Tisztelt Szerkesztőség!
 
Nagy érdeklődéssel olvastam a felvidéki adózásról közzétett olvasói észrevételeket. Nagy örömmel tölt el, hogy szinte egyetlen magyar médium, amelyben élethűen és nem pozitív vagy negatív irányba „cenzúrázva” láttam ezt a témát felvetni. Bár egy kevésbé radikális embernek tartom magam, talán ez a valós hozzáállás, amiért szinte naponta olvasom oldalukat.

Az olvasói hozzászólásokat nézve egyik szemem sír, a másik nevet, de összességében örülök, hogy végre elindult valami, lehet tisztázni fontos lehetőségeket a magyar vállalkozók érdekében, és le lehet vonni konzekvenciákat azzal kapcsolatban, hogy mik is azok a lényeges kérdések , amiben, ha egység van egy országban, akkor a gazdasági válság is kevésbé lesújtó.
 
A megszállt Felvidék, más néven Szlovákia (a nemzeti konfliktusokat félretéve) rendkívül sok tanúsággal szolgálhatna nekünk, magyaroknak is.
 
Az egyik legfontosabb, amit észrevettem (éltem is a Felvidéken néhány évet), hogy bár Magyarországhoz viszonyítva sokkal élesebb a nemzeti sokrétűség, de az országot érintő dolgokban képesek egyöntetűen kiállni annak gazdasága érdekében, függetlenül, hogy magyar, szlovák, cseh vagy egyéb nemzetiségűek.
 
Ennek egyik legjobb példája, hogy a ma látható adórendszert a mai ellenzék vezette be és mégsem söpörte le az új vezetés az ellentábor pozitív művét az asztalról, csak azért mert nem ők alkották meg. Milyen jó lenne ezt átvenni Magyarországon is! Milyen jó lenne, ha végre elismernék, és az ország érdekében szónokolnának például a cigányok nagyarányú bűnözéséről egyesek, akár a saját etnikumuk úgynevezett vezetői, érdekképviselői is. Szlovákiában ez a probléma is kisebb, igaz akár sorozatlövőre is lehet engedélyt szerezni, így a „megélhetési bűnöző” kerítésugró lendületét erősen csökkenti, hogy tudja: a kiszemelt áldozat keltkalács helyett törvényes alapon lehet, ólommal kínálja a hívatlan jövevényt.
 
A sokat emlegetett adórendszer talán legfontosabb jellemzője, hogy gazdaság-stratégiailag képes volt felvállalni az alapvető közgazdasági törvényeket, mi szerint azt kell első lépésben támogatni, aki az országban maradó értéket teremti, tehát a kis- és középvállalkozót.
 
A kisvállalkozó a megtermelt profitot túlnyomó többségében (normálisan működő nemzetgazdaság esetén) országon belül fogja elkölteni, befektetni, fejlesztésekre fordítani, hosszú távú új munkahelyeket teremteni. Szemben a multi befektető adókedvezménnyel termel, sűrűn cseréli a munkaerőt, és a megtermelt profitot valahol a világ másik pontján kamatoztatja tovább. És ekkor még meg sem említettük mennyi különbség van a társadalmi morálra, az emberek idegrendszerére, családokra vonatkozóan egy „multi-gálya” munkahelyi légkör és egy kisvállalkozás nyugodt, baráti légköre közt.

Azért ha eddig azt hittük, hogy Szlovákiában minden „habostorta”, akkor azért érdemes körül nézni jobban. A magyar nyugdíjas biztosan nem cserélne a szlovákkal, de igaz ez a segélyből élőkre is. Ebben is van valami, tudomásul kell venni, hogy nem az állami újraelosztásból élők fogják eltartani a termelő réteget, hanem fordítva, és el kellene kezdeni végre felelősen gondolkodni.

Vállalkozni azért nem olyan könnyű. Egyrészt más világ, más szokások, ismeretlen helyen hamar pórul jár az ember. A szocializmus szelleme itt is kísért, furcsa, gyakran elavult jogalkotások és a hivatalban ott ragadt elvtársak és elvtársnők formájában. Kísért a szellem azért is, mert az előző rendszerben sajnos sok magyar nemzetiségű a meghasonlás útján jutott pozícióhoz, és a bevett szokásokból nem tudott kinőni. Így előfordulhat az is, hogy bár magyarul beszélnek velünk, de csak addig vagyunk rendes emberek, amíg pénzt hozunk a konyhára, vagy hátat nem fordítunk. Természetesen nem mindenkire jellemző ez, sok nagyon rendes emberrel találkoztam ott, volt jó és rossz tapasztalatom egyaránt.

A vállalkozás tekintetében viszont fontos tudni, hogy mivel kevés a független információ, a legtöbb külföldi vállalkozással kapcsolatos tanács csak az abban érdekeltektől szerezhető be és persze mindenki csak a sajátját tartja legjobbnak.
 
A kimenekülés leginkább „felkapott” célja nyilván Szlovákia lett (gyors megközelíthetőség, magyar nyelvű kommunikáció), de sajnos ez a történet így nagyon szegényes. A legtöbben letudják azzal, hogy csinálok egy céget külföldön, felveszem a munkaerőt, megveszem-eladom az árut, kiállítom a számlát, és semmi közöm a magyar adózáshoz.
 
Ebben a legelső probléma, ha magyar állampolgárként tulajdonlok egy külföldi céget, és osztalékot szeretnék felvenni, akkor osztalékadót kellene fizetnem a magyar államnak, mint külföldről származó osztalékjövedelem után. Az osztalék adóztatása személyi jellegű, így ha ettől mentesülni szeretnék, akkor kell lenni egy angolszász jogrendszerű cégemnek is (pl. adószámos USA-cég vagy valamely adószám nélküli offshore cég), ami, mint tulajdonos, osztalékadó-mentesen felveheti az osztalékot.
 
Ilyenkor már átgondolandó, hogy megéri-e a szlovák cég fenntartása (kb. 1000 euró alapítási költség, és havi kb. 300 euró adminisztrációs költség, az utazgatást és a könnyen előforduló magas bírságokat nem is számolva) mivel ott 19% a nyereségadó, ami Magyarországon jelenleg 16+4 %, iparűzési adó Szlovákiában ugyan nincs, de nálunk is van hely, ahol szintén 0%.

Áfa-mentesség tekintetében már kissé bonyolultabb a helyzet, mert ugye uniós cégek egymás közti teljesítése áfa-mentes. Az első probléma, ha szeretnénk közösségi adószámot a szlovák cégünknek, akkor az utóbbi időkben többször több száz oldal kérvénnyel kell próbálkoznunk az illetékes hatóságnál, a folyamat több mint fél évet igénybe vehet, addig ketyeg a könyvelő és egyéb szolgáltatók díja, mi meg rohangálhatunk ki a hivatalba kihallgatásokra, aláírni és sok-sok mérget enni. Ennek oka ismeretlen, de tény, hogy erősen szűrik a beáramló külföldi vállalkozót.

Ha van elég türelmünk, és megéri a többletköltség, akkor kereskedelem esetén kezdhetünk gondolkodni raktár bérlésén és az áru mozgatásán. Ha a raktárt Magyarországon „felejtjük”, akkor két oldalról vonnak kérdőre minket. A magyar oldalon telephely gyanánt kellene magyar adózás szerint bevallani, a szlovák oldalon pedig a hiányzó raktárunkat és a szállító jármű(vek) menetlevelét fogják keresni. Azt meg se merném saccolni, hogy mely ország bírsága magasabb, az viszont biztos, hogy „többe kerül a hús, mint a leves” egy ilyen malőrrel.
 
Foglalkoztatni sem egyszerű, igen tisztes százalékban kell szlovák állampolgárt foglalkoztatnunk, ha más országban szeretnénk őket foglalkoztatni, és persze néhány hónap szlovák megbízást is meg kell oldanunk. Feltéve persze, ha azt akarjuk, hogy dolgozóink biztosítása érvényes legyen.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érdemes körüljárni a szlovák vállalkozás lehetőségét, de nem szabad bedőlni az első tanácsnak, főleg nem a „haverom is így csinálja” gondolatnak. Jártak már pórul sokan, akik a pályázati pénzek megszerzéséhez szükséges önrészt valahogy beigazolták úgy, hogy valójában meg sem volt a saját pénz, évekig elvoltak gond nélkül, ma pedig a vagyonvizsgálat egyik legfőbb célpontjai a beigazolt önrészek eredete. Gondolta ezt akkor valaki?

Ami biztosan látszik: a szlovák cég azoknak jó megoldás, akik valóban „megfogtuk a tevékenységünket, és áttettük fizikálisan is egy másik országba, ahol nem folyt meg az adórendszer", vagy azoknak, akik abszolút nem helyhez kötött tevékenységet folytatnak, például egy informatikus.
 
Talán a jelen helyzetben a legmegfontolandóbb javaslat, hogy éljünk a vasfüggöny lebomlásával (még ha több nagyon nem is változott kishazánkban), merjünk megismerni olyan vállalkozási technikákat, amiket sokáig csak multik alkalmaztak, ráadásul, ha nem kényszervállalkozásról beszélünk, akkor nem is pénz kérdése, jó megoldásokkal sok millió maradhat vállalkozásunkban, és szinte minden jobban működő vállalkozás esetén van valamilyen megfelelő megoldás.
 
Az ilyen megoldások közt egyik csepp a tengerben a szlovák cég lehetősége, bár igazán a leglényegesebb itt nem az ország, hanem a jól kidolgozott megoldás. Annyit biztosan megér, hogy körülnézzünk, informálódjunk. (Ja, és lehetőleg ne Magyarországon tájékozódjunk, mert a hazai tanácsadó irodák közkedvelt melegedő helyei a beépített információgyűjtő „egyéneknek”, van elég jól felkészült tanácsadó Romániában, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában.)

Én egy USA-céget alapítottam, mivel a saját farkukba nem harapnak, nem tudnak harapni.
Remélem, fontos információkkal tudtam segíteni.

Tisztelettel,

Közgazdász