Mint többé-kevésbé ismeretes, román testvéreink, akiket a XII. századtól arrafelé olyan nagy előzékenységgel fogadtunk be hol menekültekként, hol kóbor vendégmunkásokként (vagy éppen nemeseink importálták őket olcsó munkaerőnek), a XVII. század környékén fogták magukat, és kitalálták, hogy (az akkori) Magyarországnak közel fele tulajdonképpen az övék, mert ők a rómaiak leszármazottaiként ápolgatták éppen elődeik kultúráját, amikor jöttek a barbár magyarok, és álnokul, csellel leigázták őket.
Ami pedig az övék, az ugye visszajár. Tovább csinosítgatták tehát a megalkotott mítoszt (hathatós Habsburg segítséggel, természetesen), s addig búgták Európa fülébe (mialatt a magyar méltóságán alulinak érezte, hogy egyáltalán reagáljon hasonló badarságokra), míg az akkori szereplők egy részét a maga oldalára állította. Az ideológiai alapozás tehát megvolt, a XIX. század végére a számbeli is (s a magyar liberális politikának köszönhetően a belső ellenség hadrendbe állítása is megtörtént), az első világháborúba pedig már Erdélyért cserébe lépett be Bukarest.
Kapott, amennyit kapott (többet, mint amennyi végül maradt) - de nézzük csak meg, mennyit akart volna kapni...
"Román nevű" települések egészen a Tiszáig - ahogy "román nevű" települések vannak szerte Erdélyben is... hivatalosan. Újabb bizonyíték az ősi Románia létezésére.
Félelmetes? Egy része több millió magyar számára 90 éve valóság, s kicsin múlt, hogy nem a térképen szereplő valamennyi település lakója mondhatja ma el ugyanezt.
A jelenlegi magyar hadsereg pedig talán félóráig sem tudná feltartóztatni a folyamatosan fejlesztett és komoly létszámú román haderőt, ha egyszer csak eszébe jutna, hogy bizony ezek is kellenek...
Hodmezo Vasarheiu, Kunsanmartin és Bichisciaba Bichis megyében
Hajdu-Sabaslau, Ladanii és Kunhegies
Debretin és Besermeni
Seghedin, Macau és Lacu Mare
Az eredeti térkép (hatalmas felbontásban) ide kattintva tekinthető meg és tölthető le a Wikipédia oldaláról. (Még.)
Kuruc.info