Az esztergomi érseki szék megüresedését VI. Pál pápa 1974. február 5-én hirdette ki. Így a bécsi Pázmáneumban tartózkodó Mindszenty bíboros megszűnt esztergomi érseknek lenni. Ugyanakkor Mindszenty bíboros úgy tartotta, hogy a pápai döntést követően továbbra is ő maradt Magyarország Prímása ⁽¹⁾.

Angol nyelvű levelet készíttetett VI. Pál pápa számára, amelyet címeres levélpapírján letisztáztatott, alá is írt, de nem küldte el, megőrizte személyes levéltárában. Ez az angol nyelvű levél idáig nem jelent meg magyar fordításban ⁽²⁾. Erre a következőkben teszünk javaslatot:

74. 03. 04.⁽³⁾

Szentséges Atya!

Nem célom az, hogy választ adjak február 5-én kelt levelére, de kötelességemnek érzem, hogy felhívjam figyelmét arra, hogy alig negyedszázaddal kevesebb mint ezer esztendőn át az esztergomi érsek – a király után – az egész Magyar Egyház és az ország főtisztviselőinek első alkotmányos képviselője volt – nem zárva ki a nádori és a miniszterelnöki hivatalt. A szuverén uralkodó még a miniszterelnökjelölt személyére vonatkozóan is kikérte a prímás tanácsát.

A rabszolgává tett nemzet soraiban ma én vagyok Magyarország egyedüli alkotmányos képviselője. Az alkotmányos eljárás szerint az én feladatom lenne az új kormány kinevezése, a Nemzetgyűlés összehívása és feloszlatása. Mint alkotmányos képviselő, nem mondhatok le, annak tudatában, hogy így – ha Isten irgalmas hozzánk – legalább egyvalaki megmarad, aki alkotmányos alapon új életet kezdhet a nemzet számára a jelenleg fennálló üresedést követően.

Az itt említettek alapja Szent Istvánnak II. Szilveszter pápához intézett beszámolója a Magyar Egyház megszervezéséről, amelyben az esztergomi érsek a legmagasabb egyházi és alkotmányos méltóság. Ezt a beszámolót a pápa elfogadta, és jóváhagyta azzal, hogy a koronát, amelyet eredetileg a lengyel nemzetnek szánt, Szent Istvánnak adta. Az érsek-prímás kettős funkcióját kell szem előtt tartani – az érseki rang az, amelyen a prímási hivatal alapul. Az utóbbi kettős eredetű: egyházi és alkotmányos.
Erről a kettősségről Török János, a magyar alkotmányjog klasszikusa ezt írta: „A prímás méltósága Szent István idejétől kezdve szorosan összekapcsolódott a nemzet alkotmányának fentebb leírt intézményeivel.” A prímás pozíciójának történetét e tudományterületnek egy másik klasszikusa, Fraknói Vilmos püspök „Magyarország kapcsolatai az Apostoli Szentszékkel” című munkájában írta le. Mindebből magától értetődik, hogy történelmünk során a királyok és a két kormányzó az esztergomi érseknek nem csupán egyházi szerepét hangsúlyozták, hanem alkotmányos szerepét is, mint prímás. Ennek a pápák mindig tudatában voltak.

A jelenlegi magyarországi rezsim kategorikusan illegális és alkotmányellenes. Elérkezik majd az a nap, amikor a Nemzetgyűlés visszavonja az 1974. évi döntést, azt alkotmányellenesnek, törvényen kívülinek és a hagyomány megerőszakolásának ítéli, mert a Nemzetet egyáltalán nem kérdezték meg egy olyan kérdésben, amely pedig őrá tartozik. Letétele még nem jelenti, hogy megszűnt prímásnak lenni. Nem személye, hanem a Nemzet függetlenséghez való joga ered az isteni akaratból és a természetjogból, s ez világos álláspont kinyilvánítására kényszeríti, valamint arra, hogy őrizze a prímás hivatalát.
Ha Őszentsége nem akarja, hogy IV. Ince árnyéka vetüljön rá, aki II. Frigyes császárnak ellenszegülve – határozott fellépéssel és fenyegetésekkel – visszaállította Magyarország függetlenségét és nagy, független hatalomnak kijáró státusát⁽⁴⁾; ha Őszentsége nem akarja, hogy Boldog XI. Ince pápával hasonlítsák össze, aki diplomáciájának és anyagi áldozatának hatalmas segítségével megszabadította az országot a törökök szörnyű uralkodásától – akkor kérje Magyarország szuverenitásának visszaállítását.
Az lenne a kívánatos, hogy Őszentsége ne engedje meg, hogy a zsarnokság és istentelenség uralma megszakítsa az ezeréves gyakorlatot, hanem inkább mozdítsa elő a nemzet függetlenségét. Könyörgök Őszentségének, ne ejtsen foltot történelmi emlékezetén azzal, hogy visszaveszi a hitet és a Róma iránti hűséget a Máriához, Magyarország Nagyasszonyához mindig hű néptől és apostoli királyától, Szent Istvántól.

Ami idáig történt Esztergommal kapcsolatban, az gyakorlatilag megkönnyíti Nixon elnöknek, hogy istentelen kezekbe juttassa a Szent Koronát. Ez idáig az elnök folyamatosan megerősítette előttem, hogy továbbra is szent [tárgyhoz illő] oltalomban részesíti, ám utóbb olyan nyilatkozatokat tett a tömegkommunikációban, amelyek engem nyugtalansággal töltenek el. Amit írok, az minden magyarnak a véleménye. Ha Őszentsége ignorálja ezt, dixi et salvavi animum (sic!) meam, ut non vituperetur ministerium nostrum: Quae enim participatio iustitiae cum iniquitate? Quae autem conventio Christi cum Belial? (Cor. II, 6, 15)⁽⁵⁾

Mély tisztelettel: Joseph Mindszenty [s. k.]”

Ezt a levelet, amelyet a feladó végül is nem küldött el a címzettnek, Mindszenty bíboros már olyan lelkiállapotban írhatta, amely más okból is arra bírta, hogy nehezteljen az Apostoli Szentszékre. A Vatikáni Államtitkárság nevében Federico Alessandrini szentszéki szóvivő ugyanis az újságírók számára, a bíboros február 7-i bécsi sajtókonferenciáját követően tartott tájékoztatón Mindszenty bíborosnak⁽⁶⁾ konstantinizmust vetett a szemére. Ez Mindszentynek nagyon fájt – legalábbis erre vallanak másodtitkára, Mészáros Tibor napi jegyzetei:

1974. feb. 11-én: „Alessandrini vatikáni szóvivőnek a kijelentése, amely a pápai laudáció után február 6-án [sic! – helyesen február 8-án] hangzott el, nagyon bántja. Alessandrini azt mondta, hogy a bíborost nem mindig lelkipásztori elgondolások vezették, hanem inkább politikaiak. Úgy érzi, hogy ezzel a Vatikán az egész életét, papi, lelkipásztori működését elítéli. És erre folyton visszatér.” Két nappal később: „A délutáni sétán ismét visszatért az Alessandrini-féle vádra: Szent Gellért püspök annak idején Aba Sámuelnek nyíltan a szemére hányta az ötven lázadó nemes megölését. Most, hogy Kádár tizenöt év alatt 3.150.000 csecsemőt gyilkoltatott meg az anyaméhekben, miért kellett volna nekem hallgatnom, s nem szembeszállnom vele?” ⁽⁷⁾

Ezt a levelet a Vatikánban nem olvasták, mégis, Alessandrini szóvivő látatlanban is ilyen értelemben nyilatkozott. Ezek szerint a Vatikánban tudhattak valamit a bíboros nézeteiről.⁽⁸⁾

A levélfordítás publikálásának visszhangja

Ezt a levelet korábban nem olvashattuk nyomtatásban, ám kéziratos példányát megőrizte a bíboros személyes levéltárát megöröklő és általa létrehozott alapítvány. Ránk hárult a feladat és annak ódiuma, hogy megjelentessük, mert ismételt tanulmányozása közben felkeltette figyelmünket az a tény, hogy itt összefoglaltan megtalálható mindaz, aminek elejtett elemei már más, az amerikai elnökökhöz és a pápákhoz írt levelekben felbukkantak.

Magyarországon volt, aki megkérdőjelezte ennek a levélnek a hitelességét, mondván, hogy nem Mindszenty, hanem titkárai írták. Mivel a Nemzetgyűléshez való föllebbezés a pápai döntéssel való szembenállást és a Nemzetgyűlésnek a pápasággal való szembeállítását, sőt, magasabb fórumként való beállítását jelenti, fölmerülhetett a neo-gallikanizmus gondolata, amelyet a Katolikus Egyház eretnekségként bélyegez meg. Mindszenty bíboros eretnek lett volna tehát? E vád alól utóda, Erdő Péter esztergomi érsek, Magyarország Prímása tisztázta őt 2009. május 2-án Esztergomban, a Mindszenty-emlékmisén tartott szentbeszédében. Volt azután olyan reakció is, amely fellelkesült e mondat olvastán, és Mindszenty bíborosban találta meg a Szentkorona-tan egyik legfőbb védelmezőjét, valamint megállapította, hogy 63 éve közjogi űrben élünk: nincs ugyanis megnyugtatóan tisztázva az államforma kérdése. ⁽⁹⁾ Nem tisztünk itt ennek a számos és messzire vezető kérdésnek az elemzése, inkább beérjük azzal a célkitűzéssel, amelyet idáig is szem előtt tartottunk: forrást közlünk, némi kommentárral.

Új felismerés?

Az angol szöveg magyarra fordítása azzal az új felismeréssel járt: van itt még egy gondolat, amelyre idáig még nem figyeltek föl a recenzensek. Mindszenty bíboros – nagy pápaelődökre hivatkozva – könyörögve kéri VI. Pált, ne vegye vissza a hitet és a Rómához való hűséget, hiszen népe hű akar lenni hozzá, amint, az apostoli király örökségeként, hű maradt Máriához, Magyarország Nagyasszonyához.⁽¹⁰⁾ Ez a gondolat alighanem teljesen új: Magyarország, Szent Istvánon át, pápai adományként kapta a hitet és a keresztény életszabályokat, és most egy másik pápa az, aki, úgymond, a átadja az országot a kommunistáknak, mintegy sorsára hagyva őt, visszavéve ezt az ezer évvel ezelőtti kegyet.

A pápai döntés ellenében egy jövőbeli Nemzetgyűléshez való föllebbezés kérdése már megosztotta Mindszenty bíboros védelmezőit, mert nem találtak rá koherens magyarázatot. Ezért fentebb idézett írásunkban a levélnek ezt a mondatát a Mindszenty-kutatás Achilles-sarkának neveztük. Mostani, újabb felismerésünk, a hit, a keresztség visszavételének kérdése magának Mindszentynek egyház- és nemzetszemléletére vet fényt, s további kérdéseket vet föl.

Ha Mindszenty e mondatának a horderejét a maga teljességében fel akarjuk mérni, akkor arra kell gondolnunk, hogy szerinte a kereszténység korszaka Magyarországon a pápai adománytól a pápai visszavonásig, II. Szilvesztertől VI. Pálig, Szent Istvántól Mindszentyig tartott. Ha jól körülnézünk, talán igazat is adhatunk véleményének, hiszen a kommunizmus örökségeként egy ateizált társadalmat találunk Magyarországon – legalábbis a hangadók szintjén –, de ezt erősítik meg a templomlátogatási statisztikák is. Igaz, az újabb népszámlálási és a keresztelési statisztikák kb. ötven százalékban kereszténynek mutatják az országot…

Ha Mindszenty e mondatát szó szerint értjük, akkor mind az egyház, mind az állam számára a keresztény hit és az államforma egysége a kedvező, sőt egyetlen lehetséges együttélési forma. Ez azonban a mai viszonyok között több mint problematikus. A skandináv evangélikus államegyházak esetében ez úgy fest, hogy az evangélikus lelkészeknek – mivel állami hivatalnokok, állami fizetést kapnak – tiszteletben kell tartaniuk az állam törvényeit, s miután partlamentjeik becikkelyezték a terhességmegszakításról szóló törvényt, nem prédikálhatnak a templomokban az abortusz, stb. ellen.

Zárszó helyett

Lesznek, akik az itt fölvetett gondolatokat „hevenyészetteknek” fogják tartani; jobbik esetben elfogadják ugyan a forrásközlést, de elvetik a kommentárt. Mindenesetre, ha másra nem, továbbgondolkodásra késztethet ez a kommentár, amelynek megírására Mindszenty bíboros eddig magyarul kiadatlan, ám angol nyelven már két esztendeje nyomtatásban olvasható, VI. Pál pápának írt, de az íróasztalfiókban maradt levelének magyar fordítása közben tett újabb fölfedezés indított.

Magyarázatok:

(1) A kérdés feldolgozására kísérletet tettünk, lásd: Somorjai Ádám, Ami az emlékiratokból kimaradt. VI. Pál és Mindszenty József 1971–1975, Pannonhalma 2008. Különösen lásd a „Mindszenty József és a Magyarország Prímása” című fejezetet, ahol megtalálhatók a levél más nyelvű fogalmazványai is, i. m., 55–75. Szerény munkánkat nem fogadták osztatlan lelkesedéssel a recenzensek, de a kritikusok is elismerték, hogy benne új forrásokkal találkoztak.

(2) Angol eredetijének szövegét lásd az említett kötet 63–64. lapján. Fakszimiléjét lásd: Somorjai Ádám OSB, Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty. Documenta 1971–1975 – Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása 1971–1975. Tanulmányok és szövegközlések, Róma 2007. 277–278.

(3) A dátum jelenthet 1974. márc. 4-ét, de 1974. ápr. 3-át is.

(4) 1241 júniusában IV. Béla követe Báncsa nembéli István váci püspök útján hűbéri esküt tett II. Frigyes német-római császárnak katonai segítségért cserébe, amely azonban soha nem érkezett meg. IV. Ince pápa ezért Béla királyt fölmentette a hűbéreskütől. – IV. Ince továbbá a magyarországi tatárjárást az egyházat ért öt seb között negyedikként említette 1245-ben, a Lyoni Egyetemet Zsinat megnyitóján, s ugyanezen a zsinaton kiátkozta, majd trónjától is megfosztotta II. Frigyest.

(5) Helyesen: „dixi et salvavi animam meam”: „Szóltam és megmentettem lelkemet”, majd az Újszövetségi Szentírásból vett idézettel folytatja: „hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat ... Mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? ... Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal?” (helyesen: 2 Kor 6,3.14.15).

(6) Erre forrás többek között az emlékiratok, amelyben a dátum egy nappal korábbi, lásd: Mindszenty József, Emlékirataim, Budapest 1989. 4. kiadás 496., 5. kiadás 524., ill. Somorjai Á., Ami az emlékiratokból kimaradt, i. m., 55.

(7) Mészáros Tibor, A száműzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972–1975), Abaliget 2000. 225. és 226.

(8) Az amerikai elnökökhöz 1956–1971 között 69 levelet írt, és csak kettőre kapott írásos választ. A pápákhoz írt leveleinek feldolgozására lásd: Somorjai Ádám, Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty, II. Documenta 1956–1963. – Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása, II. Tanulmányok és szövegközlések, METEM Budapest 2009. Az 1963–1971. közötti periódusra vonatkozó harmadik kötet előkészületben.

(9) Erre vonatkozóan lásd: Somorjai Ádám, Mindszenty hercegprímás fellebbezése a Nemzetgyűléshez. A Mindszenty-kutatás Achilles-sarka? in: Magyar Szemle, Új Folyam XVII (2009/7–8) 176–183.

(10) „I beg your Holiness not to tarnish your historical memory with the withdrawal from the Faith and from Rome of the ever-loyal people of Mary, Hungary’s Great Lady, and of their apostolic king, St. Stephen.”

(Regnum, Szent Korona Rádió - fordította és kommentárokkal ellátta: Somorjai Ádám OSB)

Ajánló (X): A pap, kinek sírját Őszentsége is meglátogatta - Az ismeretlen Mindszenty