A Testvér-hegy alatti Törökkő-dűlőben 1910-ben megnyitott Óbudai temetőben egyre több neves embert helyeznek végső nyugalomra. A száz esztendővel ezelőtt született Hlatky László színművész télen-nyáron nemzetiszín szalaggal ékesített sírját egyik olvasónk kezdeményezésére szeptemberben levédettnek nyilvánította a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság.

Hlatky László és Kiss Manyi a Filmcsillagban (Fotó: Archív)

Hlatky László (1911 – 1982) színművész, a Horthy-korszak színházi személyisége születésének századik évfordulójáról portálunkon már megemlékeztünk, méltattuk színészi és színigazgatói tevékenységét. A „hivatalosabb” megemlékezésekre, tehát a sajtóban és a színházi világban egyáltalán nem került sor, ezért a mienk valóban hiánypótló volt. Az elfelejtés és ezáltal az elfeledtetés valójában már a művész életében elkezdődött, aminek megvolt az oka, a magyarázata. Halottak és mindenszentek napja megfelelő alkalom Hlatky László 1982 novemberében, az Óbudai temetőben végbement, nem egészen szokványos temetésére való emlékezésre.

Kibédi Ervin, Komlós András, Hlatky László és Gálcsíky János a Vidám Színpadon (Fotó: Archív)

„Láttalak az Oktogonon, amikor én illegalitásban voltam, nem köszöntél, nem voltál hajlandó megismerni”, mondta Hlatky Lászlónak nem sokkal a második világháború csatazajának elülte után a véresszájú Major Tamás, a kommunista színjátszás egyik diktátora. Major állítása annyiban lehetett igaz, hogy csak ő látta Hlatkyt az Oktogonon (ha egyáltalán látta...), ám utóbbi a Hlatky Endrével való rokoni kapcsolata és a Horthy-korszakban betöltött színigazgatói tevékenysége miatt élete végéig másodrendű epizódszerepekre volt kárhoztatva. (Major Tamás testvére, Major Ákos a háború utáni Népbíróság vérbírájaként többeket, így például Bárdossy Lászlót is bitófára juttatta.)

Kibédi és Hlatky a Hacsek és Sajóban (Fotó: Archív)

Hlatky László színész, színigazgató 1982. november 8-án hunyt el Budapesten a Szabolcs utcai kórházban. Dr. Kun Miklós, az 1919-es Tanácsköztársaság vezetőjének fia tíz nappal előtte műtétet hajtott végre az akkor hetvenegy éves színészen, ám az orvosi beavatkozás sikertelen volt. Később, a '90-es évek végén, amikor már szabadabban lehetett beszélni, megtudtuk, hogy akkoriban szinte rettegtek az kommunista vezér idős, egyre bizonytalanabb kezűvé váló fiának szikéjétől. A művész azonban korábban nem hallott a Kun doktorral kapcsolatos történetekről, s a hirtelen jött rosszullét kiváltotta ijedelemben valójában azt sem tudta, hogy ki lesz a műtét elvégzője. Hlatky László közel harminc esztendeje halott, s már az operátor is elköltözött az élők sorából, ezért nem sok értelme lenne föltenni a kérdést: mi lett volna, ha nem dr. Kun végzi a műtétet? Kibédi Ervin, a jó barát, színészkolléga erre a kérdésre az ismert szókimondó stílusában a temetést követően a Vidám Színpad társalgójában egyértelműen megadta a választ, ám amit mondott, azt jobbnak tartjuk nem leírni.

Hlatky László temetésére 1982. november 17-én, egy borús kora délutánon került sor az Óbudai temetőben. A sírkert főbejáratával szemben fut föl a Testvérhegy utca a hasonló nevű, időközben az újgazdagok villáinak lakóival benépesített hegyre. A hegyhez és az egész óbudai tájhoz kötődött a művész fiatal férfikora, a Hévízi úti otthonából ide szokott elkószálni a gondolataival és a kedvenc kutyájával. A Vidám Színpad, az utolsó munkahelye annak rendje-módja szerint eredetileg a Farkasréti temető művészparcellájában akarta megvenni a sírhelyet, de élete utolsó éveiben családi körben többször is említette, hogy azt szeretné, ha Óbudán temetnék majd el.

Azt is gyakorta mondta, hogy életében elég sok időt töltött az acsarkodó színészkollégák társaságában, ezért temessék csak el egyszerű asztalosok, taxisofőrök és házmesterek mellé az Óbudai temetőben. Hlatky László kálomista létére nem volt templomba és temetőbe járó ember, így az 1960-as évek legelején rákban elhunyt nejéhez, a kiváló színésznő, Sándor Anna sírjához sem szokott kijárni. Amikor halottak napja idején ezt fölróttuk neki, viccesen azzal szokta elütni a számonkérést, hogy a temetőben nyugvók sem mennek majd ki az ő sírjához.

Utolsó útjára a színházi rajongóin kívül elkísérte az özvegye, a fia, a bátyja, Hlatky Lajos, a sógornője, Klára, a kollégája, Kazal László és a legjobb barátja, színészkollégája, Kibédi Ervin. A Főnix-teremnek nevezett ravatalozó előtti téren elmondott búcsúztatójában Kibédi nem rejtette véka alá a véleményét, s a Vidám Színpad hivatalosának jelenlétében is nyíltan kimondta, amit szinte mindenki tudott: Hlatky László előadóművészként és színigazgatóként beírta nevét a magyar kultúra történetébe, ám 1945 után jobbára csak rövid epizódszerepeket kapott, miközben a különböző kitüntetéseket a nálánál érdemtelenebbek is kapták.

„Nem kapott plecsniket, de ami volt neki, amit a szülői házban kapott, a becsületét, a színészi tehetségét, azt nem vehették el tőle”, mondta Kibédi a ravatalozóépület előtti búcsúztatón. Nem messze onnan, a 8-as parcellában megásott sírgödörre helyezett koporsó fölött ifj. Járóka Sándor, a korszak legnevesebb cigányprímása – Kibédi Ervin fölkérésére – elhúzta az elhunyt színész nótáját, Dankó Pista Most van a Nap lemenőben című szerzeményét. Hlatky jobb hangulatában, egy-egy családi ünnepen, előbb a Teréz körúti (akkoriban Lenin körútnak hívták – H. J.), majd Óbudán, a Gladiátor utcai otthonukban sokszor énekelte ezt a nótát, s ilyenkor mintegy végrendeletnek is szánva mindig hozzátette: ezt húzza majd a cigány a koporsóm fölött az Óbudai temetőben. „Hulló levél, sárga levél, vigyen szerteszéjjel a szél! / S mondd el künn a temetőben, hogy most van a Nap lemenőben”.

Ifj. Járóka Sándor és Kibédi Ervin Hlatky László koporsója fölött (Fotó: K. S.)

A színész sírkövén özvegye szülőfalujával, a kemenesaljai Boba községgel szomszédos Egyházashetyén született Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenes-Aljától című versének két sora olvasható: „Elmégyek: de szívem ott marad véletek / A szerelem láncain.” Hlatky László nyitott könyv alakú sírkövének jobb oldalán az idézetnek van egy kis szépséghibája: a sírköves helytelenül másolta le, véste be a márványba a szöveget, mert egybeírta az „ott marad” véletek szavakat. A sírkövet időnként nemzetiszín szalaggal kötik át, s amelyet időnként, miután kifakul, rendesen kicserélnek.

Hlatky László sírköve Óbudán (Fotó: Hering J.)

Az Óbudai temetőben Hlatky Lászlóén kívül a két szomszédos parcellában is van piros-fehér-zöld szalagos, illetve magyar zászlós sírhely: a 2001-ben elhunyt Sinkovits Imre színművészé és a fiatalon eltávozott dr. Csáky Istvánné Szente Ildikó, a magyar őskereszténységet kutató, oknyomozó újságíróé. Rajtuk kívül látni még az Óbudai temető távolabbi parcelláiban is nemzetiszín szalaggal ékesített sírokat, így például Bibó István filozófusét, a tősgyökeres óbudai Hidegkuti Nándor labdarúgóét, vagy Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok kalapácsvetőét. Szintén ebben a sírkertben alussza örök álmát Hajnóczi Gyula világhírű építész, régész és építészettörténész.

Sinkovits Imre sírja (Fotó: Hering)

Dr. Csáky Istvánné Szente Ildikó keresztfája (Fotó: H. J.)

Egyik olvasónk a minap közölte velünk az örvendetes hírt, hogy a portálunkon megjelent cikk nyomán levélben kérte a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságot Hlatky László sírjának védetté nyilvánítására. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság nemrégen közölte olvasónkkal, hogy szeptember hónapban a színész sírját a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította. Magyarán, Hlatky László sírjával még véletlenül sem fordulhat elő az, ami korábban több ismert művésszel és más közéleti emberrel sírjával megtörtént: figyelmetlenségből vagy lelkiismeretlenségből fölszámolták a végső nyughelyét.

Hering József – Kuruc.info