Muhámmád Hászán el-Hálíl szudáni barátom emlékére - لذكرى صديقي السوداني محمد حسن الخليل

David Roberts skót festő

Kairóban kiállítják David Roberts skót festő 25 alkotását, köztük a Szűz Mária fája El-Mátárijjában címűt. Az egyiptomi témájú festmények Szultán Bin Muhámmád el-Kászimi sejk, Szárdzsá Emírség kormányzójának magántulajdonát képezik. Roberts képei rövid időre visszatérnek Egyiptomba, amelynek földje és ősi civilizációja megalkotásukra ihlette a nálunk kevésbé ismert skót művészt.

David Roberts a skóciai Edinburghban született 1796-ban, s a XIX. század első felében az egyik legkorábbi, úgynevezett „orientalista” festők és útirajzírók között tartják számon. Az orientalizmus fogalmát egyébként a keresztény palesztin Edward W. Said (ejtsd: Szaíd) az Orientalizmus című, magyarul is megjelent könyvének bevezetőjében így határozza meg: „Orinetalistának (arabul: musztásrik - المستشرق – H.J.) számít mindenki, legyen bár antropológus, szociológus vagy filozófus, aki egy-egy résztémában vagy nagy általánosságban a Kelettel kapcsolatos tárgyakat tanít, a Kelettel foglalkozó írásokat tesz közzé, a Keletet kutatja; a tevékenység, amelyet végez: az orientalizmus”.

Szikomorfa a Szentföldön

Edward W. Said megállapítását kiegészítve hozzátesszük: orientalista az is, aki a Kelet világát rajzolja, leírja és festi. Ilyen volt David Roberts is, aki az európai képzőművészeti, zenei és irodalmi romantika hatására fogta a festőállványát és nekivágott az akkori Közel-Kelet világának. Megtette ezt a többi között a mi Csontváry-Kosztka Tivadarunk, Libay Károly Lajosunk, Ligeti Antalunk és Cserna Károlyunk is. Igaz, tudtommal közülük senki sem festette meg a Mátárijjában levő Szűz Mária fáját.

David Roberts 1838 augusztusának legvégén hajóra szállt és megérkezett Alexandriába, ahonnan a Níluson fölhajózott Kairóba, majd tovább Felső-Egyiptomba. Eljutott egészen a mai Szudán és Egyiptom határvidékén elterülő Núbiába. Mindenütt festett, rajzolt és papírra vetette az élményeit. Egyiptomból a Sinai sivatagon (akkor még nem volt félsziget – H. J.) keresztül átment a Szentföldre, a Jordán folyón túli (Transzjordánia) területekre és Libanonba.

E sorok írója a múlt század '80-as éveiben Sinai-félszigeten átkelve többször is járt a David Roberts által, mintegy másfél évszázaddal korábban megfestett, nevezetes egyiptomi helyeken. Közülük ezúttal csak eggyel, a Szűz Mária fája Mátárijjában című festménnyel foglalkozunk. Nem csak azért, mert ez az ősi szikomorfa a nálunk nem nagyon ismert kopt kereszténység egyik legszentebb emlékhelye, hanem azért is, mert a régebbi korokban ide híres magyarok is ellátogattak, elzarándokoltak.

Szűz Mária régi és új fája El-Mátárijjában

David Roberts Kairó és környéke nevezetességeit, így a Szűz Mária fáját 1838 őszén örökítette meg. Az egyiptomi arab nyelven Ságárát Márjámnak (Mária fája- شجرة مريم), vagy Ságárát el-Ádrának (Szűz Mária fája شجرة العذراء ) mondott nevezetes zarándokhely manapság már a Kairó városhatárain belüli El-Mátárijjá ( المطرية ) területén van. A hajdani híres magyarok itteni látogatásakor Mátárijjá még különálló település volt.

A Szent Család Egyiptomba meneküléséről, valamint a Szentföldre való hazatérésükről a kanonizált újszövetségi Szentírás csak igen rövid közléssel szolgál. Magyarán, az egyiptomi tartózkodás idejéről, s az ott történtekről semmit nem tudunk meg belőle. A hiányt igyekszik pótolni többek között a Kr. u. IV. században keletkezett A Megváltó gyermekségének evangéliuma, a különböző nyelveken írt, úgynevezett szünaxarionok, azaz az egyházi ünnepeket és a szentek történetét tartalmazó év- vagy liturgikus könyvek, amelyek elég részletesen leírják a Szent Család egyiptomi tartózkodásának egyes állomásait, s az ottlétük alatt megtörtént eseményeket, a Kisjézus által véghezvitt csodákat. A Megváltó gyermekségének arab evangéliuma leírása szerint a Szent Család három évig tartózkodott a Nílus országában.

Szűz Mária fája El-Mátárijjában a krónikások szerint 1656-ban kiszáradt, de szentsége miatt az akkoriban már Egyiptomban is jelen levő ferences rendi szerzetesek megmentették a fa egy eleven ágát, meggyökereztették, és néhány évvel később a régi helyére ültették. Mintegy két és fél évszázaddal később, a XX. század legelején a fa ismét kiszáradt, de a gyökérzete újra kihajtott, s ennek földre roskadó, elszáradt, több ponton alátámasztott vastag ágait láthatjuk manapság El-Mátárijjában. S mögötte persze már ott magasodik a régiről növesztett legújabb szikomorfa.

Szűz Mária fája, amilyennek Roberts látta

A fent említett apokrif iratok közül az etióp ge'ez nyelvű szünaxarion (Szenkesszár) leírja, hogy a Kisjézus El-Mátárijjában elvette Szent Józseftől azt a pálcát, amellyel meg szokta paskolni, összetörte és darabjait bedugta a földbe. Azért, hogy a bot darabjai megeredjenek, kezével gödröt ásott, amelyből víz buggyant elő, megöntözte vele a földbe dugott fadarabkákat, melyek kihajtottak, s ezeknek egyike a Szűz Mária fája. A szikomor az eperfafélék családjába tartozik, s az Ó- és az Újszövetségben, valamint a posztbiblikus irodalomban több helyen is előfordul. Egyiptom és a Szentföld kedvelt gyümölcsfája. A szikomor törzse nem túl magas, de ágai hosszúak, lombkoronája széles.

A szikomorfa törzsét a Biblia tanúsága szerint elsősorban gerendának, az épületek tetőszerkezetének ácsolására használták. Szív alakú, illatos, alsó felén fényes, kissé szőrös leveleit sosem hullatja le. Az esztendő folyamán többször is terem. Gyümölcse a rövid ágakon és a törzsön fürt alakban helyezkedik el. A szikomor gyümölcsét általában a szegények eszik, s a piacon nem árulják. Héberül „sikmá” (שקמה), arámi nyelven „sikmá” (שקמא) és arabul „szukám” (السوقم ).

A Kairó melletti El-Mátárijjá településen levő Szűz Mária fáját és kútforrását több híres magyar is fölkereste, írásos visszaemlékezéseiben megörökítette, leginkább a XV-XVI. század folyamán. A magyarok El-Mátárijjában tett látogatását, s általában a Szent Család, Magyarországon fehér foltnak számító egyiptomi tartózkodását magyar nyelven első ízben Lázár Imre írta meg a 2000-ben kiadott Egy erdélyi zarándok Egyiptomban (Lászai János gyulafehérvári főesperes), majd a 2001-ben napvilágot látott Keresztény zarándokhelyek Egyiptomban című könyveiben.

Írásunk következő részéből megismerhetjük hajdani magyarok Szűz Mária mátárijjái fájánál tett zarándoklatának történetét, s az általuk ránk hagyott leírásokból az egyiptomi keresztény szent helyhez fűződő legendákat.

Hering József – Kuruc.info