Nagybátyám, családunk háborús hőse a 2. Magyar Hadsereg tagja volt, és harc közben esett el valahol a Don-kanyarban. Régi álmom volt, hogy egyszer elmegyek a harcok helyszínére, és megkeresem a sírját, hogy méltóképpen leróhassam kegyeletemet.
2011. május 8-án meglátogattam a Voronyezs városhoz közel található Rudkinoi Magyar Katonai Temetőt, ami a legnagyobb ilyen temető, hiszen több mint 30.000 magyar katona maradványait tárták itt fel. Az utazást egyénileg repülőgéppel és helyi autóbuszjáratokkal oldottam meg. A temető Gremjacse falu után található, de Rudkinotól is messze, viszont ott közvetlenül az országút mellett. Messziről látszanak a magas kettős keresztes emlékművek.
A temető bejárata le van lakatolva, így nem tudtam bemenni. Semmiféle tájékoztatás nem volt kitéve nyitvatartásról vagy elérhetőségekről, csak egy tábla volt kint arról, hogy 2001-ben építették a temetőt.
Viszont hátul van egy rész, ahol nagyon alacsony a fal, és könnyen be lehet mászni.
A temető közepén található egy monumentális emlékmű három kettőskereszttel. A másik, amin egyből megakad az ember szeme, a kapunál levő szintén hatalmas emlékmű. A központi emlékműnél van egy hatalmas félkör alakú márvány koszorútartó. Találtam is egy koszorút benne, amit a Honvédelmi Minisztérium és a Hadtörténeti Múzeum helyeztetett el. Itt helyeztem el az általam hozott felszalagozott virágkosarat. Rengeteg kettőskereszt van a temetőben, emlékeztetve az elesett magyar katonákra. Fekete márványtáblákra vésték fel a katonák neveit. Megtaláltam nagybátyám nevét is (Eiler Gáspár), és el is helyeztem egy gyertyát a táblája előtt.
Remélem, hogy ez a beszámoló sokakat bátorít majd arra, hogy ellátogassanak a Don-kanyarba. Bízom benne, hogy eljön az a kor, amikor az egész magyar nemzet büszkén fog megemlékezni a Don-kanyarban elesett magyar katonák hősies önfeláldozásáról. Részletes beszámoló, rengeteg kép és utazási információ található az útról készített honlapomon: http://rudkino.uw.hu.
Tisztelettel:
Bakacs János