Egy neve elhallgatását kérő lengyel történész David Irvinghez írott levelében megerősítette: a nevezetes auschwitzi fotó, melyen levágott fejek, meztelen hullák hevernek összevissza, a háború után készült a danzigi anatómiai intézetben.
Íme az El Mundo spanyol lap interjúja a neves brit történésszel, David Irvinggel. Izrael hivatalosan tiltakozott, sőt, előzőleg a cionisták megkísérelték az interjú megjelenését megakadályozni. A beszélgetést azzal a képpel illusztrálták, amely állítólag Auschwitzban meggyilkolt emberek megcsonkított holttesteit ábrázolja.
A fotó a galileai Beit Lohamel Haghetaot elnevezésű izraeli archívumban található. /No. 12 322./ A hivatalos magyarázat szerint egykori auschwitzi foglyok feldarabolt holttesteit láthatjuk, akiket azért szállítottak a danzigi anatómiai intézetbe, hogy ott szappant főzzenek belőlük. A lengyel történész szerint a holttesteket a hullaházból vitték ki az intézet udvarára, ahonnan pedig a közeli temetőbe szállították őket. A felvételt alighanem egy bizonyos Nachman Sonneberg készítette, akinek számos más fotója is megtalálható az izraeli levéltárban.
Semmi kétség: a kép borzasztó, arra azonban semmiféle bizonyíték nincs, hogy az áldozatok egykori auschwitzi foglyok lettek volna, akiket elgázosítottak a németek. Ami pedig az emberi zsírból készült szappan meséjét illeti, maguk a cionisták is beismerték csöndesen: a nácik soha nem állítottak elő emberi holttestek felhasználásával szappant.
A levágott fejek egyébként is gyanakvásra adnak okot. Eddig még soha senki nem állította ugyanis, hogy a németek levagdosták volna áldozataik fejét a koncentrációs táborokban. Ezzel szemben dokumentumokból tudjuk: a háború vége felé a danzingi börtönökben guillotinnal kivégzett emberek tetemeit szállították az anatómiai intézetbe. /A lefejezés a náci Németországban, miként Franciaországban, illetve a világ számos más országban is, általánosan elfogadott kivégzési módnak számított./ Az orvostanhallgatók pedig a fejüktől megfosztott, "dehumanizált" tetemeket boncolták és tanulmányozták - állítja a lengyel történész, aki a demokrácia és a szólásszabadság legnagyobb dicsőségére nem meri nyilvánosságra hozni a nevét.
Perge Ottó