Szegedi Csanád
Az Európai Unió soros magyar elnöksége véget ért. Ennek apropóján az elmúlt fél évről és Magyarország európai uniós tagságának megítéléséről is beszélt a Barikádnak adott interjújában a Jobbik Európai Parlamenti képviselője, Szegedi Csanád.

- 2011. május 1-jén volt hét éve, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Ön szerint mit adott nekünk, mit adott a magyarságnak ez a hét év?

 - Ha röviden akarok fogalmazni, akkor hét szűk esztendőt. Hét évvel ezelőtt az emberek egy jelentős része azt hitte, hogy amint belépünk az Európai Unió kapuján, megvalósul Magyarországon a vasfüggöny falai mögött misztikussá magasztosult jóléti társadalom. A munkanélküliség megszűnik, a gazdaság fellendül, ezzel párhuzamosan a bűnözés lecsökken, a bérek pedig elérik az angol vagy francia átlag kerestek szintjét. Nem véletlenül gondolták ezt sokan, hiszen a belépésünkről szóló népszavazást megelőzően valamennyi parlamenti párt ezt szajkózta, elhallgatva a kiszolgáltatottságában rendkívül sérülékeny magyar gazdaságra leselkedő veszélyeket, s annak társadalmi hatásait. Mára bebizonyosodott, hogy ezek a pártok becsapták, szándékosan félrevezették a választókat, hiszen miközben az élelmiszer- és üzemanyagárak, vagy a közüzemi számlák már valóban elérik, sőt esetenként meg is haladják a nyugati szintet, addig a bérek és a munkanélküliség tekintetében balkáni mélységekben járunk, a közbiztonság pedig megszűnt létezni.

Mezőgazdaságunkat, feldolgozóiparunkat szisztematikusan szétverték, majd a nagy egymásra találás jegyében adókedvezményekkel csábítva ráengedték piacainkra a multinacionális hiénákat, hogy elárasztva bennünket silány minőségű termékeikkel, ellehetetlenítsék a minőségre törekvő, s ezáltal versenyhátrányba kerülő magyar kis- és középvállalkozókat. Jól látható, hogy az EU nem a magasztos eszmék miatt szorgalmazta Magyarország csatlakozását. Egyszerűen csak piacot akart a saját termékeinek, megrendelést saját vállalatainak és persze olcsó munkaerőt. Egyszóval az Unió az őt kiszolgáló magyar kormányokon keresztül véghezvitte Magyarország gazdasági gyarmatosítását. Ide vezet a szocialisták által hangoztatott, de a Fidesz által is akceptált „merjünk kicsik lenni” mentalitás, melynek eredményeként amíg a csehek, lengyelek, szlovákok képesek érdekeik védelmében határozottan az asztalra csapni, addig magyar kollégáik hajbókolnak az EU előtt, s a nemzet sorskérdései helyett csupán saját, európai szinten is megnyilvánuló pártérdekeikkel vannak elfoglalva. Mi, jobbikosok nem véletlenül nem csatlakoztunk egyik politikai tömörüléshez sem, hiszen mi nem az európai szocialistákat, vagy az európai néppártot hanem kizárólag a magyar nemzetet akarjuk megalkuvás nélkül képviselni.

 - Mindezek után mit várt hazánk soros Európai Uniós elnökségétől?

 - A Fidesz önáltató módon magát évek óta a nemzeti tábor kizárólagos pártjának tekinti. Ha pusztán ebből indulok ki, akkor mint nemzetben gondolkodó magyar ember azt vártam, hogy ez alatt a fél év alatt Európa a magyarság sorskérdéseitől lesz hangos. Azt vártam, hogy a kormánypárt miután megvalósítva a Jobbik követelését június 4-ét (Trianon napját) a nemzeti összetartozás napjává emelte, a szavakat tartalommal tölti meg, s ígéretéhez híven kiharcolja, hogy az Európai Unió keretein belül újra egyesülhessenek az elszakított országrészek, hogy a magyarság végre félelem nélkül élhesse meg identitását szülőföldjén a Kárpát-medencében. Valljuk be, az oly sokszor hangoztatott európai értékrendet alapul véve ez nem tekinthető túl radikális elvárásnak egy magát nemzetinek valló párttal szemben.

 - A szavaiból azt érzem, hogy Ön csalódott a Fideszben. Ez kissé nem a túlzott naivitás jele?

 - Inkább a túlzott optimizmusé. Nem a Fideszben bíztam, hanem egyes politikusok nemzeti tartásában, de immár mindeninek világossá kell válnia, hogy a Fidesz a nemzeti jelzőt egyfajta társadalmi tömegbázist teremtő pótideológiáként használja. Számára a nemzet nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy hatalmát fenntartsa, s mivel ehhez saját, neoliberális gazdaság- és társadalom politikája édes kevés szüksége van egy vonzó nemzeti álarcra. Aki azonban követi a kormány tevékenységét, az látja, hogy az álarc mögött egy globalista, nemzetellenes, egyszóval neoliberális jellem található. Ennek számos jelét adta a Fidesz nemcsak az EU elnökség alatt, de már azt megelőzően is. A teljesség igénye nélkül elég csak a súlyosan nemzetellenes Lisszaboni szerződés olvasatlan aláírására gondolni, vagy Románia feltétel nélküli EU-s csatlakozásának megszavazására, amivel a Fidesz-MSZP egységfront nyíltan elárulta és cserben hagyta a székely-magyarságot. Mindezek után kijelenthető, hogy a kormánypárttól meglehetősen távol áll a nemzeti jelző.

 - Most, hogy véget ért az Európai Unió magyar elnöksége, hogyan értékeli a Fidesz nemzetpolitikáját?

Az elmúlt hat hónap alatt az Orbán-kormány a kétharmad birtokában nyíltan levetette magáról a számára kétségtelenül kényelmetlen nemzeti jelmezt, s már a részletekre sem ügyelve fordított hátat a magyarság sorskérdéseinek. Mintha csak a szocialista Kovács Lászlót hallottam volna, amikor Martonyi külügyminiszter kijelentette, hogy a magyar elnökségnek szerénynek kell lennie. Sajnos a magyarok szempontjából az is lett. Miközben a kormány az egész kontinenssel szembe szállva harcolt a saját hatalmát bebetonozó médiatörvény megvédéséért, és az elnökség legfontosabb feladatának az Európai Roma Stratégia elfogadtatását jelölte meg, kínosan ügyelt arra, hogy Európának ne kelljen szembe néznie a magyarságot súlyosan diszkrimináló Benes-dekrétumokkal, vagy a magyar nyelv használatát pénzbüntetéssel sújtó szlovák államnyelvtörvénnyel. Nem csoda, ha az Unió átérezve a magyar kormány érdektelenségét, teljes közönnyel nézi végig azt is, hogyan akarja a „szövetséges és baráti” Románia közigazgatási eszközökkel erőszakosan beolvasztani az Erdélyben őshonos magyarságot. Közben Kárpátalján az ukrán titkosszolgálatokkal kell szembenézniük a magyar állampolgárságot kérvényező honfitársainknak, Délvidéken pedig továbbra is mindennaposak a magyarellenes atrocitások. A Fidesz eközben elégedettségének ad hangot mondván, hogy folyamatosan javul a határon túli magyarság helyzete. Ez a megalkuvó, erélytelen politika eredményezi azt, hogy a szomszédos kisantant államokban rendre fokozódik a szélsőségesen magyarellenes nacionalizmus, hiszen gyáva kormánynak sehol sincs tisztelete.

 Összességében kijelenthető, hogy a Fidesz nemzetpolitikája lemondott az ideiglenesen elszakított területeken élő nemzettestvéreinkről, miközben európai szintűvé emelte a cigányság sehova sem vezető pénzelését.

 - Európai Uniós tagságunk támogatói sokszor kampányolnak azzal, hogy az Unió elhomályosítja a trianoni határokat, begyógyítva a 91 éves sebeket. A magyar elnökség fényében egyetért ezzel a megállapítással?

 - Magyarországon a rendszerváltás óta folyamatosan megfigyelhető a külföldiek térnyerése. A legkülönfélébb nációk igyekeznek felvásárolni a magyar földet és páratlan vízkészleteinket, melynek eredményeként ma már hazánk egyharmada idegen kézben van. Ennek a nemzetvesztő folyamatnak a megállítása érdekében akarta a Jobbik alkotmányos garanciába foglalni a magyar föld- és vízkincs védelmét. Azzal, hogy a Fidesz leszavazta ezt a kezdeményezésünket, hozzájárult ahhoz, hogy előkészítse hazánk második Trianonját. S érdekes, hogy amíg a médiatörvény kapcsán hajlandó volt szembemenni a többi tagállammal, addig a föld- és vízvédelmet pont az Unióval való konfrontálódásunk elkerülésére hivatkozva utasította el. Ilyen értelemben tehát a jelenlegi trianoni határok elhomályosultak, a kialakulóban lévő újak viszont tovább szűkítik életterünket. Aki pedig nem tesz meg mindent ennek a folyamatnak a megállításáért, az nyíltan elárulja hazáját, nemzetét.

 - Ön hogyan akadályozná meg az említett második Trianont?

Mindenekelőtt a magyar föld és víz alkotmányos védelmével. Ha pedig ezt az Európai Unió megakadályozza, akkor semmi keresnivalónk nincs ebben a szövetségi rendszerben.

 - Ha valóban kilépnénk az EU-ból, milyen mozgástere maradna Magyarországnak?

 - Az elmúlt évszázadok abban a nyomasztó hangulatban teltek el a magyarság számára, hogy igazából senki sem tekintett minket Európában egyenrangú partnernek. Végestelen végig őrlődtünk egy nagy germán és egy nagy szláv tenger között és mindenki csak kihasznált minket, sőt örömmel nézték végig, hogy a magyarság szépen elvérzik Európáért. Szögezzük le, hogy ez az egész EU-nak nevezett valami, sőt a klasszikus értelemben vett európai kultúrkör és civilizáció nem létezne a magyarság tömeges véráldozata nélkül. Amíg mi Muhinál, Mohácsnál, Nándorfehérvárnál, a Don kanyarnál feláldoztuk a nemzet színe-javát, addig nyugat Európától kaptunk egy 19. századi Habsburg népirtást, egy 20. századi Trianont és most a 21. században 100%-os gyarmattá akarják tenni a Kárpát-medencét. Mindeközben keleten közel 1 milliárd rokonunk él! Feléjük kell fordulnunk és akkor egyből nem mi leszünk a nyugati civilizáció egyik keleti csatlósa, hanem a nagy turáni, szkíta népeknek mi leszünk a legnyugatabbi bástyája. Ez óriási különbség. Röviden arról van szó, hogy nekünk a kizsákmányoló Európai Unió helyett egy paritásos alapon működő turáni szövetségre lenne igazán szükségünk.

(Kuruc.info)