A III. zsidótörvény tárgyalása az Országgyűlés képviselőházában (38. rész)

Gr. Serényi Miklós
„A zsidók, a velük bármilyen munkaviszonyba kerülő magyar nőnek nemcsak a munkáját, hanem a testét is szabad prédának tekintik és ha ezek a szegény cselédlányok a zsidóknál szolgálva, áldott állapotba kerülnek, a zsidó, a legjobb esetben egy kis végkielégítéssel kirúgja őket.”  1941. július 1.

Elnök: Szólásra következik?

Boczonádi Szabó Imre jegyző: Makkai János!

Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik?

Boczonádi Szabó Imre jegyző: Gróf Serényi Miklós!

Elnök: Gróf Serényi Miklós képviselő urat illeti a szó.

Gr. Serényi Miklós: T. Ház! A magam részéről a javaslatnak csak a 4. §-ával kívánok foglalkozni, azzal, amely a nemzsidók és zsidók házasságának tilalmát tartalmazza. Ez a tilalom a mai Magyarország területét figyelembe véve körülbelül évi kétezer házasságot szüntetne meg. Ezzel szemben semmiféle büntető rendelkezést nem találunk a törvényjavaslatban a házasságon kívüli zsidó fajgyalázásra, (Úgy van! a szélsőbaloldalon. [Szélsőbaloldalon helyezkednek el a hungarista és nyilas képviselők – a szerk.]) annak ellenére, hogy ez a veszedelem legalább tizenötször nagyobb, mint a zsidó vegyesházasságokból származó baj. Csonka-Magyarországon 1932-ben a házasságon kívül született gyermekek száma még több volt, mint húszezer. Hogy ez a szám ma valamivel csökkent, ez csak az általános születéscsökkenésnek tulajdonítható. Miután Magyarország azóta majdnem kétszeresére növekedett meg, feltehető, hogy a mai Magyarországon ezek a törvénytelen születések legalább negyvenezerre rúgnak Méhely tanár vérvizsgálatok és egyéb vizsgálatok alapján megállapította azt, hogy ezek közül a házasságon kívül született gyermekek közül hatvan-nyolcvan százaléknak zsidó az apja, sőt Miskolcon 91 százalékot állapított meg. A házasságon kívüli születések legnagyobb része a házicselédeknél fordul elő. (Horváth Géza: Bizony, sajnos!) Zsidó egyáltalában nem megy cselédlánynak, ellenben Budapesten legalább hatvanezer zsidó van, aki magyar cselédleányt tart. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg kell akadályozni!) Budapest húsz év óta csak 116 lélekkel gyarapodott és hogy mégis milliós fővárossá tudott szaporodni, az annak köszönhető, hogy a vidék természetes szaporodásának negyven százaléka a fővárosba és a többi vidéki városokba özönlött. Ezeknek a felözönlőknek nagy része a házicselédekből áll.

Üdvözlet Pöstyényből: A cselédlány és a zsidó

Gróf Serényi Miklós (Észak-Pest vármegye, Nyilaskeresztes Párt) 1898-ban született Bécsben. Római katolikus, nős, földbirtokos. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte és érettségi után a magyaróvári gazdasági akadémián tanult. A világháború alatt mint tartalékos huszárfőhadnagy két esztendeig szolgált a tűzvonalban. Arany vitézségi érmen kívül több más vitézségi éremmel tüntették ki, a Piavénál Signum Laudist kapott. Vácdukai birtokán gazdálkodik. Pest vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, országos társelnöke a TESz-nek és szárnyfelügyelője a MOVE-nak. Tagja a Mezőgazdasági Kamarának.Tudvalevő, hogy a zsidók, a velük bármilyen munkaviszonyba kerülő magyar nőnek nemcsak a munkáját, hanem a testét is szabad prédának tekintik és ha ezek a szegény cselédlányok a zsidóknál szolgálva, áldott állapotba kerülnek, a zsidó, a legjobb esetben egy kis végkielégítéssel kirúgja őket. Mikor megszületik a gyermek, az anya elmegy az anyakönyvi hivatalba, és ott, minthogy az apa ismeretlen, az újszülöttek az anyjuk után magyar nevet kapnak, meg is kereszteltetnek és a vége az, hogy ezek a keresztény nevű, magyar nevű egyének, 75 százalékban zsidóvérűek, mert az apából rendesen több kerül az újszülöttbe. A zsidó gyárak igazgatói és cégvezetői nem mindig a munkaerő szerint fogadják fel és alkalmazzák a női munkaerőket, hanem elsősorban a szépségük szerint. Minthogy ezekkel a dolgokkal sokat foglalkozom, nagyon sok panasz érkezik hozzám a zsidók erőszakoskodásairól. Sokan arról panaszkodnak, hogy a zsidó cégvezető urak azt mondják este annak a munkáslánynak: »Fiam, ha nem jössz velem a lakásomra, holnap kirúglak« és minthogy ma mindenki a kenyerét félti, így zavartalanul folyik a legszentebb kincsünknek, a magyar vérnek a gyalázása. Itt tehát egy szemünk láttára végbemenő, leplezetlen és a talmudi tanok szerinti tervszerű vérfertőzéssel állunk szemben, amelynek a következménye, ha sürgősen nem intézkedünk, az lesz, hogy ezek a bajok többé nem lesznek helyrehozhatók. Ez a zsidó fajgyalázás most már nemcsak a városokban, hanem a falvakban, az egész országban is előfordul. Például Szabolcs megyében az a helyzet, hogy a községekben, amíg a magyarok nyolc-tízgyermekes családokkal a falu szélén, nádfedeles, nedves, nyirkos kunyhókban laknak, addig a 80–100 zsidó család, mennyi néha egy-egy ilyen faluban van, a legszebb házakban lakik a falu központjában. (Horváth Géza: Úgy van!) Amikor a szabadcsapatokban szolgáltam és Endre Lászlóval együtt Szabolcs megyében, mint szálláscsináló Gemzse és Dombrád községekben jártam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem tudtam a fajvédő tiszteknek másutt lakást adni, mint zsidóknál, mert nem volt szívem azokba a nyomorult kunyhókba, azokba az egyszoba-konyhás lakásokba, amelyekben nyolcan is voltak összeszorulva, egy tisztet behelyezni.

Méhely László megállapította azt, hogy egy zsidó kocsmáros fia neki azzal dicsekedett, hogy már 21 magyar parasztlánytól van gyermeke. Amíg a falu férfiai kora tavasztól késő őszig, sokszor otthonuktól távol munka után néznek, addig a meggazdagodott zsidó kocsmárosok a nép nyomorát kihasználva, szemita-néger vérüket bőségesen oltják be a falu páriáiba. (Egy hang a jobboldalon: Pfuj!)

Több mint egy évvel ezelőtt, 1940. május 6-án törvényjavaslatot nyújtottam be a magyar nemzet faji tisztaságának védelméről. Miután ez a törvényjavaslat ellenzéki oldalról jött, természetesen az elnök úr fiókjában porosodik ez a javaslat még ma is, pedig erre igen nagy szükség lett volna, Engedelmet kérek arra, hogy ennek hét szakaszát felolvassam. (Olvassa):

»1. §. Semmis az olyan házasság, amely a törvény életbelépte után zsidónak tekintendő személy és zsidónak nem tekintendő magyar állampolgár között létrejön.

2. §. A zsidónak tekintendő személy és a zsidónak nem tekintendő magyar állampolgár között fennálló házasságok bármelyik házasfél kérelmére a törvény életbeléptétől számított hat hónapon belül felbontandók.

3. §. Fajgyalázás bűntettét követi el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő az a zsidónak nem tekintendő magyar állampolgár,

1. aki zsidónak tekintendő személlyel házasságra lép,

2. aki zsidónak tekintendő személlyel házasságon kívül nemileg közösül.

4. §. A 3. §-ban felsorolt cselekmény elkövetésénél bármily minőségben közreműködő zsidónak tekintendő személy tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő.

5. §. A 3. § 1. pontjában körülírt házasság létrejövetelében szándékosan közreműködő polgári tisztviselő három évig terjedhető börtönbüntetéssel büntetendő.

Ha az előbbi bekezdésben említett polgári tisztviselőt csupán gondatlanság terheli, két évig terjedhető fogházbüntetéssel büntetendő.

6. §. Erőszakos fajgyalázás bűntettét követi el és 15 évig terjedhető fegyházzal büntetendő az a zsidónak tekintendő személy,

1. aki valamely zsidónak nem tekintendő nőszemélyt erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy vele házasságon kívül nemileg közösüljön,

2. aki valamely nem zsidónak tekintendő nőszemély öntudatlan vagy védelemre tehetetlen állapotát arra használja fel, hogy vele házasságon kívül nemileg közösüljön.

7. §. Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházbüntetéssel büntetendő az a zsidónak tekintendő személy, aki háztartásában vagy bármely egyéb személyes szolgálatában zsidónak nem tekintendő negyven évnél fiatalabb magyar állampolgárnőt tart«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)

T. Ház! Ennek a javaslatnak indokolásában felsoroltam és kifejtettem a középkorban hozott egyházi zsinati határozatokat és a pápáknak erre vonatkozó rendeleteit, amely határozatok a zsidó–keresztény házasságokra vonatkozólag, de a zsidó–keresztény fajgyalázásra vonatkozólag is olyan szigorú törvényeket hoztak, amelyek sokkal szigorúbbak voltak, mint a hitleri úgynevezett nürnbergi törvények. Nem akarom itt az összes erre vonatkozó határozatokat elmondani, de megemlítem az 1026. évi lateráni és oxfordi zsinati határozatokat, amelyekben kimondották, hogy mindennemű nemi érintkezés zsidók és hajadon vagy férjes keresztény nők között tilos. A bécsi zsinat 1267-ben a következőképpen döntött: ha egy zsidó nemi érintkezést folytat egy keresztény nővel, szigorú börtönbüntetéssel büntettessék, a keresztény nő a városból kikorbácsolandó és soha többé haza nem bocsátandó. III. Ince pápa 1216-ban elrendelte általánosságban az egész keresztény világban, hogy a zsidó férfiak sárga foltot viseljenek úgy a mellükön, mint a hátukon, a zsidó nők pedig a hegyes kalapot, az úgynevezett kornáliát. Ezzel azt a célt érte el, hogy a keresztények már messziről figyelmeztetve voltak arra, ha egy zsidó hozzájuk akár üzleti, akár más célból közeledett. I. Gergely pápa, III. Sándor pápa, III. Ince pápa, V. Miklós pápa a legszigorúbb rendeleteket hozta a cselédtartást illetően. Tilos volt bármilyen zsidónak keresztényt, akár mint szolgát, akár, mint dajkát, akár mint cselédleányt alkalmazni.

T. Ház! Kissé másként hangzanak ezek, mint a Rassay képviselő úr által hangoztatott egyházi vonatkozású rendelkezések a fajvédelemre vonatkozóan. (Horváth Géza : Rassay megvédte az egyházat!) Ezek az egyház által kiadott rendelkezések mind súlyos és szigorú rendelkezések voltak, de súlyosak lehettek az indítóokok is, amelyek a pápákat és az egyházat ezeknek a törvényeknek a kibocsátására késztették. És mi ezekből csak egy következtetést vonhatunk le, hogy igenis, nem ellenkezik az igazi magyar fajvédelem a kereszténységgel. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.)

De szükség volna erre a törvényjavaslatra azért is, mert a tudomány is számtalan esetben bizonyította be, hogy a magyar–zsidó vérkeveredés nemzeti szempontból óriási veszedelemmel jár. A zsidó vérben olyan faji elemek vannak, amelyek a magyar vértől teljesen idegenek és amelyek az azzal való keveredés esetén súlyos bajokat okozhatnak. Az ilyen vérfertőzés testben-lélekben rosszul kiegyensúlyozott, testi-lelki félszegségekkel telített, de mindig zsidó külsejű és zsidó lelkületű korcsokat fog eredményezni. Ha tehát ezeket a kereszteződéseket meg nem akadályozzuk, a magyarság teljesen el fog zsidósodni és belátható időn belül eltűnik az élet színpadáról. Méhely tanár szerint, a zsidókban meglevő néger és szemita vérelemek a legtöbb európai nemzet vérébe belekerülve, egyenesen károsak, sőt végzetesek lehetnek. Salomen angol tanár 13 zsidó–nemzsidó vegyesházasságot vett vizsgálat alá és az utódokból csak egyetlenegy olyant talált, akin a születésekor már nem tudta kimutatni a zsidó faji vonásokat, viszont 20 éves korában már azon is ki tudta mutatni.

Ma már egész Európában a legszigorúbb fajvédelmi törvények lépnek életbe, csak Magyarország az egyetlen ország, amely ilyen téren szigetként áll a kontinensen. Ennek köszönhetjük, hogy rendkívül nagy azoknak a magyar nőknek a száma, akik elcsábítva, meggyalázva menekülnek a szégyen elől a halálba, valamint azoknak a száma is, akik lelkiismeretlen kuruzslók kezei közt pusztulnak el, vagy lesznek egész életükre nyomorékok. Méhely ezekről így nyilatkozik (olvassa): »A mi mérhetetlen vakságunkkal magyarázható, hogy sokezer magyar leány és asszony kiált bosszúért megtorlatlanul.«

T. Ház! Ennek tudatában nem lehet komolyabb és égetőbb feladatunk, mint a magyar vér megmentése. Miután a javaslat mindezt nem intézi el, azt nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.)

(Folytatjuk)

Kapcsolódó: A zsidóvérrel való keveredés halálos veszedelem népünk számára