Megoldódni látszik a magyar-tót vita a Tokaj bormárkanév használata ügyében. Miközben Európa legzsengébb állama, Szlovákia mindenféle nyelvi, történelmi és politikai hazugsággal igyekszik bizonyítani a nagyvilágnak, hogy történelmi jussa van a magyarok Tokajára, áthidaló megoldásként a vitatkozó felek segítségére siettek a zsidók, akik szerint a Tokaj elnevezés a héberrel rokon arameus nyelvre vezethető vissza.

Az olvasó tájékoztatására leírjuk, hogy az arameus, arámi (régebbi időkben: káldeus) a szemita nyelvek észak-nyugati csoportjába tartozik. A görög, majd a latin térhódításáig a Közel-Kelet diplomáciai, közvetítő, kereskedelmi és irodalmi nyelve volt. Rokona a héber, föníciai, pun és az arab nyelvnek. Arameus nyelven írták többek között az Ószövetség egyes részeit, a Targumnak (fordítás) nevezett ószövetségi fordításokat, a Talmud jelentős részét, valamint az Újszövetség néhány híres mondatát, illetve szavát, így például a Jézus által mondott „Tálitá kúmí!” (טליתא קומי – Kislány, kelj föl!). A zsidók második szent nyelve – a héber után – a fentebb említett okok miatt az arameus lett, s annak szavait a vallási és a profán életben mindmáig használják.

Az izraeli Zálmán Sázár Központ küldetésében néhány esztendővel ezelőtt Magyarországon, így többek között Tokaj-Hegyalján is járt egy zsidó múltkutatócsoport, s a „tudósok” itteni kutatásaik eredményét odahaza több tanulmányban publikálták. A Tokaj zsidóságának történetével foglalkozó írásban az egyik szerző többek között ezt állítja: „A Tokaj elnevezés arameus eredetű, amelynek jelentése: szőlő. A „tokaj” szó minden valószínűség szerint a X. században került be a magyar nyelvbe, miután (a zsidó hitű) kazár birodalomból kiszakadt kabar törzsek a szőlőtőkét korábban behozták a Kárpát-medencébe”. Egyébként megjegyezzük, hogy a fenti állítás a héber nyelvű Wikipédia Tokajról szóló leírásában is megtalálható.





A bökkenő a Tokaj szó arameus szemita eredetével csak az, hogy a borkereskedő zsidók, elsősorban Galíciából csak a Rákóczi-szabadságharc bukása után telepedhettek le a Hegyalján, de semmi esetre sem a X. század környékén. Márpedig a zsidókon kívül Európában más népek vagy vallási csoportok nem nagyon ismerték és használták az arameus nyelvet. Még a kazáriai kabarok sem. A másik bökkenő az, hogy a Tokaj szó egyáltalán nem hasonlít a „szőlő” aramaus elnevezésére (invá – ענבא), de még az arameus rokonnyelvének számító héber ánává (ענבה), vagy az arab ináb (عنب) szóra sem.





A Tokaj helynév pontos eredetét valóban homály fedi, ám annyi biztos, hogy ebben az esetben az ómagyar kori -aj, -ej helynévképzővel van dolgunk. A nagyváradi születésű Benkő Loránd, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára című hatalmas mű főszerkesztője egyik tanulmányában a Tokaj helynév eredetével foglalkozva hangsúlyozza, hogy a régebbi magyar korokban Tokaj elnevezésű településünk egyaránt volt, illetve van Gömör, Somogy, Bodrog és Zemplén megyében.

Hering József – Kuruc.info