Előzmények:

- Újabb kérdések a holokauszttal kapcsolatban

- A "krematóriumok lángoló kéményeiről" hazudozott egy "holokauszt-túlélő" az RTL Klubon

Örvendetes, hogy Perge Ottó szeretné elmélyíteni az ismereteit a holokauszt tárgykörében. 26 kérdéséből 10 esetében tartom magamat kompetensnek a válaszra – a többire csupán azért nem, mivel szakterületem nem az elgázosítás technikai kérdéseinek tanulmányozása. Talán ez bocsánatos bűn.

Mielőtt azonban a válaszokra térnék, engedtessék meg nekem, hogy én is feltehessek néhány kérdést Perge Ottónak, amelyeket ráadásul különösebb szaktudás nélkül is meg tud válaszolni.

1. Ha igaz az, amit a kurucinfo cikkeinek túlnyomó többsége a zsidókról ír, akkor nem érthető-e ha valakik végső és gyökeres megoldással kívánják rendezni az ezzel kapcsolatos „problémákat”?

2. Ha az első kérdésre igen a válasz, akkor igaz-e az, hogy az említett cikkek íróinak szempontjából – engedtessék meg, hogy a kommentek alapján feltételezzem, ez az olvasók jelentős részének nézeteivel egyezik – valójában dícséretes, történelmi tettekről van szó, ha zsidóság megsemmisítésének kérdését tárgyalják és valójában csak az lehet a gond, hogy Önök szerint nem elgázosítással következett be az amire lenne igény?

3. Ha nem is volt elgázosítás (mint ahogyan ezt Ön feltételezi) akkor az egyéb módon meggyilkoltak számát mennyire teszi és szerencsésnek tartja-e, hogy annyival kevesebb zsidó él köztünk?

4. Miért élelmezett volna Németország több millió munkaképtelen zsidót, amikor még a szláv lakosság élelemadagját is jelentősen csökkenteni kellett?

5. Nem volna bátrabb dolog felvállalni azt, amire Önök valójában büszkék szeretnének lenni, ahelyett, hogy idejük jelentős részét pazarolják ennek cáfolására?

6. Egyik írásában kettős mércével vádolta azokat, akik tiltakoztak a Holokauszt-múzeum kiállításának tervezett átalakítása ellen, mondván, az érintettek csak most lettek jogvédők, de bezzeg a holokauszt-tagadás törvényt helyeselték. Nem Perge feladata lenne bebizonyítani, hogy az aláírók közül ki helyeselte ezt és ki nem? Nem kellene Pergének köszönetet mondania azoknak, akik felvállalták a szólásszabadság jegyében azt a véleményt, hogy ez a törvény rossz? Csak utalok arra, hogy az aláírók közül Kis János, Karsai László és jómagam is tiltakoztunk ez ellen a törvény ellen, pedig mindnyájan azt gondoljuk, hogy a holokauszttagadók álláspontja teljesen szemben áll a történelmi tényekkel, nem beszélve arról, hogy általában aljas indokok is motiválják őket. Én szedjem talán össze az összes tiltakozó nevét Perge Ottó helyett?

7. Perge szememre veti, hogy én az RTL klub adásában hazugságokat legitimálok, mert abban az adásban amelyben szerepeltem, másutt „lángoló kéményekről” volt szó. Valójában azonban ez a hülyeség nem akkor hangzott el, amikor én szerepeltem az adásban. Miért vagyok felelős ezért, amikor nem is tudtam róla? 

Válaszaim az eredeti kérdések sorrendjében:

1. Azért kezdték csak 1942 őszén tervezni az auschwitzi megsemmisítő tábor gázkamráit, mert korábban az „ipari jellegű” megsemmisítést más táborokban végezték (Sobibor, Chelmno, Belzec, Majdanek, stb.), ezzel szemben Auschwitz addig csak munkatábor volt. Ráadásul 1942 elejéig a meggyilkolt zsidók túlnyomó többségét agyonlőtték és nem gázkamrában gyilkolták meg. Az agyonlövéssel meggyilkolt zsidók számát folyamatosan jelentették a Sicherheitspolizei és az SD bevetési csoportjai (az Einsatzgruppék), melyeknek két típusú jelentés-sorozata is fennmaradt az utókornak (a heti bontásban készített „Ereignismeldungen” és „Tätigkeits und Lageberichte”, amelyekből havonta egy készült)

2. Nem ismert szakmai körökben olyan történész, aki azt állítaná, hogy a zsidóság megsemmisítésének helyszíne kezdettől fogva Auschwitz lett volna. Itt Perge Ottó önmagával vitatkozik – vagy olyan személyekkel, akik nem vehetőek komolyan.

3. A táboron belül nem volt szükség semmilyen álcázásra, hiszen mindenki tudhatta, hogy aki nem dolgozik, azt megsemmisítik. Hozzá kell tennem, ezt Ribbentrop klessheimi találkozóján szó szerint így megmondta Horthy Miklós kormányzónak is: „a zsidókat vagy meg kell semmisíteni, vagy koncentrációs táborba kell szállítani”. A nem dolgozó zsidók megsemmisítése a III. Birodalmon belül, ahol korábban saját szellemi fogyatékosaikat is megsemmisítették, nem volt titok. Remélem Perge nem azt szegezi ezzel szembe, hogy a koncentrációs táborokon belül a munkaképteleneknek megadták az élet lehetőségét. Csak nem gondolja komolyan, hogy a III. Birodalom több millió munkaképtelen zsidót négy éven keresztül ellenszolgáltatás nélkül segélyezett volna? Theresienstadt, a kiválasztott német zsidók számára berendezett propaganda-gettó kivételével ez a lehetőség fel sem merült, de Theresienstadtból is 88.202 személyt deportáltak megsemmisítő táborokba, további 33.456 személyt pedig a táborban lelte halálát (részben azért, mert ott gyilkolták meg.

4. A kérdés „miért gondolták a németek, hogy titokban tudják tartani a tömeges megsemmisítést” Auschwitzban, jogos, annál is inkább, mert csakugyan, több tucatnyi német cég rendelkezett az Auschwitz-Monowitz táborban (nem Auschwitz-Birkenauban, mint ahogyan tévesen ezt Perge állítja, a három auschwitzi tábor közül ugyanis ez volt a munkatábor) telephellyel. Emellett a nagy cégek rendszeresen küldtek mérnököket Auschwitz-Monowitzba azért, hogy a kölönböző csodafegyver-projektekhez elektroműszerész és más speciális végzettségű zsidó szakmunkásokat válogassanak ki. Szerencsére a tömeges megsemmisítésről tanúskodó források száma több ezer, éppen azért, mert ezt nem lehetett titokban tartani. A „németek” értve ez alatt a nácikat csupán arra törekedtek, hogy ennek a megsemmisítésnek a részletei ne jelenjenek meg a nyilvánosság előtt. A teljes titokban tartás lehetetlen volt. Éppen ezért jobban tenné Perge Ottó is, ha azt a több ezer forrást, ami erről számol be, komolyan venné. A megsemmisítés azonban nem a munkatáborként működő Auschwitz-Monowitzban zajlott, hanem a csakis megsemmisítőtáborként működő Auschwitz-Birkenauban. Perge Ottó ezt is rosszul tudja.

5. A krematóriumok tervrajzainak titkosítása indokolatlan lett volna, mivel egy nagy kapacitású krematórium létezéséből még nem következik az emberek megsemmisítési szándéka.

14. Mivel Auschwitzban összesen kb. 1,1 millió személy halt meg (ebből kb. 900.000 gázkamrában), elégetésük azonban több mint hat különféle helyszínen zajlott (krematorium I-V, Bunker I-II, valamint nem érthető számomra, miért ír Perge egy krematórium esetében félmillió elgázosítottról?

16. Mivel a krematóriumokhoz tartozó gázkamrák alapterülete 20-100 m² között változott (a nagyobb krematóriumokhoz összesen 236-236 m² gázkamrafelület tartozott amely két nagyobb és két kisebb helységre oszlott) ezért sem lehetett egyszerre 2-3000 személyt bezsúfolni egy helységbe, ezt komolyan vehető történész nem is állítja. Ha egy korabeli szemtanú arról számolt be, hogy egyszerre ennyi embert gázosíthattak el, akkor az csakis az összes egyszerre üzemelő gázkamrára érthető – Perge pontosan tudhatja ezt, hiszen nincsen olyan tanú, aki túlélt volna „belülről” egy elgázosítást.

18. A szabadon bocsátás minden bizonnyal Auschwitz-Monowitzból, a munkatáborból történhetett, és nem Auschwitz-Birkenauból, a megsemmisítő táborból. Utóbbinak a belső területén, a krematóriumok közvetlen környékén egyetlen lengyel munkást sem foglalkoztattak, így nem is lehetett őket onnan elbocsátani. Más kérdés, hogy Auschwitz környékén már csak a hullabűz és a füst miatt sem lehetett senkinek illúziója arról, mi történik a táborban. Az SS-őrség előtt pedig teljesen szükségtelen lett volna a folyamatok titkolása.

23. Folyamatosan üzemelő gázkamrák esetében a koksz-szükséglet napi kb. 18 köbmétert tett ki. Ezt 3-5 teherautó gond nélkül le tudta szállítani Auschwitzba, annál is inkább mert a tábortól nem messze egy szintetikus benzint gyártó üzem működött, amely melléktermékként kokszot is állított elő. A kokszot vasúton is tudták a táborba szállítani, egy vagon koksz kb. 75 köbmétert szállíthatott, tehát egyetlen vagon szállítmány már kb. 4 napi működést fedezett.

24. Perge konstruál egy fiktív állítást, amire aztán rákérdez. A holokauszt-történészek sem egységesek abban, hogy Hitlernek pontosan milyen elképzelései voltak a zsidóság megsemmisítésének fontosságáról, de azt minden holokauszt-történész tudja, hogy 1943-tól a munka általi megsemmisítés doktrínája vált uralkodóvá. Ennek ellenére azért semmisítettek meg 1944-ben arányaiban több embert gázkamrákban, mert a magyar állam munkaképtelen öregeket és gyerekeket küldött Auschwitzba, míg a munkaképes férfiakat munkaszolgálatosként az országban tartotta és ezzel német fegyvertársait – akik munkaerőt akartak volna kapni – becsapta.

25. A nácik az Auschwitz kapcsán keletkezett iratokat nem tudták különösebben válogatni, ezért is maradtak fenn. Perge Ottóval azonban még egy levéltárban sem találkoztam, amelyekbnen ilyen iratok találhatóak. Ha talán elmenne valamelyikbe, maga is meggyőződhetne arról, mennyire felesleges az a vita, amit itt gerjeszt. Szeretném tudni, honnan veszi Perge azt, hogy a moszkvai levéltárakban található ilyen iratok nem érdeklik a hivatásos holokauszt-történészeket? Én az ellenkezőjéről tudok.