„Énnekem már nincsen szinte<br /> semmi vágyam, Csak az az egy,<br /> hogy Imre Kertészt egyszer<br /> szájon vágjam!”
Nemigen lehet mondani, hogy Pozsonyi Ádám író és publicista, valamint DÜSZ-alelnök (Demokrácia Üldözötteinek Szövetsége) elsietné a dolgait. Évek telnek el, míg egy-egy meghirdetett ötlete végre valóra válik. A zenekar új anyagának ugyanis már tavaly meg kellett volna jelennie – a CD hátoldalán a 2005-ös évszám virít harsányan – de ebből is látszik, hogy Pozsonyi Ádám hű önnön alkotta jelszavaihoz, ugyanis, mint köztudott: „Ami új, az rossz!”
Az anyag – mely voltaképp egy ötszámos EP –, hallatán az első, ami rögtön szembetűnik, hogy a hangnem erőteljes mértékben az irónia, a gúny, az abszurd felé mozdult el. A groteszk jelleg eddig is jelen volt a csapat számaiban, főleg a klasszikus első anyag, az 1996-os Úgy megvagyok hatva a franczia forradalomtól esetén szembetűnő ez, de itt, ha lehet azt mondani az abszurd az uralkodó vonás. Hol van már a Seregesen senkik jönnek (2000) műsor dühödt köpködése? A változáshoz minden bizonnyal a zenekarvezető-dalszerző természetes érésén kívül hozzájárult maga a korszak is, mely voltaképp minden illúzióval leszámolt, s az irónián kívül nemigen hagyott más hiteles önkifejezési formát. A számokon amúgy is érződik valami rezignált, gúnyos kézlegyintés, valami cinikus vállvonogatás, s a hangulat épp ettől némileg derűsebb, kedélyesebb is. „Énnekem már nincsen szinte semmi vágyam / Csak az az egy, hogy Imre Kertészt egyszer szájon vágjam!” hallhatjuk a címadó szám refrénjében.
A változás a zenén is érezhető. Kidolgozottabbak, nyugodtabbak, mondhatni sokkal dalszerűbbek a számok, bár a Pozsonyira jellemző disszonáns, magából kifordult riffek változatlanul jelen vannak. Mindenesetre korábban soha nem hallhattunk a Tekintetes Úrtól öt perc feletti számokat, ráadásul basszusszólóval, lásd: Ez a világ rendje! Utóbbi mellesleg a legjobb szám a lemezen, s már megjelenése előtt kultikussá vált. A kis remekműből, mely egy szürreális vízió keretein belül kapcsolja össze a ház körüli teendőket a világnézeti ügyködéssel, muszáj hosszabban idéznünk, mert elsőrangúan adja vissza az egész munkásság esszenciáját. „Ha ásítás forog fenn, kezünk rejtse szánkat / Pop-sztárokkal díszítsük a körút menti fákat” Majd: „Szidol orvosolja, ha a kilincs kissé kopott / Áristomba csukják, ha a Kátsa megint lopott. / Ha a befőtt elég puha nem kell tovább főzni / Kábítószer készítőket Dunába kell lőni!” S végül: „Ez a világ rendje. Ez így szép és ez így jó. Nagyon helyes kérem szépen!”
Mák István
Tekintetes Úr: Énnekem már nincsen szinte semmi vágyam CD 2006 (szerzői kiadás)
Beszerezhető: Fehérlófia, Emese Álma, ill. a pozsonyiadam@freemail.hu címen