Orbán Imre
Veszprém megye jobbikos képviselője a tihanyi IV. Károly (Trianon-) kálvária sorsáról szeretett volna szólni a Veszprém Megyei Közgyűlésben június 23-án, napirend előtti hozzászólását azonban az Ügyrendi Bizottság elutasította. A frakcióvezető-helyettes a Kuruc.infónak elmondta: az elutasítás oka az lehet, hogy nem szeretnék, ha egy nemzeti párt irányítaná rá a figyelmet erre a hosszú évtizedek óta húzódó kellemetlen ügyre.
Nos, az ellenkezőjét érték el, a képviselő ugyanis portálunk révén a nagy nyilvánossághoz fordul vele, a főjegyzőnek pedig megírta: biztos benne, hogy "ha holokamu- (gyengébbek kedvéért holokauszt-) emlékműről szólt volna a napirend előtti felszólalásom, dupla időkeretet biztosítottak volna részemre!" (Ugyanő korábban a veszprémi múzeum holokausztozó vezetését tette helyre, mondván, ne szennyezzék a postafiókját Anne Frank legendájával és az ehhez hasonló ostobaságokkal.)
A letiltott napirend előtti felszólalás:
Cím: A Tihanyi IV. Károly (Trianon) kálvária kálváriája...
Előadó: Orbán Imre képviselő
Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!
IV. Károly király utolsó magyarországi napjait Tihanyban töltötte, 1921. október 26-ától október 31-ig. Innen Madeira szigetére száműzték, ahol 1922. április 1-jén meghalt. A IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság kezdeményezésére és szervezésében valósult meg a tihanyi kálvária.
A kálvária tervezője Siklódy Lőrinc volt. A három kereszthez 14 stáció vezetett, rajtuk az adományaikkal támogató szabad királyi városok és vármegyék címereivel. Mindez művészi kőfaragó munka kíséretében. A stációk Magyarország sorsát szimbolizálták, a nemzet keresztre feszítését, mintegy a dicsőséges feltámadást sugallva. A három monumentális kőkereszt mögött az apostoli kettős kereszt volt látható – vörösréz lemezből készült kiváló mestermunka – a stilizált magyar koronával, s IV. Károly bronz domborművű képmásával. A keresztek előtti mellvéden belül a Trianonban elcsatolt vármegyék címereit örökítették meg a kőfaragók. A Magyar Hiszekegy pár sora is itt volt olvasható.
A kálvária felszentelése 1927. augusztus 15-én történt, országos ünnepség keretében. Rott Nándor veszprémi püspök végezte a felszentelést. A kálvária még az '50-es években is a zarándokok és turisták „szent” helye volt! Nem is nézte jó szemmel Tihany kommunista tanácselnöknője, Stolcz Gusztávné, aki 1960 tavaszán Klempa Sándor Károly Veszprém megyei püspök bűnös segédletével vandál módon leromboltatta a tihanyi IV. Károly kálváriát, mondván, a felszabadulás 15. évfordulójára emlékművet állítanak a helyére. Hála a jó Istennek erre nem került sor.
Engedjék meg, hogy pár gondolatban idézzem Wass Sándor Alberik egykori tihanyi bencés plébános szavait.
„A lebontásra az első kísérlet 1960-ban történt. A tanács a városrendezést megbízta a "munkálatok" megkezdésével. A kivezényelt három szakmunkás azonban megtagadta a méltatlan munkát, bár megfenyegették őket munkaviszonyuk megszüntetésével is. Végül Léber István lakatos és Szabó Kálmán kovács elvállalták, és megkezdték a stációk plakettjeinek kibontását. Hamarosan elkergette azonban őket a népharag, hegyes villa és furkósbotok kíséretében. Másodszorra a rendőrség közreműködésével vette kezdetét a bontás. A megfigyelők a bokrok közé lapulva biztosították – fegyverrel!! – a nyugalmat. A stációk ledöntését traktorral végezték. A traktorok elejére, a szemtanúk szerint, óriási fagerendákat erősítettek, s azzal mentek neki a kőoszlopoknak. Mikor a stációkat "legyőzték", következett volna a kőkeresztek ledöntése. A bontást személyes jelenlétével élvező tanácselnöknő ekkor boldogan kiáltott fel: "Már csak a három lator van hátra!". "Hogy ki a harmadik lator, azt nem tudtuk, mert mi csak kettőt ismertünk. Talán az elnöknő magára gondolt?!" - vetette közbe Wass Sándor... A kereszteket a füredi hajógyár darujával próbálták kitörni, de ellenálltak. Ki kellett bontani az alapot, s úgy kitörni.
"Olyan érzése volt az embernek, mintha egy páncélos csata helyszínére került volna. Ráadásul ekkor már nyár volt, turisták százai fordultak meg az apátság környékén. Mind szemtanúi voltak e barbárságnak. Orgonát és liliomot hoztak a ledöntött corpusra, s megálltak énekelni: 'Keresztények, sírjatok…'. Rengeteg fotó is készült turisták által e vandalizmusról. S bár az egyháznak és a lakosságnak tilos volt a fotózás, a meglévő negatívokat be kellett szolgáltatni az ÁVH-ra, mégis külföldön megőrződtek azok."
A tihanyi IV. Károly kálvária corpusa a zalaszentgróti temetőben hányódott egy ideig, majd a sümegi temetőben nyert „oltalmat”. A tihanyiak már többször próbálkoztak a corpus visszahozatalával és felállításával, de ez a mai napig sem sikerült. Sümeg ragaszkodik a tihanyi kálvária corpusához. Másolat készítése több tízmillió forintba kerülne, s erre nincs pénzük a tihanyiaknak. Jelen állapotában három fakereszt áll az amúgy példásan rendbetett tihanyi kálvárián. De itt az ideje, hogy a politika, mely elkövette ezt a barbárságot, gyógyítsa a sebeket, nyújtson segítséget a tihanyiaknak, hogy a tihanyi IV. Károly kálvária ismét a régi mivoltában hirdesse Isten dicsőségét, a magyarság élni akarását és megtörhetetlenségét.
Ehhez kérem az Önök segítségét pártállástól függetlenül!
Orbán Imre
a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakcióvezető-helyettese
A főjegyző levele:
Tisztelt Képviselő Asszony!
Tisztelt Képviselő Úr!
Az SZMSZ 14. § (2) bekezdése alapján tájékoztatom, hogy Orbán Imre képviselő „A Tihanyi IV. Károly (Trianon) kálvária kálváriája…” címmel napirend előtti felszólalást nyújtott be a közgyűlés elnökéhez:
Az Ügyrendi Bizottság a Veszprém Megyei Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzata 5. sz. mellékletében nevesített feladat- és hatáskörében eljárva a 2011. június 22-ei ülésén – a mellékelt határozat értelmében – nem tartotta tárgyalásra alkalmasnak.
A fentiekre való tekintettel a közgyűlésre benyújtott napirend előtti felszólalás ismertetésére nem kerülhet sor.
Tájékoztatom továbbá Orbán Imre képviselő „Közgyűlési segítség Veszprém Megye turistaút hálózatának felújításában” címmel interpellációt nyújtott be. Az interpelláció címzettje a közgyűlési elnöke, valamint a hivatal idegenforgalmi és turisztikai referense. Az interpellációt az Ügyrendi Bizottság tárgyalásra alkalmasnak minősítette azzal a kitétellel, hogy annak két címzettje helyett – az SZMSZ értelmében – csak a közgyűlés elnökéhez lehet interpellálni.
A napirend előtti felszólalás és az interpelláció szövegét, továbbá az Ügyrendi Bizottság 28/2011. (VI. 22.) ÜB határozatát mellékelten megküldöm.
Veszprém, 2011. június 22.
Tisztelettel:
Dr. Imre László s.k.
megyei főjegyző
Orbán Imre válasza:
Tisztelt Főjegyző Úr!
Gondolom, ha holokamu- (gyengébbek kedvéért holokauszt-) emlékműről szólt volna a napirend előtti felszólalásom, dupla időkeretet biztosítottak volna részemre!
Mivel "csak" megnyomorított nemzetünk egyik máig fájó eseményére, a tihanyi IV. Károly (Trianon) kálvária ledöntésére és további sorsára kívántam felhívni a figyelmüket, nem engedik, hogy szóljak.
A paragrafusok mögé bújó magyarázkodásukat visszautasítom, s szánalmasnak is tartom.
Önök ismételten bebizonyították, hogy a kereszténység iránti érzékenységük annyi, mint az MSZP hívő tagozatában tobzódóké. NULLA!
Szebb magyar jövőt!
Orbán Imre
Jobbik Magyarországért Mozgalom
Veszprém megye közgyűlés
frakcióvezető-helyettes
(Kuruc.info)