Ungváry Krisztián
A holokauszt a világ legjobban dokumentált népirtásához tartozik. Sokszor az a benyomásom, túl sokat is foglalkoznak vele egyesek.

Nemcsak az esemény utáni vizsgálatok, hanem maga a megsemmisítés folyamata is rengeteg iratot hagyott az utókorra. A kommunizmus 100 millió halottja vagy az örmény holokauszt esetében eleve kevesebb irat keletkezett, és ezeknek is csak töredéke maradt meg. Szeretném, ha ezt a tényt egyébként Perge is elismerné legközelebbi válaszában és ennek megfelelő hozzáállással tenne fel további kérdéseket.

Természetesen vannak ügyek, amelyek a zsidó holokauszt esetében sem dokumentálhatóak eredeti dokumentumokkal. Könnyen lehet, soha sem fogjuk megtudni, ki adott utasítást Auschwitzban a hamvak folyóba öntésére, vagy hogy milyen rendszámú teherautó szállította el a maradványokat. Perge szerencsére úgy tűnik, nem ragaszkodik minden egyes részlethez, mivel fő kérdése, ha jól értem, az, hogy fel tudok-e mutatni „akár csak egy, eredeti német dokumentumot, amely a dízel-motoros vagy akár csak a Ciklon B-vel történő kivégzések tényét, vagy éppen a megölt és elhamvasztott emberek hamvainak szétszórását igazolnák”?

Szerencsére ez nem jelenthet gondot. A Zyklon-B felhasználása kapcsán is létezik olyan dokumentum, amelyből kiderül, hogy azt nem fertőtlenítési céllal szállítják Auschwitzba. Az iratban, amelyben arra adnak engedélyt, hogy a Zyklon-B-t előállító üzembe egy teherautó elmenjen, szó szerint az szerepel, hogy „zur Abholung für Material für Sonderbehandlung” – azaz a különleges kezelésre szolgáló anyag elhozására. Előre tudom, hogy Perge azt próbálja majd mondani, ez alatt a szó alatt a fertőtlenítést értették. Hálás lennék, ha erre az értelmezésre akár csak egy eredeti és korabeli, a táborokkal összefüggő iratot is mutatna. (Ez Germar Rudolfnak és a többi holokauszttagadónak sem sikerült, ha neki fog, jutalmat érdemel.) Szerencsére arra viszont, hogy a Sonderbehandlung alatt mit értettek valójában az SS-nél, bőséges mennyiségű irat található. Megnyugtathatok mindenkit: nem azt, mint a postán… (Ahol ma is lehet küldemények esetében „Sonderbehandlungot” kérni – bár ma már a postás is tisztában van a szó kettős jelentésével.)

Itt érdemes felhívni a figyelmet még egy dokumentumra, amit Perge az interneten is megtalálhat. Richard Korherr az SS-Főhivatal statisztikai osztályának vezetője volt és 1943. március 23-án Himmer utasítására jelentést készített az európai zsidóság létszámviszonyairól. 1943. április 10-én Himmler utasítást adott Korherrnek, hogy a „Sonderbehandlung” szót nem szabad a jelentésben használni, helyette csak a „Durchscheusung” (áteresztés) szerepelhet. Ennek ellenére a jelentés egyik oldalán ez a kifejezés is benn maradt, Hitler a jelentés egy rövidített példányát kapta. Himmler egy másik utasításában arra is utal, hogy álcázási célból tartja helyesnek a jelentést (amiből a „gyanús” kifejezések hiányoznak) – de az anyagot egyelőre így is titokban kell tartani. A Korherr-jelentésben az szerepel, hogy 1943. márciusáig az európai zsidóság létszáma mintegy 50%-al csökkent, és a csökkenés fele adódott a kivándorlásból, a másik fele a „Durchschleusung”-ból, azaz a különleges kezelésből. Ebbe a kategóriába nem kevesebb mint 2,4 millió zsidó tartozott. Perge bizonyára azzal fog próbálkozni, hogy a Durchschleusung nem ezt jelenti, de van egy rossz hírem: a jelentés felsorolja az összes ekkor még létező gettó és koncentrációs tábor 1943 tavaszi állományát is. Ezekben a 2,4 millió nem szerepel. Remélem nem akarja Perge azt állítani, hogy ekkora létszámot a nácik valahol Bialisztok és Breszt között egy titkos táborban rejtegettek a világ szeme elől…

A gázzal történő kivégzés kapcsán is találhat Perge az interneten dokumentumot. A dokumentumot készítő Erhardt Wetzel a Keleti Területek Minisztériumának zsidóreferense a vilniusi gettóban és környékén történt, horrorisztikus vérfürdőbe torkolló tömeges kivégzések hatására (amelyek szerinte nem voltak megfelelő módon lebonyolítva) írta 1941. október 25-i levelét,. Szövege a következő:

„Brack Oberdienstleiter [korábban az eutanáziaprogram egyik vezetője és elgázosítási specialista U.K.] a Führer kancelláriájától késznek mutatkozott a szükséges szállások és elgázosító eszközök megépítésére. Jelenleg a tekintetbe jövő eszközök nem állnak megfelelő számban rendelkezésre, először le kell gyártani őket. Mivel Brack véleménye szerint az eszközök előállítása a Birodalomban sokkal nagyobb gondokat okoz mint a helyszínen, ezért Brack azt tartja a leginkább célravezetőnek, ha embereit, különösen kémikusát, dr. Kallmeyert Rigába küldi, aki ott majd minden továbbit intéz. Brack […] utalt arra is hogy az eljárás nem veszélytelen, különösképp szükséges védőintézkedések foganatosítása. […] A helyzet alapján részünkről nincs ellenvetésünk, ha azokat a zsidókat, akik már nem munkaképesek, a Brack-féle segédeszközökkel intézik el. Ilyen módon azok az események is, amelyek például a vilnai zsidók agyonlövése során adódtak, elkerülhetőek lesznek, különösképp azért, mert ezek a kivégzések nyilvánosak voltak ezért [az ott történt kilengések] aligha hagyhatóak jóvá. A munkaképeseket viszont keletre szállítják. Hogy a munkaképesek között a férfiakat és a nőket szétválasztják, azt hiszem magától értendő.”

Nem akarom untatni az olvasót részletekkel, elég annyi, hogy a „Brack féle segédeszközök” szénmonoxidgázzal működő gázkamrákat jelentettek.

1. Személyeskedés

Örömmel olvasom, hogy nem arról van szó, hogy Perge támogatná az antiszemita, uszító gúnyrajzokat, pusztán a „holokauszt-iparosok” ellen kritikát jelentő karikatúrákat fogadja el, mondván „ők pedig meg is érdemlik”. Ez tényleg dicséretes, ez esetben érdeklődnék Pergénél: ha nyílt levelet írok a kuruc.info szerkesztőségének, kérve, hogy az uszító gúnyrajzokat (például itt, itt, itt és itt), melyeknél fel sem merül, hogy közük van a „holokauszt-iparosokhoz”, csak vegytisztán antiszemiták (néhány például patkányként ábrázolja a zsidóságot), távolítsák el a kuruc.info-ról, és a későbbiekben is mellőzzék ezek kirakását, akkor e kérésben számíthatok az ő támogatására is? Ugye?

„Meglehet, Ungváry nem gúnyolódik Trianon és a magyarság más tragédiáinak emlékén, de mások sajnos megteszik.”

Bár nem tartozik vitánk központi kérdéséhez, de ha már így megemlítette, megtenné kedves Ottó, hogy mutat pár Trianonon és a magyarság más tragédiáin gúnyolódó karikatúrát, gúnyrajzot olvasott magyar honlapokról? Várom a mohácsi csata áldozatait kifigurázó rajzokat a szombat.hu-ról, a muhi csatán élcelődő ábrákat az Indexről, a világosi fegyverletételt kigúnyoló képeket a Hírszerzőről stb. És azt is, hogy ezek hasonló gyakorisággal fordulnak elő, mint antiszemita karikatúrák a kurucinfon. Vannak ugyan, akik szerint Trianon nem nemzeti trauma, de ez a vélemény még nem azonos a gúnyolódással.

2. Pressac

Vagy úgy, tehát akkor Faurisson nem „belehamisította” a ’velejéig rothadt’ kitételt, épp ellenkezőleg: lelkiismeretesen megkereste Pressac eredeti forrását, és mivel ott más idézet szerepelt, mint amit Pressac használt, ezért tulajdonképpen csak „feljavította” a Pressac interjút azzal, hogy ezt bele is írta. Milyen rendes tőle. Az pedig, hogy akár csak egy lábjegyzettel is utaljon arra, hogy megváltoztatta az interjúalany szavait, csak felesleges szócséplés lett volna.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy vitánk tárgya nem az, hogy pontosan hány embert gázosítottak el – erről valóban lehet vitatkozni – hanem az, hogy létezett-e egyáltalán iparszerű, népirtási célú elgázosítás (és ezzel összefüggésben tetemek extrém mennyiségben történő megsemmisítésére alkalmas technológia) Auschwitzban. E szempontból a különbség a között van, hogy az emberölési céllal elgázosítottak száma 0 vagy 1, nem a között, hogy 700-800 ezer vagy 1-1,1 millió. Pressac kapcsán tehát Perge hamisan keltette azt a látszatot, mintha az ő munkája alkalmas lenne arra, hogy cáfolja a holokauszt megtörténtét.

Én is szeretném viszont, ha lezárnánk Pressac ügyét, ezért – hogy ne reklamálhasson Perge, amiért nem válaszolok a kérdésére – most válaszolok: nem, nem értek egyet azzal, hogy a koncentrációs táborokra vonatkozó dosszié velejéig rothadt. Remélem így már tud aludni, kedves Ottó…

Mielőtt azonban vérszemet kap, szeretném jelezni, hogy olyat, hogy az „egész holokauszt-történetírást – mely szinte kizárólag kétes hitelességű szemtanúk beszámolóin alapul – részben vagy egészében >>rothadtnak<<” tartaná, nos, ilyet még Faurisson fordításában SEM mond Pressac (ott is az szerepel, ahogy mellesleg Ön is idézte, hogy „the dossier [on the concentration camp system] is rotten”). Tehát szó nincs (még Faurisson-nál sem!) az „egész holokauszt-történetírásról”. Elég rossz lehet a helyzet, ha már Faurisson-t is kénytelen torzítani…

Végül egy záró gondolat. Ön megismétli, hogy Pressac közeledett a revizionistákhoz (az ellenkezője igaz), hogy a két tábor között rekedt meg (nem igaz), de hogy ne untassuk az olvasókat, a további ezekről szóló vita helyett engedjen meg inkább egy nagyon egyszerű kérdést: Ön tulajdonképpen HONNAN tudja ezeket? Csak azért kérdezem, mert saját bevallása szerint sem olvasta az eredeti interjút. Igaz ez? Továbbá igaz, hogy csak Faurisson idézett cikkére támaszkodik? Mert ha el is tekintünk a fordítás színvonalától, az eredeti Pressac interjú 39 oldal hosszú volt, Faurisson pedig – most megszámoltam – egész pontosan 19 mondatot, azaz nagyjából két bekezdést fordított le… Tehát akkor…?

(Hogy felvetésem nem teljesen alaptalan, azt legjobban ez a Pergétől származó idézet szemlélteti: „hanem arról van szó, hogy a foglyok körében is kialakult egy bizonyos hierarchia, és a vezető szerepet betöltő csoportok – Pressac szerint a kommunisták – bizonyos befolyással rendelkeztek társaik felett, és valamiféle kapcsolatot is kiépítettek a német táborvezetéssel”. Perge teljesen félrefordította a szöveget. A kommunisták az eredeti anyagban a szovjet hadsereg, akik a tábort felszabadították, és eközben fizikailag megszerezték a táborban őrzött iratokat… Nem lenne egyszerűbb beismerni, hogy gőze nincs arról, hogy miről szól az interjú EGÉSZÉBEN?)

3. Szemtanúk

Perge sajnos nem csak a történelmi forráskritika módszereit nem ismeri, de az általam hivatkozott szemtanúk vallomásait sem. Ha ismerné, akkor tudná, hogy azok nem „bosszúszomjas túlélők” adatai. A DEGOB jegyzőkönyvekben ugyanis számos olyan adat van, amely éppenséggel pozitív színben tüntet fel Wehrmacht-katonákat, lágerőröket vagy akár SS-katonákat is, nem beszélve a német lakosságról. Erre már előzőleg utaltam, de mivel Perge nem reagált rá, részletezem: a 4600 DEGOB jegyzőkönyvben 232-ben van utalás humánus németekre. Ez igen jelentős szám, különösen annak fényében, hogy a visszatérő áldozatoknak még friss élményeik voltak szenvedéseikről. 102 esetben munkahelyünkön tapasztaltak emberséges magatartást németek részéről, 63 esetben kifejezetten jóindulatú SS-őrökről, 29 esetben segítőkész Wehrmacht-katonákról, 3 esetben humánus rendőrökről, illetve Gestapo-tagokról számolnak be. Azokhoz a szörnyűségekhez képest, amin a deportáltak keresztülmentek, ez igencsak figyelemre méltó arány, nem gondolja? Milyen alapon meri ezek után „bosszúszomjas túlélőknek” nevezni őket?

Hadd konkretizáljam egy példán. Ön ezt írta: „Én magam számtalanszor hangoztattam, hogy pusztán az elfogult, bosszúszomjas „túlélők” képtelennél képtelenebb beszámolóira, a megfélemlített, megkínzott, megzsarolt nemzetiszocialista politikusok, tisztek, katonák „beismerő vallomásaira” nem lehet felépíteni a hiteles holokauszt-történetet” – írtam korábban.

Tudja mit? Meglepő fordulat jön: igazat adok Önnek! Valóban hagyjuk az elfogult és bosszúszomjas túlélők képtelen beszámolóit! Ehelyett tekintsük például L. F. székesfehérvári szabásznő (született 1922, Pécs) beszámolóját; a vallomás hitelességét a DEGOB-adatbázisban ellenőrizheti (jegyzőkönyv sorszáma: 2788). A vallomást most – hosszúsága ellenére – teljes terjedelmében, csorbítatlan szöveggel közlöm, hogy ne tűnhessen úgy, hogy csak kiragadtam bizonyos részleteket.

„Fent nevezett előadja a következőket:

Székesfehérváron cca. 2000 zsidó család lakott. Múlt év május végén, a csendőrök intézkedése folytán, csomagolni kellett fél órán belül -50 kg-os csomagot engedélyezett -, és a csillaggal megjelölt házból indultunk a gettóba. A motozás alkalmával elvittek bennünket a csendőrök egy szobába, ahol megfosztottak minden értéktárgyunktól és ruhaneműtől, csupán két rend fehérneműt engedélyeztek. Azon alkalomnál aláírattak velünk egy üres ívet, ők töltötték ki, és láttuk, hogy sokkal kisebb összegek szerepelnek rajta, mint amit elvettek tőlünk. Este 10-kor indultunk nagy batyukkal, zuhogó esőben, 3 km-t mentünk a téglagyárig. A lakosság e szomorú látvány alkalmával, elég részvétteljesen viselkedett. Az úton a csendőrök a legtrágárabb szavakkal illettek bennünket és állandóan azt hangoztatták, hogy érdemes volna mindnyájunkat agyonlőni stb... Végre megérkeztünk a téglagyárba, rettenetesen zuhogott az eső, teljesen átáztunk, és bevittek bennünket egy olyan helyiségbe, melynek csupán teteje volt, körös-körül befújt a szél és beesett az eső. Ott voltunk cca. 2000-en összezsúfolva, a puszta földön feküdtünk, az élelmezésünkről a hitközség gondoskodott. A gettót szuronyos csendőrök őrizték. Dolgozni nem kellett semmit, azt mondták nekünk, hogy Rahóra visznek munkára, de mi ezt nem hittük el. Nagyon sokan követtek el a gettóban öngyilkosságot, többnyire a kitértek közül, olyanok akik már 30-40 éve keresztelkedtek ki.Egy hét múlva bevagoníroztak bennünket, április 12-én délelőtt, mely intézkedést a csendőrök hajották végre.75-80 személyt zsúfoltak be csukott marhavagonba, ahol megmozdulni nem voltunk képesek. Vizet csak hosszas könyörgésre kaphattunk. Egyes vagonokban megőrültek az emberek a kínszenvedésektől. Rettenetes hőség volt, helye nem volt senkinek. WC-vödör is bent volt a vagonban. Kassán átvettek bennünket az SS-alakulatok, 18-20 éves hitler-ifjak fogadtak bennünket, akik bejöttek a vagonba és fenyegetések közepette fosztottak meg a még nálunk lévő értéktárgyainktól, állandóan ékszereket követeltek.4 nap és 4 éjszaka utaztunk Auschwitzig. Megérkezve, felsorakoztattak ötös sorban és dr. Mengele lágerorvos kiválasztotta a fiatalabbakat - nőket és férfiakat külön állították fel -, azaz a munkaképeseket a baloldalra, az idősebbeket és fiatal anyákat gyermekeikkel a jobboldalra küldte. Azután következett a fürdés, hajlevágás, és beosztottak a B. III-as láger 9-es blokkjába. Hajnali 2 órakor volt az ébresztő, utána mindjárt appell következett, mely órák hosszat tartott és már reggel 7 órakor osztották az ebédet. Dolgozni nem kellett, az egész nap appellokból és büntetésekből állott. A szelektálások napirenden voltak. Éjszakánként mindig rettenetes sírásokra, sikoltozásokra ébredtünk fel, amint később megtudtuk, a cigányokat vitték akkor a gázba. A krematóriumban éjjel-nappal égettek. A halottakat és betegeket együtt vitték anyaszült meztelenül, sokszor a legzuhogóbb esőben is, teherautókkal a krematóriumba. Mielőtt transzporttal vittek volna tovább, előzőleg elvittek bennünket egy fürdőhelyiségbe, ahol pokoli hőség volt, legalább 60 fokos meleg, rettenetes kínunkban kitörtük az ablakokat, utána kihajtottak bennünket a szakadó esőbe, egy szál vékony ruhában. Másnap reggel kaptunk szürke egyenruhát és elkerültünk Ravensbrückbe. Marhavagonokban utaztunk, Aufseherinek felügyelete mellett, 55-en egy vagonban, úgyhogy elég normális volt a helyzetünk. Az útra osztottak 3/4 kg kenyeret, szalámit és margarint. 3 napi utazás után megérkeztünk. Hely nem volt részünkre, ezért kint hevertünk a szabad ég alatt egy szál ruhában - nagyon hűvös éjszakák voltak -, és ilyen körülmények között voltunk 3 éjszakán keresztül. Ezután elvittek a fertőtlenítőbe és kaptunk tiszta ruhákat. A fürdő után fabarakkokban helyeztek el, tiszta rendes helyünk volt, és karantén alatt voltunk 5 napon keresztül. Pár nap múlva elkerültünk Berlin-Schönholzba. Szintén marhavagonokban utaztunk, mely nem volt leplombálva, Aufseherinek voltak velünk. Az útra kaptunk kenyeret és szalámit. Frankfurtban éjszaka nyílt pályán bombatámadás érte a vagonokat, mire az SS-ek elmenekültek és bennünket a nyílt pályán, vagonba zárva magunkra hagytak. Szerencsénkre nem igen történt haláleset közöttünk. 2 nap múlva megérkeztünk Reinickendorfba (Berlin külvárosába), innen mentünk gyalog a lágerba, Berlin-Schönholzba. Ez egy nagyon tiszta láger volt, mi voltunk az első lakói, fabarakkokban voltunk elhelyezve, 28-30-an egy kis barakkban. Az élelmezésre sem panaszkodhattunk itt. A munka a Flieger-Zilinder gyárban volt, napi 12 órai munkát végeztünk nappali és éjjeli schichtben. A munkafelügyelők civil német munkások és Aufseherinek voltak, akik elég emberségesen bántak velünk. A szigorúság azonban igen nagy volt, ha észrevették hogy beszélgetünk egymással a munkánál, akkor hajunkat levágták. Általában meg voltak velünk elégedve, ill. a munkánkkal, gyakran hangoztatták, hogy még sohasem voltak olyan jó munkásaik, mint a magyar zsidók. A lágerban ellenben a bánásmód a legembertelenebb volt. Minden csekélységért hajunkat levágták, a legnagyobb télben ki kellett feküdni a hóba és gumibotokkal össze-vissza vertek bennünket .Amikor a front közeledett, megszűnt a gyári munka és elvittek bennünket külső munkára, sáncot ásni. A munkahelyig naponta 12 km-t tettünk meg, és kora hajnalban kaptunk egy langyos, keserű feketét, egész nap semmit sem ettünk, csupán este a munka után osztottak levest és kenyeret. Volt egy SA-munkavezetőnk, akit "gyilkos"-nak neveztek. Mindennap kiválasztott közülünk valakit, akit becsalt az erdőbe és ott agyonlőtte. Ez év április 22-én elvittek bennünket gyalog Oranienburgba. Egy éjszakán keresztül meneteltünk. Innen ismét tovább, 10 napon keresztül Neustadtba. A napi élelmezésünk 3 szem nyers krumpliból állott, aki útközben próbált "organizálni" valamit, azt agyonlőtték. Állandóan hajszoltak bennünket, minden 10 lépésnél hullák hevertek, a legtöbbje végelgyengülésben pusztult el. Alighogy megérkeztünk Neustadtba - teljesen kimerülten és megcsappant számban -, már akkor ott voltak a dicső orosz csapatok, akik felszabadítottak bennünket. Az SS-ek és Aufseherinek mind elszöktek. Bennünket elláttak a legjobb élelmezéssel, és visszavittek bennünket Berlinbe, ahonnan vonattal indultunk útnak, a magyar és olasz transzporttal, Németország több városában (Fürstenwalde, Bisdorft, Schmattenhagen) több hetet töltöttünk, és Doberlug-Kirchhainbe érve egy cseh cionista intézkedése folytán, indítottak útnak Magyarország felé. Egy hétig utaztunk Prágán és Pilsenen keresztül.”

Ez az interjú Perge minden „szűrési feltételének” megfelel. Az elbeszélő a DEGOB-nak mondta el, tehát nem szerepelt semmilyen perben, senki elítélésének nem volt alapja (és ezt az elmondó is tudta), a tanú láthatóan nem bosszúszomjas, semmi nem utal arra, hogy elfogult lenne (sőt: „A lakosság e szomorú látvány alkalmával, elég részvétteljesen viselkedett”, „Ez egy nagyon tiszta láger volt”, „A munkafelügyelők civil német munkások és Aufseherinek voltak, akik elég emberségesen bántak velünk” stb.), az elmondásában nincs semmi képtelenség. Tehát akkor: ez egy Perge szerint is minden szempontból elfogadható vallomás. Éppen ezért mindaddig, amíg Perge KONKRÉT okot nem ad arra, hogy L. F. székesfehérvári szabásznőnek miért nem hihetünk, addig ezt annak BIZONYÍTÉKÁNAK nevezem, hogy Auschwitzban népirtási céllal elgázosítottak embereket, illetve, hogy ezen népirtás nyomainak eltüntetésére éjjel-nappal működtek a nagykapacitású krematóriumok.

(Itt jegyzem meg, hogy észrevettem: a kuruc.info valamiért fontosnak látja, hogy szinte minden hétre jusson egy holokauszt-vallomás a címlapra. Ezzel semmi bajom, sőt, az olvasótábor egy részének tudáshiánya miatt támogatom is, ám feltűnt, hogy valamilyen érthetetlen okból (nyilván a véletlen szeszélye folytán, másra nem tudok gondolni), ezek mindig, kivétel nélkül az irreális, képtelen beszámolók közül kerülnek ki. (Holott bárki, aki nagyon sok ilyen vallomást elolvas, tanúsíthatja, hogy ezek csak a töredékét alkotják arányában a vallomásoknak – a többség inkább a most idézetthez hasonló.) Mivel a kuruc.info sem akarhatja, hogy akár csak a gyanúja is felmerüljön annak, hogy ők kimazsolázzák az irreális beszámolókat az olvasók heccelése céljából, ezért felajánlom segítségemet, mondjuk heti 3, címlapra rakható vallomás elküldése formájában. Hogy engem se érhessen a kimazsolázás vádja, megállapodhatunk abban, hogy a DEGOB-jegyzőkönyveket küldöm el, sorszám szerint növekvő sorrendben mindegyiket. Igen, lesznek irreálisak is, de a valóságnak megfelelő arányban. Ha már úgyis szerkesztői elv, hogy holokauszt-vallomásokat szerepeltetnek, akkor nyilván ezek közlése ellen sem lesz semmi kifogásuk…) Azt nem gondolhatom, hogy a kurucinfo azzal indokolná az egyoldalúságát, mert szerinte a „másik oldal” (kik?) is egyoldalú, hiszen ez az érvelés kifejezetten az ótestamentumi zsidó „szemet-szemért” logika lenne, ami idegen keresztény magyar emberektől. Bizonyára Perge is tudja, hogy ha valaki szélsőségekre szélsőségesen reagál, ugyanarra az erkölcsi szintre jut, mint az ami ellen küzdeni akart…

Haladjunk tovább. Perge a fentiek mellett nem ismeri a háború utáni németországi pereket sem. Néhány példát hoz fel arra, hogy 1965-ben elítélt személyek nevetségesen alacsony büntetéseket kaptak azért, mert elismerték a holokauszt „hivatalos” verzióját. Ezzel az állítással igen sok baj van.

A felhozott példák egy részét elég konkrétan Perge hamisította. Egy helyütt a következőt állítja: „Egy Robert Mulka nevű németet például olyan elképesztően súlyos bűncselekményekkel vádolták meg a per során, hogy igen sokan megdöbbentek, amikor pusztán 14 éves börtönbüntetéssel megúszta. De még nagyobb volt a megrökönyödés, amikor négy hónappal az ítélet megszületése után szabadon engedték – köszönhetően annak, hogy a bíróságon minden további nélkül megerősítette a holokauszt akkor érvényes hivatalos változatának érvényességét, és mindent beismert.” Miután kezdem megszokni, hogy Perge bármit ír, annak érdemes utánanézni, így elolvastam Mulka perben tett vallomását is – akit egyébként nem négy hónap hanem három év után engedtek ki, de ez most mellékes. (Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Mulka arról nevezetes (ha egyáltalán valamiről), hogy a nyomozati vallomásában még szinte pont hogy mindent tagadott; ezért lett gyanús a dolog. A perben egyébként áttért arra, hogy inkább semmire sem emlékszik, de ezt mindjárt látni is fogjuk.) Nézzünk pár szemelvényt Mulka meghallgatásából, a hitelességét Perge is ellenőrizheti a frankfurti tárgyalás jegyzőkönyvében.

„Tanácselnök: Maga a parancsnok hadsegédje volt, a jobb keze. Soha nem beszéltek ezekről a dolgokról?

Mulka: Soha. És nyilvánvalóan nem voltam a jobb keze.

Tanácselnök: Nem tudta, hogy gázkamrák vannak Aushwitz-ban?

Mulka [hosszabb szünet után]: De tudtam… de nem volt okom erről kérdezősködni. Úgy gondolom, hogy egyébként sem lett volna senki sem, akit meg lehetett volna kérdezni.”

vagy

„Ormond [a vád képviselője]: Nem is tudta, hogy ott [a krematóriumban] a meggyilkolt foglyok holttesteit égetik el?

Mulka: Azt, hogy a régi krematórium épületében elgázosítások voltak, én is csak az újságokból tudtam meg, a háború után.”

vagy

„Kügler [államügyész]: A jelentések az agyonlőttekről a parancsnok irodájába kerültek. Látta ezeket?

Mulka: Nem.”

vagy

„Kügler: Látta azt a Berlinből jött levelet, melyben az szerepel, hogy a halálozási arány Auschwitz-ban kiugróan nagy?

Mulka: Nem.

[Ismertetik vele a levelet.]

Mulka: Csak nagyon halványan emlékszem, hogy alkalmanként ilyen tartalmú jelentést kaptunk. Ilyen nagyságrendű számokra egyébként sem emlékszem.”

vagy

„Tanácselnök: Ismeri azt a levelet Liebhenschel-től, mely öt kamion rendeléséről szól, és dátuma 1942. szeptember 14.?

Mulka: Bizonyítható, hogy nem voltam Auschwitz-ban azév szeptember 3. és 30. között.

Tanácselnök: Ekkor volt Katovice-ban kórházban?

Mulka: És Dachau-ban, hogy megállapítsák a szolgálatra való alkalmasságomat.

Tanácselnök: De később hallott e teherautók megrendeléséről?

Mulka: Ezzel kapcsolatban semmire nem emlékszem.”

vagy

„Tanácselnök: Mulka vádlott, maga adta ki a parancsokat a dessau-i fuvarokra?

Mulka: Én csak egyetlen ilyen esetről tudok. A parancsot egyébként is Glücks írta alá, én csak bal oldalt alul szignáltam. Fertőtlenítőszerekről volt szó.

Tanácselnök: Itt az áll: „Judenumsiedlung” [„zsidóáttelepítés”] céljára, és mellette: „Hitelességét igazolom: Mulka”. Milyen „Judenumsiedlung”-ról van itt szó, erről tudta, hogy mit jelent?

Mulka: Igen, tudtam.

Tanácselnök: És akkor végül is milyen anyagokra volt szükség a Judenumsiedlung-hoz?

Mulka [egészen halkan]: Igen, nyersanyagokra.

Tanácselnök: Tehát ez volt a Zyklon-B.

Mulka [még halkabban]: Igen, a Zyklon-B.

Tanácselnök: Mulka úr, egészen idáig azt mondta, hogy magának semmi köze nem volt a zsidók elgázosításához. Akkor ez most hogy is áll?

Mulka: De Elnök úr, én csak aláírtam egy fuvarozási parancsot Dessau-ba.”

vagy

„Kügler: Hadsegédként rálátott a gazdasági ügyekre is. Tud arról, hogy kémlelőnyílással ellátott gáztömör ajtókat rendeltek Birkenauba a Deutsche Ausrstungswerke-től, amelyik az auschwitzi gazdasági körzethez tartozott?

Mulke: Én nem emlékszem ilyen ajtórendelésre. Az esetleg lehetséges, hogy annak a gyárnak a vezetője küldött el egy ilyet.”

vagy

„Tanácselnök: Semmi mondanivalója nincs e levelek tartalmáról? Ezek krematóriumok voltak, tudnia kellett az építésről. A gázkamrák pedig ebben az épületben voltak, ugye?

Mulka: Ez lehetséges, nem emlékszem. A parancsnokság adott nekem egy parancsot, én egyszerűen csak továbbítottam.

Tanácselnök: Tehát tudott a gázkamrákról?

Mulka: Itt most nagyon sok minden jött elő. Jobb lenne egyesével kérdezni, hogy válaszolni tudjak.

Tanácselnök: Ezek a dokumentumok nem bizonyítják, hogy a krematóriumok építésének részese volt? Eddig azt mondta, hogy semmi köze hozzá.

Mulka: Arról biztos tudtam, hogy ott valamit építenek. Egymás után jöttek a parancsok, én csak továbbítottam őket. De az nem igaz, hogy az építésnek részese lettem volna. Szintén nem tudok semmit mondani az ajtó beépítéséről. Itt van a levél ezekről a gáztömör ajtókról, de én arra sem emlékszem, hogy valaha láttam ezeket.

[…]

Tanácselnök: Egy 1942. augusztus 12-i dátumozású levélben „elgázosító szobák” kapcsán kamrákról is ír.

Mulka: Ezek elképzelhető, hogy csak fertőtlenítő szobák voltak. Én egyébként nem tagadtam soha sem, hogy voltak elgázosítások Auschwitz-ban.

Kügler: Ez előtt Mulka vádlott tett olyan kijelentést, hogy nem tudott semmit Birkenau-ról, és az ott zajló elgázosításokról.

Mulka: Az én időmben még csak kezdődött az építkezés. A négy krematóriumról én magam nem tudtam.”

És így tovább, és így tovább, és így tovább.

Íme az ember, aki készségesen „bevallott mindent”, aki „minden további nélkül” elismerte a holokauszt érvényességét, csak hogy miharabb szabaduljon!

A másik gond, hogy Perge – immár szokásosan – kicsemegézi az álláspontját alátámasztó információkat, és elhallgatja a többit. Az 1963-65-ös frankfurti pernek 22 vádlottja volt – mi a helyzet a többivel? Gyakorlott olvasó már valószínűleg sejti, miért hallgat róluk Perge. Ezt írja (mármint perge Ottó - a moderátor megjegyzése): „Ha az igazságnak megfelelően elmondja [Mulka], hogy Auschwitzban nem folyt tömeges megsemmisítés, és gázkamrák sem voltak, akkor aligha úszta volna meg az életfogytiglani büntetést!”.

Nos rendben, akkor viszont vegyük Wilhelm Boger esetét, aki szintén elismerte az elgázosításokat… és életfogytiglani börtönbüntetést kapott, 19 évvel később a börtönben halt meg! Perge logikáját követve: Mulka vallomását nem szabad elhinnünk (mert gyanúsan enyhe büntetést kapott), Boger-é viszont a lehető leghitelesebb (hiszen a legszigorúbb kiszabható büntetést kapta). Íme egy újabb bizonyíték az elgázosításokra! Köszönöm, Ottó. A sort folytathatnám: Emil Bednarek (életfogytiglan, 28 évvel a letartóztatása után börtönben halt meg), Franz Hofmann (életfogytiglan, 13 évvel később a börtönben halt meg), Josef Klehr (életfogytiglan, 28 évvel később szabadlábra helyezték, de fél év múlva meghalt) stb. Ezen vallomások tehát szigorúan Perge Ottó logikáját követve támasztják alá a holokauszt megtörténtét.

További probléma, hogy mivel Perge csak a holokauszt-tagadókat fordítja, így szemmel láthatóan fogalma sincs e perek történelmi kontextusáról. Így Perge elfelejti azt is, hogy 1985-ig a holokauszt tagadása Németországban sem számított bűncselekménynek – ezért senkit sem büntethettek meg azért, ha tagadta az elgázosításokat. Sokkal nagyobb gond, hogy Perge azt sem tudja, hogy a háború utáni perekben, különösen 1950 után Németországban majdnem mindenki, akit a holokausztban való bűnrészességért perbe fogtak, nevetségesen alacsony büntetéseket kapott függetlenül attól, hogy teljes tagadásban volt-e vagy sem. Senki sem kapott „életfogytiglani fegyházbüntetést” csak azért, mert tagadta egy megsemmisítőtábor létét. Kíváncsian várom, hogy Perge képes-e akár csak egy ilyen esetet is felhozni.

„Nagy kérdés továbbá az is, hogy vajon a háború utáni évtizedekben az állítólagos náci tömeggyilkosok elítélése céljából rendezett kirakatperek során miért nem rendeltek el egyetlen esetben sem, hogy vizsgálják meg a feltételezett tömegsírokat, illetve a „gyilkos fegyvert”, vagyis a gázkamrákat?”

A náci tömeggyilkosok ellen rendezett perek során az esetek túlnyomó többségében nem az elgázosítás, hanem a más módszerekkel történt kivégzések, illetve az álorvosi kísérletek voltak a bizonyítás tárgyai. Az elgázosítással történt megsemmisítések pontos technikai módszereit pedig azért sem volt szükséges a „gyilkos eszköz” bemutatásával olyan szinten dokumentálni, mint egy átlagos gyilkosság esetében, mert a tettesek motivációja, az ezzel kapcsolatos parancsok, a szemtanúk vallomásai, a krematóriumok kapacitása, a Zyklon-B használatának ténye, a gázszigetelt ajtók megrendelése valamint több millió ember létének hiánya bőven kárpótolt azért a meg nem világított kérdésekért, hogy pontosan hány kilogramm koksz fogyott Auschwitzban.

Perge azt állítja, hogy a szemtanúk megbízhatatlanságára a Demjanyuk per bizonyíték. Abban ugyanis hazudozó szemtanúk is feltűntek. Azért, mert vannak hazudozó szemtanúk, minden szemtanú hazudozik? Több mint százezer pert folytattak le, ezekből a Demjanyuk-per egy szélsőséges példa. Perge érvelése kb. ezen a színvonalon mozog – nem beszélve arról a szépséghibáról, hogy a „bosszúszomjas és elfogult” bíróságok Demjanyukot több ízben fel is mentették – ez most akkor hogyan lehet?

„…az égetés során keletkező zsír árkokban történő elvezetéséről – ami képtelenség, tekintve, hogy az emberi-állati zsír gyulladási hőmérséklete 184 celsius fok, tehát alacsonyabb, mint a hamvasztás hőfoka, vagyis a zsír az égő fától meggyullad, és nem lehet elvezetni…”

Perge itt lényegében azt állítja, hogy a zsír nem tud folyni, mert az égő fától meggyullad. Javaslom próbáljon ki egy grillezést: azt fogja tapasztalni, hogy a húsból vagy szalonnából lecsöpögő zsír jelentős része nem gyullad meg, hanem lefolyik és – elvileg legalábbis – el is vezethető. De megnézhet egy grillcsirkeállványt, vagy egy gyrosrudat is…

Perge megkísérli Charles Sigmund Bendel tanvallomásait hitelteleníteni, aki Josef Kramer perében is tanú volt, valamint nyilatkozott az auschwitzi nyílt színi égetésekről is. Bendel – szemben a Perge által favorizált Pery Broaddal – csakugyan fontos szemtanú. Perge szerint a fantazmagória kategóriájába tartoznak azok a vallomásai, amelyek folyó emberi zsiradékról, Mengele álorvosi, ezen belül ikerkísérleteiről, valamint a halottak fogainak kihúzásáról tanúskodnak. A folyó zsiradékról az előbb írtam, ami az álorvosi kísérleteket illeti, ha Perge felszólít rá, akkor erről szívesen írok, mivel a kérdés rendkívül alaposan dokumentált – bár el tudom képzelni, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt által felvett vizsgálati jegyzőkönyvekre Perge azt fogja mondani, hogy a zsidók direkt maguknak adták be a maláriainjekciót, szándékosan csak fehérjét vagy csak szénhidrátot fogyasztottak a táborban és szándékosan sterilizáltatták magukat. Szerencsére azonban ha nem is létezne egyetlen túlélő sem, akkor is bőséggel van anyag a kérdésről, köszönhetően a kísérletekben részt vevő orvosok korabeli dokumentumainak – nekik ugyanis kísérleteiket tudományos módszerekkel rögzíteniük is kellett, sőt ezek egy részét még 1945 előtt publikálták is! Nem tudom eldönteni, hogy Perge részéről csupán ismerethiány vagy a totális cinizmus az, hogy az álorvosi kísérletek tényét kétségbe vonja. Ha igényli mindenesetre, ebből szívesen tartok neki – és a kuruc.info érdeklődő olvasóinak – egy különórát.

Szerény előzetesként idéznék Johann Kremer korabeli naplójából – hogy nem hamisítás, az már csak a felhasznált papír és tinta korából, valamint a benne szereplő adatok más oldalról történő hitelesítésével és mások tanúvallomásaival bizonyítható.

"1942. szeptember 2. Elsőnek vagyok jelen hajnali háromkor egy Sonderaktionon. Ehhez képest Dante infernója majdnem olyan, mint egy komédia. Nem véletlenül nevezik Auschwitzot a megsemmisítés táborának!

1942. szeptember 5. Ma délben részt veszek az F.K.L. („Muzulmánok”)-at érintő Sonderaktionban [muzulmánoknak a teljesen kiéhezett, csontsovány foglyokat hívták U.K.]. Hschf. Thilonak igaza van, amikor ma mondta, hogy ahol vagyunk, az az anus mundi [a világ végbele]. Este nyolckor újra Sonderaktion hollandokkal. Az ennek során kiosztott élelmiszerpótlék miatt, ami egyötöd liter pálinkából, 5 cigarettából, 100 gramm kolbászból és kenyérből áll, tülekednek az emberek ezekre az akciókra. […]

1942. október 17. Jelenlét egy büntetésvégrehajtáson és 11 kivégzésen. Pilocarbin injekció után élő anyagokat vettem egy sárgaságban szenvedőből (máj, vese és pankreász).

1942. november 13. Élő anyag (vese, máj és pankreász) kivétele egy korábban fényképezett, erősen atropikus 18 éves zsidó fogolyból. […]”

Korábban is említettem, tény, hogy Gerstein vallomásában számos pontatlanság van. A kérdés azonban nem az, hogy a vallomás minden adata pontos-e, hanem az, hogy egyáltalán van-e köze Gerstein beszámolójának a valósághoz. Ha Perge szerint nincs („minden történelmi értéket nélkülöz”), akkor mivel magyarázza, hogy Gerstein 1942 és 1944 között dokumentáltan számos alkalommal adott át információkat a gázzal történő gyilkolásról különböző személyeknek (pl. a svéd követség titkárának, Otter bárónak, a pápai nunciusnak, Ubbink holland mérnöknek, Martin Niemöllernek, stb.)? Netán már akkor is a „holotörténészek” és az izraeli lobbi finanszírozta volna?

Hozzáteszem, Gerstein nem egyedül volt a helyszínen. Dr. Wilhelm Pfannenstiehl SS orvos is jelen volt az elgázosításokon, és ő 1950-es illetve 1951-es vallomásában megerősítette az elgázosítás tényét. Pfannenstiehl 1982-ben halt meg és semmilyen adat sincs arra, hogy vallomását kényszer hatására tette volna meg.

Gerstein adatait kritikusan kell olvasni, de Perge adós azzal a magyarázattal, hogy amennyiben semmi sem igaz Gerstein állításaiból, akkor vajon mi vette őt rá arra, hogy három éven keresztül folyamatos életveszélyben élve olyan „hazugságokat” terjesszen, amelynek már a tizedéért is kivégezték volna?

Perge korabeli források iránti vágyát egyébként kielégíthetné az SS és SD belső hangulatjelentéseinek tanulmányozásával is. A katyni mészárlás felderítése kapcsán több helyen is regisztrálták, hogy a lakosság bizonyos körei sajátos párhuzamokat vontak:

„…nincs jogunk felizgatnunk magunkat a szovjetek módszerein, mivel német részről sokkal nagyobb mértékben intéztek el lengyeleket és zsidókat. Az utóbbi érveléssel elsősorban értelmiségi és vallásosan orientált körökben találkozhatunk.”

Ez áll pl. az SS és SD 1943. áprilisi hangulatjelentésében.

4. Helyszűke

Perge továbbra is kifogásolja, hogy a gázkamrák túl szűkek. Megható, hogy ennyire szívén viseli az oda bezsúfolt zsidók sorsát. „miért nem terveztek hatalmas csarnokot” kérdezi némi számonkérő éllel. Meg kell(ene) azonban értenie, a gyilkosoknak nem az volt a szempontja, hogy a gázkamrákba küldöttek még kényelmesen is érezzék magukat. Ha az elgázosításokat szeretné cáfolni, akkor azt más érvekkel kellene, mert a helyszűkén nem múlt a dolog, annál is inkább, hogy egy nap akár több turnust is elgázosíthattak. Az egyedüli szűk keresztmetszet a hullák elégetése volt, ez szabta meg Auschwitz (és más helyek) megsemmisítési kapacitásait.

(Folytatása következik)

Ungváry Krisztián

(Kuruc.info)

Kapcsolódó: Kinek higgyünk? A holokauszt-bizonyítás útvesztői