, mégis vártak. És a bíró orra előtt csinálták, hátha ettől kevésbé megbízható személynek tűnik majd. Lehet, hogy megszegte a szabályokat, lehet, hogy nem. De a tény, hogy ilyen körülmények között tartóztatták le, szerintem két dolgot jelenthet: vagy a tanút akarták a vallomása megváltoztatására bírni, vagy a bírót befolyásolni, hogy ne tekintse szavahihető embernek - vagy mindkettő".

Slansky szerint ettől függetlenül számukra kedvezően alakul az ügy, bár ezt a bíró arcáról nehéz leolvasni. Az idős bíró, aki a tárgyaláson többször megjegyezte, sokéves gyakorlat áll mögötte, végig pókerarccal figyelte az eseményeket. Amikor november 10-én eldönti majd, hogy kiengedjék-e a börtönből D. Gyulát, három tényező alapján kell döntenie. Mérlegelnie kell, hogy mennyire valószínű, hogy a gyanúsított szabályosan megjelenik majd a tárgyaláson, elkövet-e további bűncselekményeket, illetve, hogy a társadalmat zavarná-e, ha szabadlábra helyeznék.

A jövő szeptemberi tárgyalást egyből a felsőbíróságon tartják majd, vagyis az ítélet ellen nem lehet fellebbezni. A főügyész szerint a gyanúsítottak azért döntöttek úgy, hogy az első fokú eljárást átugorják, mert azt túlságosan hosszadalmas lenne, márpedig ők nem akarnak ennyi időt börtönben tölteni.

"Miért nem tesz valamit Magyarország?"

A főügyész szerint az ügy egyik érdekes problémája, hogy úgy tűnik, a magyar rendőrség kevéssé igyekszik, hogy megtalálja azokat, akik a kanadai hatóságok látókörébe kerültek, de Magyarországon vannak. A sértettek ugyanis megnevezték azokat az embereket, akik a D. család képviseletében megszervezték az útjukat. "Ismerjük a nevüket, és vannak bizonyítékaink. Azt hinnénk, hogy ha mi megpróbáljuk ezt az egészet felszámolni itt, akkor ők megpróbálják ugyanezt ott. Mégsem teszik" - mondta, hozzátéve, hogy csalódott emiatt. "Miért nem tesz valamit Magyarország? Ezt nem tudom megérteni."

Arra is utalt, hogy szerinte részben a magyar rendőrség hozzáállása miatt voltak először bizalmatlanok a kanadai hatósággal szemben az áldozatok. "Ha jól értem, Magyarországon sokan nem bíznak a rendőrségben. Itt viszont a rendőrség megpróbálta megvédeni őket, letartóztatott embereket, és a gyanúsítottak ma lényegében mind előzetes letartóztatásban vannak. Ez nagy különbség ahhoz képest, ami Magyarországon történik" - mondta. Az ORFK kedden a lapnak jelezte, hogy szívesen reagálnak a hamiltoni főügyész állításaira, de egyelőre ezt nem tették meg.

(Origó nyomán)