Kérdéseimre sajnos Perge érdemben nem válaszolt. Az ugyanis nem holokauszt revizionizmus, ha valaki kétségbe vonja az emberből készült szappant, a 6 millió elgázosított zsidót, a krematóriumok lángoló kéményeit, stb.
Ezeket ugyanis a holokauszt-történészek is kétségbe vonják évtizedek óta, sőt ezen téziseket különböző fórumokon cáfolják is. Ha Perge csak ezek cáfolatára volna kíváncsi, akkor már a wikipedia olvasásával is kielégíthetné igényeit. Az sem holokauszt-revizionizmus, ha valaki elítéli a holokauszttagadás törvényi szankcionálását, ha Pergét ez érdekelné, akkor Kis Jánost és Halmai Gábort olvasgatná. Vagy pl. Révész Sándort a tegnapi Népszabadságban, aki elítélte a Demjanyuk-perben hozott elmarasztaló ítéletet, dacára annak, hogy a holokauszt során több családtagját is meggyilkolták.
Szükség van ugyan olyan médiumokra, amelyek nem kötik magukat a „politikai korrektség” szabályaihoz, de azzal, hogy Perge és társai felnagyítanak és túldimenzionálnak nekik nem tetsző jelenségeket, magukat csapják be, mert tartok tőle, el is hiszik, hogy a kurucinfo kivételével mindenütt a nap 24 órájában csakis holokauszt mítoszok gyártása folyik.
Nyilvánvaló, hogy vannak, akik a holokauszt emlékezetét instrumentalizálják és azzal visszaélnek. De ez így van a GULAG emlékezetével is. Azt egy mérvadónak tekinthető ember sem állítja, hogy ma bűntudatot kellene érezni bárkinek 70 évvel ezelőtti események miatt. Nem az események érdekesek, hanem a velük kapcsolatos emlékezet. És itt ellentmondást látok, mivel Perge tollából még egy írást sem olvastam, amelyben szolidárisnak mutatta volna magát azokkal, akikre rásütötték a „zsidó” bélyeget majd ezért meggyilkolták őket. Sőt, ilyen szolidáris írásból egyet sem olvastam a kurucinfón. Pedig az a több százezer ember, akit származása miatt gyilkoltak meg, magyar is volt. Vagy Perge nem így gondolja? Nem lenne sokkal bátrabb részéről, ha kijelentené, a zsidóság „faj” és mint ilyen nem egyenlő a többi emberrel? Írásaiból ugyanis burkoltan ez következik, de felvállalni ezt nem meri.
Milyen alapon bélyegzi egyébként cionistának azokat, akikkel nem ért egyet? Azért, mert szerinte az érintettek véleménye és tevékenysége Izrael érdekét szolgálja? Ha ez így is volna (nincs így) az teljesen érdektelen, hogy az érintettek szubjektíve minek tartják magukat? És ha cionisták volnának, akkor miért ellenezték a holokauszttagadás törvényt? És vissza kell kérdeznem egy analógiával: ha Perge működése történetesen iráni érdekekkel esne egybe, akkor őt iráni ügynöknek kellene tartanom? Ezzel reflektáltam arra, amit Perge 1., 2. és 5. kérdésemre válaszolt.
3. kérdésemre, amely szerint örül-e annak, hogy kevesebb zsidó él köztünk, Perge szintén nem felel. Visszakérdez, hogy én helyeslem-e a britek terrorbombázásait. Ha olvasna, tudná, mennyire aljas módszernek tartottam ezt. Most rajta a sor: olyanok-e a zsidók, mint amilyenekben a kurucinfo cikkei lefestik őket? Ha igen, akkor nem kellene örülni annak ha számuk csökken?
Pergének még egy sorát sem olvastam arról, hogy megsiratna akár csak egy zsidó áldozatot is (leszámítva azt, hogy amikor erre felhívom, azt válaszolja, hogy minden áldozatot meg kell gyászolni). Mikor ír Perge egy cikket, amelyben taglalja a zsidóság kárára elkövetett gyilkosságokat?
4. kérdésemre Perge azt állítja, hogy a Zyklon-B „roppant drága volt” és anyagi okokból sem érte meg legyilkolni az embereket. Miért lett volna költséges a tömeges megsemmisítés? Mennyi volt Perge szerint 1 kg Zyklon-B ára? A gyártó prospektusai szerint 1 kg. ebből 4,55 birodalmi márkába került és ez kb. 250 ember elgázosítására volt elegendő. Ha Perge ki akarja próbálni a szert állatokon, megteheti, mert ma is gyártják több helyen, Csehországban pl. URAGAN D2 név alatt. Nem drága szer ma sem. Egyébként ha csak a fogaranyat számoljuk, amelyet Auschwitzból a német államkassza bezsebelt, már abból is fizetni lehetett a szükséges vegyszereket. Az Aktion Reinhardtról készített 1944 január 5-i jelentés szerint a Lengyelországban megsemmisített zsidóktól összesen 178 millió márka értéket szedtek el és ebből 8,9 millió márka volt a nemesfém.
Egyébként vissza kell kérdeznem: Ha nincs tömeges megsemmisítés, akkor hová helyezik el azt a kb. 600.000 munkaképtelen ember, akit Auschwitzba szállítottak? Hol vannak a barakkok amiben laktak? Kérdésem kapcsán Perge azt írja, mi nem emeltük fel olyan látványosan szavunk a holokauszttagadó törvény ellen, mint most a Holokauszt múzeum kiállításának megváltoztatása kapcsán. Vissza kell kérdeznem, mi nagyobb munka: aláírni egy tiltakozást vagy külön cikkeket írni valami kapcsán vagy bemenni valamilyen tévéműsorba? A törvény esetében utóbbi történt, a múzeum kapcsán az előbbi.
7. kérdésem az volt, hogy miért vagyok felelős azért, ha valaki egy műsorban, amelyben én is szereplek, hülyeségeket beszél. Perge szerint nekem ezt azonnal cáfolnom kellett volna. Én ezt másképp látom. Egyrészt azért, mert az állítás ugyan hülyeség, de nem arra vonatkozott amit én állítottam. Mivel engem nem cáfolt, nem vagyok kénytelen arra hogy cáfoljam, én ugyanis nem vagyok az adás szerkesztője. Másodszor pedig részletkérdés hogy lángoltak-e a kémények vagy sem. Ha Perge szerepelne egy adásban ami Katynról szól és ott több perccel az ő szövege után valaki tőle teljesen függetlenül azt mondaná, hogy a lengyel tisztek hulláiból 10 méter magas tornyot raktak, feltétlenül szükségesnek tartaná, hogy helyreigazítást követeljen más hülyeségéért? Vissza kell továbbá kérdeznem: A Kurucinfo írásai között folyamatosan szerepelnek olyanok, amelyben a zsidókról mint élősködő, parazita fajról esik szó. Ezek esetében Perge miért nem érezte egyszer sem szükségét annak, hogy ellenük tiltakozzon? Ez annál is inkább indokolt lett volna, mert szemben a lángoló kémények hazugságával, ami senkinek nem sérti emberi méltóságát és személyiségi jogait, a zsidókat kollektív tulajdonságokkal felruházó, a zsidóságot mint káros „fajt” bemutató és egyes személyeket „cionistának” „zsidónak” bélyegző rasszista írások alapvető erkölcsi szabályokat is sértenek.
Mivel előző válaszomban lemaradt, kitérek még Perge néhány abszurd állítására.
Perge 9. kérdése kapcsán azzal jött most elő, hogy az auschwitzi halottas könyvekben egyetlen ember sem szerepel, aki gázkamrákban vesztette életét. Érdekes módon arról nem ír, hogy ezekben a halottas könyvekben egyetlen olyan áldozat sem szerepel, akit szökés közben lőttek volna le. Ennek az az oka, hogy a halottas könyvet vezető írnokoknak nem volt szabad ilyen eseteket beírniuk, helyette szívizomgyengeség, szívelégtelenség volt a leggyakoribb halálok. A tífuszt ugyan beírták akkor, ha valaki tényleg abban halt meg. Az összesen kb. 69 ezer bejegyzésből 2040 esetében szerepel „Tífusz” mint halálok. Mindez három év alatt. Miért írja Perge akkor, hogy a tífuszjárványok miatt kellett krematóriumokat építeni? Miért ír akkor Perge napi 270 tífuszáldozatról? Beismeri, hogy a halottas könyvek forrásértéke korlátozott?
És ha már a halottas könyveknél tartunk: Perge arról beszélt, hogy ezeket a 90-es évek közepéig „rejtegették”. Ehhez képest a több mint 20.000 bejegyzést tartalmazó cigánytábor halottas könyv 1947 óta kutatható, a többi pedig 1989 óta. 1995-ben a halottas könyvek kutatásához már Moszkvába sem kell menni, mivel egyrészt fontosabb adattartalmukat publikálták: Thomas Grotum and Jan Parcer, "Computer Aided Analysis of the Death Book Entries", in Auschwitz State Museum, Death Books From Auschwitz (London:1995)
Másrészt pedig a halottas könyvekből és minden egyéb, rabokra vonatkozó eredeti dokumentumból készített adatbázis megtalálható az auschwitzi múzeum honlapján. Ebben névre is lehet keresni. Mi az tehát, amit Perge szerint eltitkolnak?
1989 előtt pedig a halottas könyveket azért nem lehetett Moszkvában kutatni, mert a Szovjetunióban gyakorlatilag minden levéltári korlátozások alá esett.
Perge 24. kérdését ugyan megválaszoltam, de úgy látszik, gondot okoz neki egy szöveg megértése, mivel ezt válaszolta: „Érdekes, eddig azt hirdették, hogy azért építették fel a négy új birkenaui krematóriumot 1943 első felében, hogy meggyorsítsák a zsidóság megsemmisítését. Ezek szerint tehát a németek 1943-ban már nem tekintették legfőbb céljuknak a zsidók legyilkolását a gázkamrákban? De akkor minek építettek új krematóriumokat Auschwitzban? És meg tudná mondani, Ungváry úr, hogy mikor ejtették a gázkamrás kivégzési módot, és tértek át a „munka általi megsemmisítés doktrínájának” gyakorlati alkalmazására? 1943 elején? Végén? Állítását dokumentumokkal is alá tudja támasztani, vagy csak úgy a levegőbe beszél?”
Csak röviden: (a) a nácik (nem a németek) a zsidóság megsemmisítését 1941 után ugyan fontos célnak tekintették, de egyrészt nem minden áron. Ha gazdasági-katonai érdekeik ezzel ellentétesek voltak, akkor leállították vagy felfüggesztették a folyamatot. Ezt Perge is tudhatná, ha figyelemmel kísérné a holokauszt-kutatás eredményeit. (b) azért építettek új krematóriumokat, mert a régiek kapacitása nem volt elegendő, (c) a munka általi megsemmisítés és az elgázosítás nem kizáró, hanem kiegészítő fogalmak. Ha Perge csak egy monográfiát is elolvasna valamelyik német kényszermunkatáborról, akkor tudná, hogy ez úgy működött, hogy addig dolgoztatták a foglyokat, amíg teljesen le nem amortizálódtak és ez után küldték őket vissza Auschwitzba – hacsak nem pusztultak el már a munkatáborban. (d) a munka általi megsemmisítés ötlete már 1941-től létezett, utalás van rá a Wannsee-konferencia jegyzőkönyvében is, de Perge Ottó talán hitelesebbnek fogadja el Otto Thierack igazságügyminiszter feljegyzését a Goebbelssel és Himmlerrel folytatott megbeszéléséről: „Az aszociális élet megsemmisítése kapcsán dr. Goebbels álláspontja az, hogy zsidók és cigányok teljes mértékben, valamint azok a lengyelek, akik [legalább] kb. 3-4 éves börtönbüntetésre lettek ítélve, megsemmisítésre kerüljenek. A munka általi megsemmisítés gondolata a legjobb.” (Nürnberg PS-654, XXXVI. Kötet , 201.o.).
Ha Perge ennek dokumentumaira részletesebben kíváncsi, olvassa el pl. Götz Aly valamelyik könyvét. Kedvéért azonban egy mondatban összefoglalom a lényeget: 1942 elejétől folyamatosan felértékelődött a munkaerő értéke, ezért először a szovjet hadifoglyok, majd a szovjet területek lakossága került jobb ellátási helyzetbe, végül 1943 második felétől már a munkaképes zsidók élelmezése is fontosabbá vált, mint azonnali megsemmisítésük.
Perge 25. kérdésében hiányolja a moszkvai levéltárak anyagát a holokauszt-kutatók tanulmányaiból. Nyilván az interneten való keresés is nehézséget okoz számára, de hogy segítsek neki, megadom John Zimmermann professzor tanulmányának linkjét. Ebben egyébként sok olyan kérdésre is választ lelhet, amire én nem válaszoltam.
Remélem olthatatlan holokauszt-tanulmányozó vágyait sikerült csillapítanom.
Ungváry Krisztián
(Kuruc.info)
Kapcsolódó: Perge Ottó válasza Ungváry Krisztiánnak - II. rész
- Perge Ungvárynak: "Ön közeledik a revizionista állásponthoz!" (I. rész)
- Ungváry Krisztián: Válasz Perge Ottónak