1940. február 5-én délelőtt tíz  órakor a népbíróság Jankó Péter tanácsa megkezdte Szálasi Ferenc, Szőllősy Jenő, báró Kemény Gábor, dr. Csia Sándor, Beregffy Károly és dr. Gera József ügyének főtárgyalását.

Szálasi Ferenc, Magyarország nemzetvezetője

A vádat Frank László népügyész és dr. Nagy Vince a Magyar Köztársasági Párt vezetője képviselték. A tárgyalást a Bárdossy- és az Imrédy per tárgyalásához hasonlóan, szintén a Zeneakadémia nagytermében tartották meg. A két előző per folyamán is zsúfoltak voltak a padsorok, de az úgynevezett "nagy per" kezdetén nemcsak a széksorok közötti folyosókon, hanem az ablakmélyedésekben, sőt még az épület előcsarnokában is szinte egymást taposták a cirkuszt kívánó kíváncsiak. Fényszórók és megafonok tucatjait állították fel, és olyan rendőri készültséggel vették körül a Liszt Ferenc szobrával díszített épületet, hogy a környék hadiállapot képét mutatta. 

Szálasi a Mátyásföldi repülőtéren

Jankó Péter tanácselnök, hogy kimutassa Rákosi Mátyásék iránti odaadását hat népbíró  társával egyetemben, mindjárt a tárgyalás elején olyan hangot ütött meg, ami vetekedik a Himler Márton állítólagos jegyzőkönyveiben használt hanggal. Az elnök először Szálasi Ferenc személyi adatait kérdezte. Szálasi elmondotta, hogy nős és 1897. január 6-án született Kassán. Magyar állampolgár, budapesti illetőségű, vallása római katolikus, hadiskolát végzett, a vezérkarnál őrnagy volt, vagyona nincs, apja neve – éppen úgy, mint nagyapjáé - Szálasi Ferenc.  

– Mi a foglalkozása? – kérdezte Jankó Péter.
Szálasi: Magyarország nemzetvezetője. (Gúnyos derültség.)
Elnök: (Erélyes hangon) Tehát  önnek ez a mániája még mindig tart, de talán nem is mániája, ez rossz tréfa a nemzettel vagy arcátlanság. Majd rá fog jönni, hogy melyik.
Szálasi: Szabadna...
Elnök: Nem szabad semmit. Feleljen. Büntetve volt?
Szálasi: Kérem, védekezési jogom ...
Elnök: Ez nem védekezés, ez arcátlanság.
Szálasi: Engem törvényesen választottak a nemzet vezetőjévé. Bejelentem a bírói elfogultságot.
Elnök: Megteheti. Volt büntetve?
Szálasi: Igen az 1921. évi 3. törvénycikk alapján háromévi fegyházra.

Szálasi Ferenc eskütétele

A személyi kérdések után Szálasi védője elfogultsági kifogást tett a bíróság ellen, amit a bíróság visszautasított. (A közönség az elnök bejelentését megtapsolta.)

Jankó tanácselnök: Március 19-ének dátuma Szálasi Ferenc önt hol érte?
Szálasi: Tanácselnök úrnak egy bejelentéssel tartozom.
Elnök: Arra feleljen, amit kérdeztem.
Szálasi: A védelem teljes megbénítását látom.
Elnök: Megértette, amit mondottam?
Szálasi: Megértettem. Kérek engedélyt arra, hogy bejelentsem az elfogultsági kifogást.
Elnök: Nem engedélyezhetem, mert kérelmét a Népbíróság hivatalból visszautasította.
Szálasi: Akkor viszont a tanácselnök  úrtól azt kell kérdeznem, hogy mint mániákus, mit feleljek erre.
Elnök: Ezt önnek kell tudnia.
Szálasi: Nem. A tanácselnök úrnak kell tudnia, hogy mániákus vagyok-e vagy sem.
Elnök: Elmeorvosi megfigyelését kéri tehát? Ez látja épkézláb gondolat lenne.
Szálasi: Nagyon helyes! A tanácselnök úr nem szakembere ennek.

A fenti idézetet a Magyar Népköztársaság  által kiadott hivatalos jegyzőkönyvek alapján készült könyvből vettük. A per anyagát egyébként az akkori koalíciós kormány megbízásából dr. Ortutay Gyula a későbbi vallásoktatást eltörlő kisgazdapárti miniszter rendezte sajtó alá. Természetesen megjelenés előtt erősen átcenzúrázták a könyvet, de mégis sok minden benn maradt, hogy mindenki láthassa: hogyan és miként folytak le azok a politikai perek, amelyeket a Himler Márton által kiszolgáltatott úgynevezett magyar háborús főbűnösök ügyében tartottak. Úgy az elnök, mint a magyar társadalom gyanús rétegeiből toborzott népbírák olyan útszéli hangot ütöttek meg, ami már magában is szégyenteljes dolog volt a magát magyarnak nevező törvényhozásban. A perek folyamán minduntalan beleszóltak a közönség soraiból és az elnöknek nem volt bátorsága, hogy véget vessen a magyar tricoteusok működésének. Ha a vádlottat nyilvánvaló hazugsággal vádolták és ha a vádlott védekezett vagy helyesen akarta megvilágítani a szóban forgó kérdést, akkor nemcsak az elnök, hanem a Klár Zoltánok által betanított közönség is meggátolta a védelem előadását. És mégis, minden politikai elfogultság és a bírói teremben uralkodó terror ellenére is a tárgyalás során gyakran úgy adódott a helyzet, hogy a vádlottból vádló lett s a bírói székben ülők és az akkori hatalom urai kerültek a magyar történelem vádlottak padjára.

Szálasi a "népbíróság" előtt

Mikor a sokak által hitt német győzelemre terelődött a szó, akkor Szálasi tisztán, világosan megindokolta, hogy nemcsak Németország szövetségesei, hanem sokáig maga az angol miniszterelnök, Churchill is hitte, hogy ezt a háborút Németország fogja megnyerni. Szálasi azon érvelésére, hogy Németország birtokában voltak a nyerési lehetőségek, Jankó Péter tanácselnök az alábbi épületes meg jegyzést tette:

– Megvoltak biztosan... körülbelül azon a nívón állunk, mint amikor a vurstliba kimenő cselédleány papagájjal kihúzatja a planétát, hogy biztosan tudja az igazságot.
Szálasi: Ha a planétában van az igazság, akkor az meg is fog valósulni...

Arra a kérdésre, hogy miért akadályozta meg a háború befejezését és miért harcolt tovább a németek oldalán, Szálasi a következőket válaszolta: 

– Nekem az 1944. október 15-ét megelőző időkben az volt a felfogásom Németországról, hogy szövetségközi viszonylatban a gyakorlati életben nem tehet másként, mint ahogyan minden szövetséges cselekedne a saját érdekeinek védelme szempontjából, különösen akkor, amikor a nagyhatalom élet-halál kérdéséről van szó. 
Szálasinak erre a megállapítására az egyik népbíró a következőket mondotta: 
– Ön hivatkozott a nemzet becsületére, hogyan tehette mégis, hogy a legkritikusabb évben a magyar népet hozzá igyekezett kötni ahhoz a nemzethez, amellyel szemben már az egész világ megvetéssel viseltetett?  

És az az ember, akit az amerikai OSS 1945 őszén az akkori Magyarország gyülevész társaságának kiszolgáltatott, nem mentegetődzött, mint Kállay Miklós Amerikában kiadott könyvében – melyben minden felelősséget a németekre hárít –, hanem férfiasan – bár tudván, hogy a halál árnyékában áll – a következőket válaszolta: 

"Arról nincs tudomásom, hogy az egész világ megvetéssel viseltetett a német nép iránt. Éppen ellenkezőleg. Ellenséges forrásokból tudom, hogy a német nép hatalmas harcát csodálattal figyelték az angolok és más ellenséges részről is, ami egyáltalán nem csodálatos. Két becsületesen harcoló ellenfél mindig megbecsüli egymást."

Arra a kérdésre, hogy miért tartott ki az utolsó pillanatig a német oldalon, Szálasi megállapította, hogy a magyar nemzet érdekeinek figyelembevétele miatt kellett így cselekednie, mert véleménye szerint csak Németország részvételével van rendszerezett európai közösség és csak ily módon tudja megépíteni Európa a maga új jövőjét. És végül:

"Az én felfogásom szerint a jelenlegi események egyáltalán nem zárultak le. Még nem győzött egyik fél sem. A nagy világkérdés, a problémák, amelyek a háborúban felmerültek még egyáltalán nincsenek megoldva." 

Szálasi fenti kijelentéseit gúnyos hahotával fogadta nemcsak Jankó Péter tanácselnök, hanem a terem közönsége is. Úgy gondolták, örökké tart a felszínre került siserehad uralma, és azt hitték, az 1945-os állapotok állandóak maradnak.

Szálasi az Andrássy út 60. pincéjében

De az azóta eltelt idő bebizonyította Szálasi Ferenc megállapítását, mert a világ nagy kérdései nemhogy lecsendesedtek volna, de sokkal bonyolultabbak lettek és szinte megoldhatatlanul merednek a nagy világhatalmak politikusai elé. A szovjetorosz veszély sokkal jobban fenyegeti nemcsak Európa, de a még szabad világ biztonságát, mint 1945-ben, mikor a legyőzött antibolsevista államok antibolsevista vezetőit éppen az európai békére és biztonságra való tekintettel kísérték az akasztófák alá, még hozzá e szabad demokráciák segítségével. 

(Marschalkó–Fiala: Vádló bitófák)