Életének 51. évében tegnap Budapesten hosszú szenvedés után elhunyt Modor Ádám történész, újságíró.

A hazafi a Kádár-rezsim azon valódi ellenzéki figurái közé tartozott, aki nem a Demszky-féle maoista, cionista vonalat követte, s az ún, rendszerváltozás után megpróbálta felhívni a figyelmet az SZDSZ fedőnevű antimagyar terrorszervezet valódi arcára, annak együttműködésére a kommunistákkal. Sajnos kevés sikerrel. Modort ugyanis az MSZP-SZDSZ-szel nagyobb kérdésekben kiegyező Fidesz és annak médiaholdudvara is zömmel kirekesztette, tanulmányai, kutatási eredményei nem kaptak megfelelő teret, s bár kisebb ösztöndíjakhoz hozzájutott, stabil megélhetése a "keresztény-nemzeti" Fidesz-kormány idején sem volt, miután nem prostituálta magát és öncenzúrát sem gyakorolt soha. Ellenben emelt fővel élhette le életét, nem vált egyetlen parlamenti párt csahosává, örök ellenzéki maradt. Fájdalmas, hogy ilyen fiatalon távozott el közülünk.

Modor Ádám 1958. november 9-én született Budapesten. 1982-ben az ELTE történelem szakán szerzett diplomát. A nyolcvanas évek elejétől részt vett Magyarországon és Erdélyben a szamizdat irodalom előállításában és terjesztésében. 1984-től a Katalizátor Iroda egyik vezetője volt. A kilencvenes évek elejétől életét – saját személyes sorsából fakadóan – a Kádár-rendszer története kutatásának szentelte. Tudományos munkáit többek között a Magyar Fórumban és a Magyar Nemzetben publikálta. 2001 és 2003 között a Magyar Nemzet állandó munkatársa volt (majd már itt sem tartottak igényt rá - a szerk.). Több dokumentumfilm elkészítésében is részt vett: Szamizdatos évek, Portré Pákh Tiborról, Inconnu-film, Katalizátor.

Kutatásainak eredményét A titok meg a nyitja című könyvében publikálta, a Célkeresztben Krassó című könyvében Krassó Györgynek állított emléket. Ellenségből ellenzék címmel a Fidesz történetét tárta fel 1988-tól 1994-ig. Ennek következő kötetén dolgozott, amelyet már nem tudott befejezni.

(MNO korrigálva)