Zene füleinknek, ahogyan a felvásárlóknak csontig benyaló szolgákat alázgatják a kiválasztottak. Alább olvasható (eredeti formájában, tehát hibáival együtt) a Mazsihisz honlapján található firkálmány.

Kapcsolódó:

- Hiába nyalt Wieselnek a zsideszes, nem bizonyult elég filoszemitának

- Balog sorsára jutottak a "gój motorosok": hiába nyaltak be a zsidóknak, marad a nácizás

Udvariatlan kommentár

Fekete György

A Polgári Magyarországért Alapítvány által az emberi jogok világnapja alkalmából rendezett konferencia két szónoki teljesítményéhez.

Balog Zoltán, a parlament emberi jogi bizottságának fideszes elnöke közölte: a 2006-os őszi események is emberi jogi hiányokat jeleznek, mint ahogy az is, hogy az emberek saját biztonságuk megvédését már nem az államtól várják.

"A gárdaprobléma messze nem szélsőjobboldali probléma" - jelentette ki a Fidesz politikusa, aki szerint a jelenleginél sokkal jobb, összehangoltabb és hatékonyabb munkára van szükség az állami szervektől, hatóságoktól ahhoz, hogy az emberek azt gondolhassák: nincs szükség önbíráskodásra, gárdákra. (Szerkesztve a magyar sajtó vonatkozó híradásaiból.)

Tehát a Magyar Gárda nem a rasszizmus terméke, létrehozói is megszűnnek cigánygyűlölők lenni, ha - persze és amennyiben - az állam megvédi őket a rájuk és ingóságaikra támadó romáktól. Ám az állam olyanok kezében volt az utóbbi években, akik a polgárokat semmibe vették... Valójában ez Balog lelkész úr tétele.

Lomnici Zoltán (a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke) ugyanezen a rendezvényen kiemelte: ma még Magyarországon az emlékezés megosztott, pedig "a magyarság mártírjai azt várják tőlünk, hogy közösen emlékezzünk" a holokauszt, a málenkij robot, Recsk és 1956 áldozataira.

Ez szintén arcpirító kritikátlanság, egyszerűen szólva: pofátlanság. Hiszen nem a magyarországi zsidó származású emberek rekesztették ki zsidónak nem minősíthető polgártársaikat a magyarság közös fájdalmaiból, hanem éppen az ő tragédiájuk a kitaszított - a mai napig a honi közvélekedés többségében.

Különben Elie Wiesel, a holokausztra emlékezés utazó hangja - most, hogy nálunk járt - előadásaiban egyetlen szóval se említette a "kommunizmus bűneit". Nyilvánvaló, ez nála következetesség, mert tudatosan kerüli a náci rémtettek relativizálását. Ezért nem helyezi egy gyékényre a két fájdalom közgyászát. Átlát a Balog és Lomnici féle politikusi figurák sandaságán. És ezenfelül Úriember (vagyis ő a Polgár), hiszen Balog Zoltán jogos megkritizálásával igencsak kivárt. Csupán az elutazása előtt adott rövid nyilatkozatában rótta fel neki lelketlenségét, miszerint a Fidesz-politikus tagadta, hogy a jelen hazai antiszemita történései társadalmi súlyúak lennének és értük elsősorban rasszistáink (meg cinkosaik) a felelősek. Balog ugyanis szerdán a parlamentben, a Wiesel tiszteletére tartott ülésen, a világszerte megbecsült vendég arcába mondta, hogy az antiszemitizmus kérdésének problémaként való fölvetését a mai Magyarországon jellemzően politikai csodafegyvernek használják. Wiesel azonban türelmet tanúsított, talán abban bízva, hogy a parlament kisebbségi bizottsági elnöke előbb-utóbb érzékeli a számára és hívei részére megelőlegezett empátiáját, megértését. Tudniillik - Wiesel - a megelőzően adott interjújában (teljes terjedelmét távozására két napra sugározta az ATV), meg különböző tárgyalásai, eszmecseréi, társasági érintkezései alkalmával, higgadtan ugyan, de kritikailag megfogalmazott több mondatot is Kelet- és Közép-Európa kommunista múltjáról, mint a szerves demokratizálódás hatalmas akadályáról. Erre kapta válaszul országunk mostani antiszemitizmusának elbagatellizálását, továbbá a nácizmus és a kommunista rendszerek egyenlősítését, valamint a holokauszt "egy súlycsoportba hozását" az államszocializmus okozta magyar nemzeti sérelmekkel. Először - mint jegyeztük - az országgyűlésben, majd a Polgári Magyarországért Fidesz-konferencián. Mindkétszer, rögzítsük csak, Balog Zoltántól. Attól a valakitől, aki olyan alapítvány kuratóriumi elnöke, amelynek honlapja szélsőjobboldali internetes lapot reklámoz (e pillanatban is), ahol a legundorítóbb, legacsarkodóbb, minden jó érzést nélkülöző kolumnás irományt tettek közzé Elie Wiesel látogatásának végén.

Efféle emberekkel lehetetlen okos és nemes kompromisszumokat kötni. Mert ez volt a viszonzás, hogy nem sokkal korábban a MAZSIHISZ, az MSZP, az SZDSZ is jóhiszeműen aláírták azt a - Lomnici Zoltán, az említett volt főbíró által meghirdetett - felhívást, amely az emberi méltóság védelmének és a rasszizmus elleni fellépésnek örvén leszögezte: a mai Magyar Köztársaságban (határain belül is értve!) van - társadalmi tényként - magyarellenesség, vagyis államunkban veszély leselkedik a többségi lakosság nemzeti létére.

Vajon kik részéről? - kérdezzük...

A szerző tanár