Először is köszönettel tartozom a Szerkesztőségnek azért, hogy teret enged a Holokauszttal kapcsolatos vitáknak. Külön köszönet járt azért, hogy ezt úgy tűnik, részben olvasótábora véleménye ellen teszi, hiszen a különböző kommentekből is látható, hogy sokan az egész témát unják, úgy ahogyan van.
Magyarországon egyetlen más média sem létezik, amely ennyire kiemelten fontosnak tartaná a holokauszttal és zsidókérdéssel kapcsolatos kérdéskört. Igaz ez akkor is, ha az itt megjelenő írások messze túlnyomó többsége kifejezetten taszító, a zsidókat kollektív negatív tulajdonságokkal felruházó rasszista cikk. Nehéz ettől eltekinteni, ha valaki ebben a közegben próbál vitatkozni. Még nehezebb ettől eltekinteni, ha Perge Ottó úgy tesz, mintha ez nem így volna. Én azért megkísérlem. Végülis, ha valakinek ennyire fontos bizonyos tények tagadása, könnyen lehet, hogy ugyanannyira egy negatív „holovallás” fogságában vergődik, mint azok, akik ellen szélmalomharcot vív.
Perge Ottó kérdései
Kapcsolódó: Perge Ottó: Válasz Ungváry Krisztiánnak (I. rész)
- Válasz Ungváry Krisztiánnak (2. rész)
Perge eredetileg csak azt kérdezte, miért csak 1942 őszén kezdték el tervezni Auschwitzban az ipari jellegű megsemmisítést. Válaszomat, amely szerint azért, mert ezt addig másutt és részben más módszerekkel végezték, nem fogadja el, mert szerinte a korábbi megsemmisítőtáborok nem léteztek és az Einsatzgruppék jelentései hamisítványok. Korábbi megsemmisítő táborokról is nyithatnánk vitát, de én inkább most az Einsatzgruppék jelentéseivel foglalkoznék. Perge Grafra hivatkozva azt állítja, hogy az Einsatzgruppék nem azért ölték meg a zsidókat mert zsidók, hanem mert partizánok vagy kommunisták voltak. Ehhez képest az Einsatzgruppék jelentéseiben külön szerepel, hogy hány partizánt, hány gyanúsat, hány kommunista funkcionárust és hány zsidót végeztek ki. Ma már itt tartunk, az Einsatzgruppék jelentéseit kb. 100 címzettnek küldték meg és a háború utáni perekben senki sem vitatta azok hitelességét.
A jelentésekben szereplő tömeggyilkosságokhoz nem fér kétség, mivel ezek számos más dokumentummal is bizonyíthatóak, legfeljebb annyi igaz, hogy az Einsatzgruppék esetenként pontatlan számokat jelentettek, eltúlozták a meggyilkoltak számát. Ez a vita azonban nem arról szól, hogy fél, vagy másfélmillió zsidót gyilkoltak le hanem arról, hogy létezett-e külön a zsidókra szabott megsemmisítési parancs. Hozzá kell tennem, Perge állítása az is volt, hogy a „hivatalos holokauszt-történészek szerint” már 1941 nyarán-őszén eldöntötték a tömeges megsemmisítést. Ha tényleg ismerné a kérdés irodalmát, akkor tudná, hogy erről a „hivatalos” történészek között vita van, mert vannak, akik a döntést 1941 december és 1942 január közé teszik. Előbbire példa Christian Gerlach, akinek kutatásait ráadásul a szakirodalom egyre inkább elismeri.
A magyar nyelv szabályai szerint az a mondat, hogy „Az európai zsidók tömeges legyilkolása 1942 elején indult meg Auschwitzban.” nem azt jelenti, hogy másutt korábban nem indulhatott ez meg, bár az is igaz, hogy szerencsésebb lett volna, ha a mondat elején van Auschwitz és nem a végén. Perge azonban unfair módon vitatkozik, mert a Holokauszt Magyarországon weboldalon, ahonnan ezt az idézetet hozta, le van írva, hogy korábban, Auschwitzon kívül, hol történt tömeges legyilkolás.
Perge a gyilkolás álcázása kapcsán álnaiv kérdést tett fel, („miért nem álcázták jobban a koncentrációs táborokat”) – mintha nem tudná, hogy egyik koncentrációs táborba sem lehetett csak úgy ki és bejárkálni, sőt mindegyikben a rabok és a külvilág közötti területet hermetikusan lezárták. Ferenczy László csendőr alezredesnek sem engedték meg 1944 nyarán, hogy felkeresse az auschwitzi tábort, amikor ő felvetette, hogy szeretné mégiscsak tudni, mi történik ott. Kerényi Grácia írónő esetében, akit politikai okokból és „tévedésből” Auschwitzba hurcoltak és aki miatt magyar politikai körök interveniáltak Veesenmayernél, szintén az a döntés született, hogy őt nem engedhetik haza csak a háború vége után, mivel „sie ist Geheimnisträgerin geworden” – vajon milyen titkot tudott meg Kerényi Grácia, ha nem azt, hogy a táborban szelekció zajlik és a munkaképteleneket megsemmisítik?
Lehet egyébként hogy egy dologban félreértés uralkodik köztünk. Nem a megsemmisítés tényét kellett álcázni, hanem annak módját. Magyarán, azt a zsidók sejthették, mi vár rájuk előbb-utóbb, de azt nem, hogy konkrétan tusolórózsákból fog rájuk mérges gáz ömleni vagy méreginjekciót kapnak, stb. Utóbbi részletek voltak azok, amelyek elsősorban „titkos birodalmi ügynek” számítottak.
Perge azt is felhozza, hogy az auschwitzi tábor halottas könyvében szerepelnek aggok és csecsemők is, és ez cáfolja azt, hogy a munkaképteleneket megsemmisítették volna. Arról azonban nem ír, hogy a halottas könyvek 1941 és 1943 között tartalmaznak adatokat (összesen kevesebb mint 70.000 főre), azaz jelentős részben abból a periódusból, amelyben Auschwitz még nem mint megsemmisítőtábor működött. Másrészt arról sem ír, hogy a zsidó foglyok egy részét a későbbiek során is életben hagyták álorvosi kísérletek céljaira, köztük csecsemőket és aggastyánokat is. Harmadrészt arról sem ír, hogy 1944 nyarán kb. 200.000 magyar aggastyán és gyerek érkezett Auschwitzba (mivel a munkaképes férfiakat a magyar kormány munkaszolgálatba sorozta be) de érdekes módon az ő nyomukat sehol sem leli meg a halottas könyvekben. Auschwitzba összesen 1,1-1,3 millió személyt deportáltak (túlnyomó többségüket 1943 nyara után), akik közül legalább 30% volt gyerek vagy aggastyán. Mivel a táborban csupán 400.207 foglyot regisztráltak – az adat a kiadott tetoválási számok alapján jól ellenőrizhető – fel kell tenni a kérdést, mi lett a maradékkal?
Perge azzal is riogatja az olvasókat, mintha ezen halottas könyvek egy részét ma is „titokban tartanák” – szeretném azonban látni az arra vonatkozó bizonyítékot, hogy ezek titkosak. Az, hogy a moszkvai levéltár ezeket nem adta át az auschwitzi múzeumnak – szemben az első 46 kötettel – még nem jelenti azt, hogy kutatni sem lehet őket. De ha így is volna, az sem lenne érv amellett, hogy Auschwitzban ne lett volna tömeges megsemmisítés. Perge azt is felhozza a megsemmisítés tézise ellen, hogy 1943-ban az összesen 85.298 fogoly 20%-át mint munkára alkalmatlant tartották nyilván. Ha tényleg érdekelné, hogyan működött egy koncentrációs tábor, akkor tudná, hogy a munkaképteleneknek két kategóriája volt: azok, akiknek helyrehozatala nem érte meg a ráfordítást és akiket meggyilkoltak, valamint azok, akiket csekélyebbnek tűnő munkaképtelenségük miatt orvosi kezelésben részesítettek.
4. Perge Ottó kíváncsian várja a több ezer forrás megnevezését, ami bizonyíték arra, hogy léteztek náci megsemmisítő táborok és azon belül elgázosítás. Nem kívánom titokban tartani, ezek levéltárban lelhetőek fel, de sokat az interneten is meglel. Forrás a több százezer túlélő, akik mellett a megsemmisítés működött, forrás a zsidó hullák értékeit begyűjtő Kanada-kommandó néhány elásott feljegyzése ami a háború után megkerült, forrás a több ezer per, amit Nyugat-Európában, elsősorban Nyugat-Németországban lefolytattak, forrás a náci politikai elit és az SS vonatkozó irattára. Az auschwitzi megsemmisítőtáborban szolgáló kb. 8000 belső őrből 800 ellen indult a háború után eljárás, túlnyomórészt a nyugati övezetben. Ezek a perek ezért nem tekinthetőek kirakatpereknek, vádlottaikat nem kínozták és a bíróságok az igazat kívánták kideríteni. Ha a forrásokat részletesen kívánnám felsorolni, életem végéig folytathatnám. Nyilván, ha az a kérdés, hogy mekkora volt a lyuk a gázkamrán ahol szórták be a Cyklon-B-t, vagy hogy hány milliméteresek voltak a zuhanyrózsa nyílásai, akkor lehet hogy a források száma kevesebb vagy nulla. De hát Katyn esetében sincs forrás minden egyes részletre, ettől azonban még elhisszük, hogy megtörtént, mert a rendelkezésre álló egyéb adatok fényében nem is lehetett másképp!
14. Perge érdeklődik a II. krematórium felvonójának kapacitásai felől, sajnálom hogy kérdését elsőre nem értettem. Bevallom őszintén, erre válaszolni most nem tudok, mivel ezt a kérdést nem tanulmányoztam. De vissza kell kérdeznem: honnan tudjuk, hogy nem cserélték ki a liftet 1500 kg teherbírásúra? Önmagában nem ez a kérdés fogja egyébként sem eldönteni, hogy (a) volt-e egyáltalán megsemmisítő parancs, (b) volt-e elgázosítás és (c) Auschwitz-Birkenauban összesen hány embert gyilkoltak meg.
Szerencsére sok technikai kérdés megválaszolása nem nehéz, mivel a német wikipedián külön szócikk is van mind a krematóriumokról, mind a Töpfer und Söhne cégről, amely ezeket gyártotta és 1942. október 26-án az auschwitzi tapasztalatokra is alapozva „folyamatos üzemelésű hullaégetőkemence” szabadalmat nyújtott be. Megjegyzem, a cég az NDK-ban is működött és csak a rendszerváltás után ment csődbe. A cég krematóriumainak dokumentációit már többen és több helyen is megjelentették. Annak érdekében, hogy a további vitát mederben lehessen tartani, közlöm a gázkamrák és krematóriumok kapacitásának legfontosabb paramétereit:
Legutolsó táblázat adataihoz megjegyzendő, hogy esetenként naponta több elgázosítás is történt. Fentiekből adódóan a gázkamrák illetve a krematóriumok kapacitása elvileg nem lehetett akadálya a ténylegesen megsemmisített mintegy 1,1 millió személy befogadásának.
16. Perge sajnos nem tud különbséget tenni forrás és forrás között. Szemtanúk beszámolói nagyon fontos források arra, hogy ők mit éreztek egy adott szituációban. Történelmi tények igazolására azonban minden forrást kritikával kell kezelni. Különösen így van ez olyanok esetében, akik maguk is szenvedő alanyai annak, amiről beszámolnak. Perge módszerével a GULAG foglyoktól is hozhatnék olyan vallomásokat, hogy csak az ő táborukban 10 és 100 ezer ember halt meg, vagy hogy a GULAG összes halálos áldozata a Szovjetunióban több mint tízmillió fő. Ezeket a kérdéseket azonban akkor lehet eldönteni, ha más forrásokat is használunk, valamint ellenőrizzük az állítás technikai lehetőségét. Ezért nem tartom korrektnek, hogy Perge annak cáfolására, hogy
23. Én azt állítottam, hogy a koksz szükséglet napi 18 köbmétert tett ki, Perge szerint viszont ennek több mint tizenötszöröse kellett volna. Állítását azzal támasztja alá, hogy a „hivatalos” holokausztkutatók szerint Auschwitzban napi 20.000 személyt gázosítottak el. Ki kell ábrándítanom több kérdésben is (a) az általa említett szám nem a naponta elgázosítottak száma hanem az elméletileg maximálisan elgázosíthatóké amelyet egy alkalommal sem értek el (b) nincs „hivatalos” álláspont arról, hogy mennyi a ténylegesen egy nap alatt elgázosítottak maximális száma (c) fajlagosan minél több tetemet hamvasztanak el, annál kevesebb koksz kell hozzá.
24. Krematóriumokat azért építettek Auschwitzban, mert a „munka általi megsemmisítés” kapcsán is el kellett hamvasztani a munkaképteleneket valamint kellett valamit azokkal is tenni, akik eleve munkaképtelenek voltak, és ez a transzportok átlag 60%-ára volt igaz.
25. Nekem sem finanszírozta senki pl. a kommunista SZT-tisztekről három éven keresztül készített adatbázisomat, ettől még járhattam levéltárba. Perge Ottónak is javaslom, hogy szabadidejében tegyen így. Ha kell, adok neki ajánlást is hozzá. Azzal az energiával, amivel a Kuruc.info hasábjain a holokauszt emlékezete ellen küzd, már nagymonográfiát is írhatott volna.
Ungváry Krisztián
(Kuruc.info)
Kapcsolódó: - Ungváry Krisztián szerint nem minden történész üdvözölte a holotagadókat büntető törvényt + Perge válasza
- Létezik zsidó-magyar közös sors? Perge Ottó válasza Ungváry Krisztiánnak
- Holotéma: Ungváry Krisztián válaszai Perge Ottónak + újabb kérdések