A III. zsidótörvény tárgyalása az Országgyűlés képviselőházában (40. rész)

„Eltekintve attól, hogy 1895-ben a zsidóság létszáma nem sokkal múlta felül mai létszámának félét, akkor még olyan alantas foglalkozású és lenézett volt a zsidó, olyan pajeszos, mosdatlan, fokhagymaszagú, undorító jelenség volt a magyar életben, hogy nem is merészelt arra gondolni, hogy megkérje csak egy alacsonyabb osztályban elhelyezkedett magyar ember leányának is a kezét.”

1941. július 2.

Elnök: Szólásra következik?

Boczonádi Szabó Imre jegyző: Eitner Ákos!

Elnök: Eitner Ákos képviselő urat illeti a szó.

[Eitner Ákos (Alsólendva, Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt) 1906-ban született Salomváron, Zala vármegyében. Római katolikus, nős, földbirtokos. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a gazdasági akadémiát végezte el, azután a soproni huszárezredben szolgált mint karpaszomány viselésére jogosult önkéntes. A gazdálkodáson kívül tevékenységét főleg gazdasági körök szervezésére szentelte és több gazdasági körnek elnöke, sőt díszelnöke volt. Politikai kérdések iránt ugyan mindig érdeklődött, mert két atyai nagybátyja függetlenségi párti országgyűlési képviselő volt és azoknak a házában sokszor megfordult, de az aktív politikai életbe csak az elmúlt évek során kapcsolódott be, amikor 30 esztendős lett. Mezőgazdasági birtokának intenzív művelése mellett főleg baromfitenyésztéssel foglalkozik, ebben szakembernek érzi magát és szülővármegyéjében a kisgazdákat is az okszerű baromfitenyésztésre serkenti. Az 1939. évi általános választáson a Pálffy Fidél-féle Nemzeti Szocialista Pártnak programjával választották meg a párt zalavármegyei listáján. Édestestvére ifj. Eitner Sándor országgyűlési képviselőnek, akivel együtt élénken részt vesz pártjának dunántúli szervező munkájában.]

Eitner Ákos: T. Ház! Gróf Festetics Domonkos képviselőtársam megemlítette, hogy maga is ennél sokkal átfogóbb törvényjavaslatot várna, illetőleg szívesebben látta volna a megoldást egy harmadik zsidótörvény keretében, amely véglegesen és gyökeresen oldaná meg a zsidókérdést. Kár, hogy a kormánypártban nincsenek többen ahhoz, hogy ennek a nagyon egészséges álláspontnak olyan súlyt adtak volna, hogy tényleg ily módon került volna szőnyegre ez a kérdés.

Ezt a törvényjavaslatot, amint a szónokok beszédeiből láthattuk, sokféleképpen világították meg, és a törvényjavaslat sok ellenállásra és ellenzésre akadt. Egészen természetes, hogy az egyik oldalon a javaslattal szemben bizonyos ellenséges magatartásra lehetett számítani, azonban kevésbé tudom megérteni a katolikus papképviselők részéről tegnap elhangzott nagyon komoly bírálatot és ellenérzést, amelyet ezzel a javaslattal szemben kifejezésre juttattak. Erre különben még bátor leszek beszédem további részében rátérni.

Mielőtt a javaslat részletes taglalásába belemennék, meg kell emlékeznem a magyar nemzeti szocialista mozgalom igazolása végett arról, hogy úgy a zsidókérdés megoldását, mint a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot már a magyar nemzeti szocialista mozgalom megindulása óta, tehát 1932 óta hirdettük és követeltük. Igaz, hogy ezeket az elgondolásainkat és sok általunk a nemzet érdekében felvetett és megoldásra váró kérdést komolytalannak, sőt egyenesen nevetségesnek minősített az akkori kormányzat és ezek iránt a sorskérdések iránt semmiféle megértést sem tanúsított. A tárgyilagosság kedvéért be kell azonban ismernem, hogy az utóbbi években mind nagyobb mértékben fogadta el kormányzatunk, ha csak elvileg is, ezeket a nemzeti szocialista igazságokat és ezt bizonyos reménykedéssel szemléltük. Nem akarom az okát kutatni ennek, vajon az új diadalmas világnézet sodra ragadta-e el egy kicsit kormányzatunkat, avagy pedig a két baráti nagyhatalom közelsége ihlette-e meg, vagy a jobb belátás és a helyes felismerés volt-e az előidézője, mindenesetre azonban így volt.

Igaz, hogy ezekből az elvileg elfogadott nemzeti szocialista igazságokból vajmi keveset hozott szőnyegre és még kevesebbet oldott meg tökéletesen és lényegesen. Mégis az a tény, hogy kormányzatunk foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, bizonyos megnyugvást keltett a közvéleményben és ellentétben Rassay t. képviselőtársam tegnap elhangzott beszédének azon kijelentésével, hogy ezeknek a kérdéseknek felszínre hozatala nagy nyugtalanságot és zavart keltett volna, állítom, hogy ezzel szemben inkább megnyugvást, sőt reménykedést jelentett a közvélemény számára. Mi nemzeti szocialisták egy kicsit reménykedtünk, hogy ezekben a kérdésekben megoldás fog történni, annál is inkább, mert nagyon sok testvérünket üldözték és ítélték el csak azért, mert ezeket az igazságokat jó néhány évvel előbb bátran és gerincesen merték hirdetni a közvélemény előtt sajtó, avagy élőszó útján. Ne gondolja senki, hogy ezt azért hozom fel, hogy panaszkodjam, mert hiszen a nemzeti szocialista hitvallással vele jár az áldozatok vállalása és az úttörő mártírok sorsát büszkén vállalta közöttünk a legegyszerűbb testvér is.

Ezzel kapcsolatban csak azt kívánom megjegyezni, hogy kilenc évi harc után, mögöttünk egy sereg miniszteri és miniszterelnöki ígérettel, a nemzeti szocialista győzelem előestéjén nem ilyen vérszegény törvényjavaslatot vártunk, hanem olyan harmadik zsidótörvényt, amely ezt a kérdést végleg és gyökeresen megoldaná.

Néhai gróf Teleki Pál, – akit nem tudom milyen okból a kormány hatalmas plakátok tömegén a nemzet hősi halottjának hirdet – tavaly nyáron kijelentette, hogy a nyár folyamán, a nyári szünet alatt ki fogja dolgozni a harmadik zsidótörvényt, amely rövid lesz, világos és érthető és nem lehet semmiféleképpen sem félremagyarázni.

Elnök: A képviselő úr előbbi kijelentését, amelyet néhai gróf Teleki Pálra vonatkozólag tett, a nemzeti kegyeletbe ütközőnek és sértőnek tartom, ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.)

Eitner Ákos: Én csak a pártra mondtam. Ez a beígért zsidótörvény azóta sem mutatkozott, bár Bárdossy miniszterelnök úr ismételten kijelentette, hogy mindenben elődje nyomdokán fog haladni. Mi tehát joggal vártuk ezek után, hogy a harmadik zsidótörvény elénk fog kerülni, e helyett azonban ezt a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról szóló kis, vékonypénzű törvényjavaslatot kaptuk.

A törvényjavaslat első részéhez nem sok hozzászólni valóm van. Amint már említettem, pártunk közel egy évtizede sürgette a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot, tehát természetes, hogy ennek kötelezővé tételét csak helyeselni tudom. Nem osztom azonban egyes felszólalt képviselőknek azt az álláspontját, hogy az orvosi vizsgálattól való esetleges félelem, avagy túlzott szeméremérzet miatt sokan majd idegenkednek a házasságkötéstől, mert én azt hiszem, hogy ha az első időben kissé idegenszerűnek fogják is találni, pár év alatt mindenki egészen természetesnek fogja tartani, sőt, amilyen mértékben fel fogják ismerni ezen törvény egészségügyi és fajvédelmi, gyakorlati jelentőségét, olyan mértékben fog nőni ennek népszerűsége is.

A törvényjavaslat ezen részeiből inkább azt hiányolom, hogy ha már az orvosi vizsgálat megtörténik, tehát a veszedelmes fertőző betegség esetenkint megállapíttatik, miért ne lehetne levonni ennek a konzekvenciáját. Ha ugyanis egy nemibajos, vagy gümőkóros nem kap engedélyt a házasság megkötésére, akkor egészen valószínű, hogy szexuális életét házasságon kívül fogja folytatni, ezt ez a törvényjavaslat semmi módon nem akadályozza meg és ennek a törvényes házasságon kívüli együttélésnek vagy érintkezésnek természetesen gyermek is lehet a következménye. Ez majdnem olyan veszélyt jelent, mintha törvényes házasságot kötne az illető, sőt annyiban talán még veszélyesebb, hogy az érintkezés esetleg nem egy nőre vagy férfira fog korlátozódni, hanem többre is kiterjed, tehát több egyént fertőzhet meg, míg a fertőzött anyától ugyanúgy öröklődik a baj, vagy az anya is éppen így megfertőzheti gyermekét ezekkel a fertőző betegségekkel. Mindennek pedig csakis úgy lehetne elejét venni, ha a törvény gondoskodnék arról, hogy az ilyen gyógyíthatatlan, súlyos és a közösségre nézve veszélyes betegségben szenvedőket valamiképpen meg lehessen akadályozni a betegség további terjesztésébe, avagy a magzatra való átörökítésében. Itt, miután a nemzet igen nagy érdekéről van szó, a sterilizáló eljárást mindenesetre nagyon helyesnek tartanám.

A törvényjavaslatnak ennél a szakaszánál tartom szükségesnek megemlékezni a bűnözési hajlamról, s azt hiszem, hogy talán bele is fért volna ebbe a részbe a notórius bűnözők kérdésének megoldása. A notórius bűnözés szintén a betegségekhez sorolható, az mind gyakorlati, mind tudományos megállapítások szerint beteges hajlam, amely utódról utódra öröklődik. E szakasz kapcsán ezt szintén meg lehetett volna állapítani vagy vizsgálni és így ezeket a notórius bűnözőket el lehetett volna tiltani a házasságkötéstől, sőt szükség esetén a sterilizálási eljárást lehetne velük szemben alkalmazni. A tudományos kimutatások mellett még a mindennapi életben is látunk ilyen eseteket, a notórius bűnözés hajlamára. Vannak falvak, ahol egy-egy családban az öregapában, az apában és minden gyermekben fellelhető ez a bűnözési hajlam. Valóságos átkai annak a községnek, fél tőlük sokszor nem egy, hanem több község s megállapítható, hogy ezeknél a családoknál már az egészen fiatal gyermekekben is jelentkezik a bűnözési hajlam.

Az orvosi vizsgálatra vonatkozóan osztozom Festetics Domonkos képviselőtársamnak abban az észrevételében, hogy szükséges volna a körorvosokat is megbízni ezzel, mert a sokszor nagykiterjedésű vármegyékben nagyon nagy nehézségbe ütköznék az, ha mindenkit a tisztifőorvosnak kellene megvizsgálnia. Úgyszintén szükségesnek tartanám a szegény sorsúak díjtalan megvizsgálását.

A házasodási kölcsönt, a törvényjavaslat második részét, nagyon helyesnek tartom. Meg vagyok róla győződve, hogy jelentősen elő fogja mozdítani a népszaporodást. Ezt más államokban kétségkívül meg lehetett állapítani. Hiányolom azonban a javaslatban, hogy még csak sejteni sem lehet, mekkora összeggel képzeli a kormányzat ezeket a házasulandókat kölcsönnel megsegíteni és milyen feltételek mellett nyújtják ezeket a kölcsönöket, valamint, hogy milyen elvek fognak itt érvényesülni. Hiszen nem a miniszter úr fogja megállapítani egyes esetekben az arra jogosultságot, hanem kint az alsó hatóságok, valószínűleg a jegyzők. Szomorú tapasztalataink vannak abban a tekintetben, hogy ilyen kérdésekben személyi szempontokat vesznek gyakran figyelembe, s nem ritka eset, hogy politikai magatartás miatt nem részesítenek segélyben egy-egy egyébként derék, dolgos embert. Félek, hogy miután itt az elvek nincsenek pontosan meghatározva, ez a rendszer itt is érvényesülni fog. Valószínűnek tartom, hogy így történik majd annak a lebonyolítása, ahogy elképzelem, mert a törvényjavaslatban konkrét formában nincsen meghatározva a követendő eljárás.

A törvényjavaslat 9. §-a azt mondja, hogy nemzsidónak zsidóval házasságot kötni tilos. Ez a rendelkezés nagyon helyes lenne, ha egyetértenénk a törvényjavaslattal abban, hogy kiket kell a zsidó fogalma alá venni. (Pándi Antal: Csak rá kell nézni!) A javaslatnak ebben a szakaszában sűrű ellenmondásokkal találkozunk. Néha úgy látszik, hogy faji alapon törekednek a megoldásra, mégis lépten-nyomon figyelembe vesznek felekezeti szempontokat, sőt a hitfelekezetekhez való tartozandóságot is.

Ha a zsidó fogalmát, meghatározását akarom bírálni, először azt kell tisztáznom, hogy a javaslat faji vagy felekezeti problémát akar-e megoldani. A törvényjavaslat részletes indokolásában ugyan megvan erre a felelet, mert az indokolás azt mondja, hogy a javaslat a lehetőségeken belül tiszta faji megoldásra törekszik. Ebből világosan kitűnik és nem lehet kétséges, hogy a káros vérkeveredés meggátlása a cél, ha pedig ez a cél, akkor kizárólag fajvédelmi okokból, a magyar vér tisztántartása céljából készült ez a 9. §. Ha ez így van, mint ahogy így van, akkor egyáltalában nem értem, miért nem számít zsidónak az az egyébként százszázalékosan zsidó vérségű egyén, akinek nagyszülei keresztényként jöttek ugyan a világra, de dédszülei azonban zsidóknak születtek.

Tekintve, hogy az indokolás ismételten kijelenti, hogy a javaslat a vérkeveredést kívánja meggátolni, mert károsnak tartja, aminthogy káros is, tisztelettel felteszem a kérdést, vajon a kikeresztelkedett dédapáktól származó zsidó vér keveredése mennyivel kevésbé káros, mint az izraelita vallású zsidóé. Azt hiszem, az egyház ittlévő tiszteletreméltó képviselői sem állítják azt, hogy a keresztvíz a zsidó faját vagy vérét megváltoztatja. Nagyon kérem, az igen t. miniszter utat, ne méltóztassék megfosztani egyetlen keresztény hitfelekezetű zsidót se attól a dicsőségtől, hogy a kiválasztott fajhoz tartozhassék. Nem akarom t. i. feltételezni, hogy ez a szakasz csak azért csúszott bele a javaslatba, hogy a régebben kikeresztelkedett, úgynevezett nagyzsidók, akik gazdasági életünk első vonalába vannak jól beágyazva, ismét kivételek legyenek és nemzsidónak számítsanak. A zsidó fogalmának meghatározásához a zsidó vallásnak semmi köze nincsen. Kizárólag azt lehet csak figyelembe venni, hogy hány százalék zsidó vér folydogál valakinek az ereiben.

Azt a tényt, hogy a hazai zsidóság 1895-től kezdve évről évre nagyobb és nagyobb százalékban házasodott össze nemzsidókkal, Közi-Horváth József képviselőtársam a polgári házasság, illetőleg a vegyes házasságok bevezetésének tulajdonította, ezt jelölte meg ennek főokául. Ezzel az álláspontjával szemben ellenkező álláspontot foglalok el. Eltekintve attól, hogy 1895-ben a zsidóság létszáma nem sokkal múlta felül mai létszámának félét, akkor még olyan alantas foglalkozású és lenézett volt a zsidó, olyan pajeszos, mosdatlan, fokhagymaszagú, undorító jelenség volt a magyar életben, hogy nem is merészelt arra gondolni, hogy megkérje csak egy alacsonyabb osztályban elhelyezkedett magyar ember leányának is a kezét. (Rupert Rezső: Dehogy nem kérték meg! Sok áttérés volt a XVII. században és az opera liberaliák nyitva voltak a zsidóság számára is.)

Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni.

Eitner Ákos: Később ez a veszély a vérrontás szempontjából fokozódott. Akkor, amikor a zsidó már levágatta szakállát, kimosakodott, felvette a frakkot és a díszmagyart, ahogy éppen arra szüksége volt, tudatosan megkezdte a legnagyobb vérrontó bűnözést, a fajgyalázást a magyarság ellen. (Mozgás a baloldalon.) Az volt az oka ennek, hogy nem volt a magyarság között olyan vezető egyéniség, aki felhívta volna erre a rettentő veszedelemre a közvélemény figyelmét. (Mester Miklós: Széchenyi felhívta!)

Több pap-képviselőtársam részéről az a vélemény hangzott el, hogy zsidó és nemzsidó keveredéséből származó egyénnél 50%-ig nemzsidó és 50%-ig zsidóvérű egyénnél, ha el akarjuk bírálni a hovatartozandóságot, akkor mindenesetre az 50%-os zsidó vérrel szemben mutatkozó 50%-os, magyar vér – mint mondták – hozzászámítva a keresztény nevelést és a keresztény erkölcsöt, föltétlenül azt eredményezik, hogy ezek az egyének joggal a magyarsághoz tartozóknak vallhatják magukat, és oda is kell őket számítani. De ha, igen t. képviselőtársaim, akik erre az álláspontra helyezkedtek, ilyet állítanak, akkor egyáltalában nincsenek tisztában az egyes fajok átörökítő képességével és általában az átöröklés tanával. (Rupert Rezső: Ön sincs, azt mondhatom! – Derültség.)

A zsidóság valamikor tisztavérű sémi fajú nép volt Krisztus előtt körülbelül másfél évtizeddel. amikor Palesztinába behatolt és ott fokról-fokra leigázta az ott lakó hethita népet, amely nép a zsidóságnál jóval magasabb kultúrájú nép volt, az idők folyamán ezekkel fajilag összekeveredett. Később, különösen a hosszas egyiptomi tartózkodás alatt, igen nagy mértékben keveredett a zsidóság négerekkel; úgyhogy a zsidóság tulajdonképpen ennek a három fajnak összetétele, azonban még a következő századokban is keresztülesett kisebb keveredéseken, ezek azonban nem hagytak maradandó bélyeget a zsidóságon. A néger vérbeütés jeleit egyes zsidó egyedeken ma is kiválóan és kitűnően felismerhetjük. Ez az esztelen vérkeveredés, amelybe a zsidóság akkor belefogott, talán pusztulásba is vitte volna ezt a népet, ha nagyon szigorú fajvédelmi törvényeket nem hoztak volna elsősorban Mózes, majd pedig később Ezra és Nehemiás próféták. Ezek olyan szigorú fajvédelmi törvények voltak, hogy a további vérkeveredés megállt, bár az elrontott zsidó fajt már nem tudták többé megjavítani, tisztavérűvé egészségessé tenni. A már túlságosan kevertfajú népre hozott fajvédelmi törvény csak állandósította a zsidóság kevert jellegét. Ezt a hatást fokozta még a gettórendszerben kifejlődött beltenyésztés és így lett a zsidóságból az egyetlen fajta az emberek világában, amely kitenyésztett többszörösen korcs fajta. (Derültség.)

Aki egy kissé ért az átöröklés tudományához, az tisztában van azzal, hogy egy ilyen összetételű beltenyésztett fajnak olyan erős az átörökítő ereje, hogy más fajok, de különösen az árija fajok tulajdonságait keveredés esetén teljesen hegemonizálja a zsidó faji tulajdonság és ennek káros hatása több generáción keresztül jelentkezik és észrevehető, nemcsak belső tulajdonságokban, hanem külső faji jellegben is. Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a zsidóság akár részben is asszimilálódott, de főképpen tévednek azok, akik azt hiszik, hogy teljesen asszimilálódott, vagy pedig ezután asszimilálódni fog. Ezeket megtéveszti a név, a vallás és a nyelv, pedig az e tekintetben való hasonulás semmi esetre sem asszimilációt jelent, hanem csak utánzást, mimikrit. A zsidóságnak ez a mimikrije minden országban fellelhető, mert minden nép szokásait rövid idő alatt felveszi anélkül, hogy jellegzetes zsidó tulajdonságát elveszítené. Legalább ennyit mindenkinek illik a zsidóságról tudni.

Ugyanennek a szakasznak az indokolása azt mondja, hogy ez a rendelkezés azt a célt kívánja szolgálni, hogy a magyar nemzet faji tisztasága megóvassék az erősen eltérő fajoktól való vérkeveredésektől, a továbbiakban pedig azt mondja, hogy a zsidóság az egyetlen nagyobb néptömeg, amely eltérő népfajként tűnik fel. Az igaz, hogy a legnagyobb, de mégis ezzel együtt mindjárt egy kisebb, egy nagyon káros népfajról is megemlékezhetett volna a törvényjavaslat, mert esetleg évtizedek múlva jelentkező sok bajnak vehettük volna elejét, ha a másik, a zsidósághoz sok tekintetben nagyon hasonló parazita fajnak, a cigánynak a magyarral való keveredését megakadályozhatnánk. A cigányoknak az illetőség szerint való letelepítése az országban azt eredményezte, hogy majdnem minden község kapott egy cigánycsaládot, amely már nem úgy, mint régen, a falu külső határában vagy az erdőszélen sátorban tanyázik, hanem a községek kötelezve voltak arra, hogy a cigányoknak adjanak helyet bent a faluban. Ez azt jelenti, hogy a cigányság intenzívebben bekerült a falu életébe, gyermekei iskolába járnak, közelebb kerültek a magyar parasztsághoz.

Csizér: sátoros cigányok, 1913

Kérek 10 perc meghosszabbítást.

Elnök: Méltóztatnak a kért 10 perc meghosszabbítást megadni? (Igen.) A Ház a meghosszabbítást megadja.

Eitner Ákos: Tekintettel arra, hogy a cigányság fajánál fogva nagyon korán nemi érettségi állapotba kerül és ezzel kapcsolatos ténykedését azonnal meg is kezdi, a cigányoknál egy generációt legfeljebb 25 évben állapíthatunk meg és átlagos szaporodásául nem is sokat számítunk, ha nyolc gyermeket veszünk alapul, ami annyit jelent, hogy 25 év múlva minden magyar falu négy cigánycsaláddal fog rendelkezni, és ha továbbmegyünk, hiszen ha a mi életünk véges is, fajtánké nem az és ha azt akarjuk, hogy az hosszú és állandó legyen, akkor tovább kell mennünk és akkor azt mondhatjuk, hogy 50 esztendő múlva minden községnek négyszer annyi, tehát 16 cigány családja lesz, ami már olyan rettentő veszélyt jelent – ez különösen az előtt világos, aki ismeri a mibenlétét ennek az egészen alacsonyrendű és silány fajnak – hogy ennek a veszedelemnek egyrészt már most – ez idő szerint még könnyűszerrel – gátat kellene vetni, másrészt, miután rengeteg népbetegség hordozói a cigányok, ilyen vizsgálatok alapján igenis a legdrasztikusabb eszközökkel kellene megakadályozni ezeknél a cigány egyedeknél akár az egymás közötti, akár a mi fajtánkkal kapcsolatos érintkezést. Ma rendelkezésre állanak különböző modern eljárások a sterilizációs eljárások terén, vagy pedig a legdrasztikusabb ókori eljárás, a kasztrálás. Amikor fajtánkról van szó, nem lehetünk annyira finomak, emberiesek és gyengédek.

A javaslatnak azonban a legfőbb hibája az, bár a faj védelméről beszél s arra több ízben hivatkozik, egyáltalában nem nyújt védelmet a magyar fajnak a zsidóság által esetleg elkövetendő házasságon kívüli érintkezéssel és fajrontással szemben. A zsidóság részéről elkövetett házasságon kívüli vérrontás sokkal érzékenyebben sújtja a magyarságot és sokkal veszélyesebb a magyarságra nézve, mint a vérrontás, amelyet a zsidóság házasság útján követ el. Számítani lehet arra, hogy a zsidók és nemzsidók között megakadályozandó házasság miatt a zsidó, fajiságából eredő ördögi bosszúszomjában még mohóbban veti alá magát fajtánk leányaira, hogy azokat vérével fertőzze. Ez ellen a törvényjavaslat komoly büntető szankciót tartalmaz. A zsidó elviszi a háztartásába a magyar falu legszebb virágait cselédnek, ahol azután nemcsak munkát követel tőle, hanem a becsületét is bemocskolja, hogy az a cselédlány neki vagy fiainak olcsó prédájává váljék és a magyar faj legszebb példányai, akiknek büszke, daliás honvédekké váló magyar gyermeket kellene szülniök, életet adnak egy lúdtalpú, göndör hajú, kampósorrú zsidó korcsnak, aki elkerülve idővel falujába, tovább rontja a magyar fajtánkat.

A parasztlány háztartási szolgálatból kifolyólag esik a parázna zsidó állatias ösztönének áldozatul, munkás- és iparoslányainkat pedig pénzzel, ajándékkal, autóztatásokkal és egyebekkel fonja be a zsidóság pokoli hálójába. Ezer és ezer szörnyű tragédia játszódik le a szemünk előtt. Halálba menekül a fiatal lány vagy a züllés útjára tér, nem házasodik a magyar fiatalember, elmaradnak a bogárszemű kis magyar gyermekek és a háttérben mindig megtaláljuk ördögi kaján vigyorgással a zsidót.

T. Ház! Rassay Károly t. képviselőtársam tegnap itt bizonyos tragédiákról beszélt, amelyek majd ennek a törvénynek nyomán fognak rázúdulni az országra. Megengedem, hogy lesznek tragédiák, de közelről sem lesznek olyan szörnyű tragédiák, mint amilyenekét ez az alacsony ösztönökkel rendelkező és minden erkölcsi alapot nélkülöző zsidó faj zúdított évtizedek és évszázadok óta a magyarságra. Lehetnek egyéni tragédiák, de amikor a nemzet egyetemes érdekéről és a magyarság vérségének további megóvásáról van szó, könyörtelenül el kell mennünk az egyéni tragédiák mellett. Súlyos felelősség terhelné a kormányzatot, ha a törvényjavaslaton nem eszközölne olyan módosítást a zsidók által házasságon kívül elkövetett vérfertőző gaztettek büntetésére, amely elvenné a zsidók kedvét attól, hogy népünktől rabolt ártatlan lányokon elégítsék ki durva állati ösztöneiket. Ezen a téren nem lehet a pénz- vagy börtönbüntetéssel célt érni. olyan büntetést kell megszabni, hogy többé ne álljon módjában a zsidónak megismételni ezt a gaztettét, ezt műtéti beavatkozással lehetséges megcsinálni! Ne, áltassuk magunkat hamis emberiességgel. Fajtánk érdekében, annak megvédése érdekében minden eszköz jó, csak célt érjünk vele. Értsék meg a zsidók, hogy ha neki nem jók a törvényeink, akkor elmehetnek oda, olyan országba, ahol nekik megfelelőbb törvényeket hoznak. Azt szeretnők, ha a mi országunkban a magyarság érdekében születnének törvények.

Minthogy én a törvényjavaslatban nem látom biztosítva minden oldalról a magyar faj hathatós védelmét és a nemzeti szocialista gyökeres megoldást még csak meg sem közelíti, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)

(Folytatjuk)

Kapcsolódó: "A zsidó megmarad zsidónak, akárhogyan is kereszteljük"