Nem csak<br>külsőleg változott meg?
Nem közülünk (radikális, hazafias körök) indult, de közénk került, s „itt ragadt". Tudom, néhányan nem szeretik régi sérelmek, vagy pont különcsége miatt - írta korábban tényszerűen Budaházy Tomcatről. Valóban, a nemzeti radikálisok befogadták, pedig páran tudtak liberális múltjáról. Most, a 2-3 éves, nyugodtan mondhatjuk, ultraradikális "kirándulás" után (noha menetközben hol radikálisnak, hol nemzeti liberálisnak írta le magát) saját bevallása szerint középutas, mérsékelt, békítő politikussá vált - az egyik, Stekler-féle, Fidesz-közeli Zöld Párt tarkamagyaros szószával leöntve. (A ZP megszúrt aktivistájának mindettől függetlenül jobbulást kívánunk. Frissítés: Vona és Szegedi meglátogatta Tomcat megkéselt aktivistáját - a Bombagyár etikai vizsgálatról hazudozik)

Friss összeállítás: Drága Polgár Úr dossziéja - ajánlott olvasnivaló!

Nekünk egyébként radikális korszakában mondott szavaival és tettei 90%-ával nem volt soha problémánk. De további kommentár helyett egyelőre beszéljenek az idézetek, Ön most Tomcatet hallja és olvassa az elmúlt 4 évből. Hogy ezek alapján a blogger egy tehetséges, ám olykor durva hazugságoktól sem visszariadó, vargabetűs szédelgő, aki számára az adott szó, a becsület keveset számít, vagy az Elvhűség és Igazmondás Királya, akinek érdemes kopogtatócédulát adni, azt döntse el az olvasó. Az idézetek zöme egyenesen Tomcat mai és korábbi blogjáról való, ha ettől eltérő a forrás, azt külön megjelöltük.

"Ti tudjátok, mit képviselek, s azt is, hogy az elveimet sosem adom fel." 2008. november 11.

Liberális idők

"Aznap még ledőlt a Sztálin-szobor is, és ez volt a forradalom utolsó békés aktusa. Másnapra tényleg kitört a balhé. (...) A Corvin köz hős védői már rég nem felkelők voltak, hanem egyszerű bajkeverők. Azok, akik a forradalom vagy a pálinka gőzétől megszédülve azt hitték, nekik itt feladatuk megállítani az orosz hadsereget. Épeszű ember nem harcolt az utcán, már rég elpucolt Ausztria felé, vagy a pincében lapított, mint '45-ben. Kérdezzetek meg bárkit, aki átélte 1956-ot, megmondja, kik voltak az utcán fegyverrel november elején: a csőcselék. Bűnözők, fosztogatók, volt nyilasok, azok, akiknek egyszerűen a balhé kellett. Azok, akiket most is láthattok egy Fradi meccsen vagy egy hídlezárásnál. S tényleg, mit kerestek gyerekek a Corvin közben, kezükben puskával? Nos, ezek közönséges utcagyerekek voltak, ha úgy tetszik, a kurvák kölykei. Ezt ismét nem a kisujjamból szopom, hanem azoknak a visszaemlékezéseiből, akik ott voltak. Javító-nevelő intézetekből szabadult, iskolát kerülő kölykök voltak ezek mind, akiknek részeg lumpenproletárok nyomták kezébe a puskát, hogy nesze, öcsi, lőjél magadnak te is egy ruszkit. (...) A zavargások kiszélesedtek, elveszett felettük az irányítás, és nem volt megállás. (...)

Kádár soha nem volt rosszindulatú ember, sőt, alapvetően mindig jóindulatú és tisztességes próbált maradni. (Hogy egyesek szemében egy kommunista már alapból nem lehet tisztességes, nem kell külön elmondani, tudom.) Ezt az embert nem saját hatalomvágya, hanem a történelem vihara ültette abba a pozícióba, ahol azután harminc évig ott is maradt. Leültették őt az oroszok, és közölték vele, hogy tegyen rendet egy káosz dúlta országban, ahol fegyveres csoportok szaladgálnak az utcákon, és lángokban állnak a városok. Mit tehetett volna Kádár? (...) Az vesse Kádárra az első követ, aki tudott volna jobb megoldást ebben a helyzetben. (...) Hát, így látom én 1956-ot 2004-ben. 2004. október 26.

Az ortodox zsidó csaló szép és jó

/A következő Tomcat-bejegyzés szintén olyan súlyos hazugságokat tartalmaz, hogy azokat zárójelben már menetközben helyreigazítani kényszerültünk/

"Évekkel ezelőtt volt szerencsém találkozni az eredeti Traubit gyártó Traubi Rt-vel, és vezetőjével, Salamon Berkowitz úrral, egy weboldal elkészítése kapcsán. A cég különösebben nem töri magát, hogy az oldalt fejlessze, még ma is az én munkám látható a www.traubi.hu-n. Ettől függetlenül a Traubi minőségére nagyon is odafigyelnek. Az idős Berkowitz úr korát meghazudtolóan energikus, barátságos üzletember, aki nagyon szívén viseli a cége ügyeit. Természetesen a konkurrencia - a debreceni Ráthonyi Rt. - labdába sem rúghatna a régi balatonvilágosi üzemben igazi szőlőből készített (A Traubiban nincs szőlő - a szerk.) Traubi ellenében a hamisított, állítólag almaléből pancsolt Traubijával (Ez is hazugság, Tomcat, bár persze utóbbi sem szőlőlé, a szénsavas tömegüdítők már csak olyanok, hogy gyakorlatilag nem tartalmaznak természetes alapanyagokat - a szerk.) ha Berkowitz úr történetesen nem lenne zsidó. Mert az, mégpedig ortodox, vallásos zsidó. A Traubi Rt. természetesen évekig perben állt a Ráthonyi Rt-vel a Traubisoda márkanév bitorlása miatt. Ráthonyiék ugyan elvesztették a pert (Gigahazugság, a Traubi-tolvaj, adó és cégcsaló, Nyírtasst zsidaival feldúló és ott magyar nőket molesztáló Berkowitz-banda vesztette el a pert , nem is egyet - a szerk.), de óriási mocskolódó sajtótámadást indítottak Salamon Berkowitz ellen a Magyar Nemzetben és más jobboldali lapokban (Tomcat megint nem mond igazat: nem mocskolódó és nem Ráthonyiék, hanem a jobbos sajtó tárta fel tényszerűen az ortodox zsidórasszista szerteágazó bűnözői tevékenységét - a szerk.). Mellesleg, mintha mi sem történt volna, a bírósági tiltás ellenére is tovább használják a Traubisoda nevet (Épp ellenkezőleg, Berkowitz gyártja tovább, jogerős végzés után is törvénytelenül a Traubit, noha egy esetben már egy szállítmányát is lefoglalták a különben impotens magyarországi hatóságok. Ha valaki mondjuk Pepsit hamisítana és nem volna zsidó, rég börtönben lenne - a szerk.) és azzal próbálják meggyőzni a közvéleményt, hogy ők 100%-osan magyar tulajdonú cég, még a Traubi Rt. "izraeli érdekeket szolgál." (ami pedig tény - a szerk.) 2005. július 21.

Az ultraradikális faltörő kos

"A tüntetők jól elrépázták a Néphazugság újságíróját, Reviczky Zsoltot, megrugdosták az indexes Kovács Ádámot, és állítólag a Népszava és a Hírszerző firkászai is kaptak a fejükre. Ezúton üzenem: ez az, srácok!!" 2007. október 23.

"Ez az alkotmányos rend rossz, fegyverrel kell elkergetni azokat akik fenntartják". Bombagyár Rádió, 2008. január 19.

 

"Ott basztuk el 56-ban, hogy az ávósokkal együtt nem kötöttük fel a gyerekeiket is, mert tessék, ma ennek isszuk a levét. Ha újra akasztgatunk, nem szabad még egyszer elkövetni ezt a hibát. Nem szép dolog egy ötéves gyerek felakasztva, de nem kell odanézni. 2008. május 1., Szeged

 

"XY településen tehát hat-nyolc cigánygyerek terrorizálja a környéket? Tehát ha összeszedsz négy-öt srácot, fogtok vascsövet, viperát, megkeresitek, és iszonyatosan elveritek őket, akkor titeket se lehet majd egykönnyen elkapni. Feltéve persze, hogy nem úgy vagytok öltözve, hogy hetedhét határban felismerhetőek vagytok. Meg kell fogni az egyik ilyen kis szarost, és nagyon, nagyon, ismétlem, NAGYON megverni. Tehát úgy, hogy keze-lába törjön, szeme folyjon, füle szakadjon. Nem rászólni, és nem két pofont lekenni, mert attól csak vagányabbnak érzi magát. Nem baj, ha megnyomorodik, nem baj, ha soha többé nem lesz ép ember, mert amúgy se lenne". 2008. június 7.

" "Nem áll jelentős társadalmi háttér a randalírozók mögött" - jelentette ki magabiztosan Gyurcsány Ferenc ideiglenes miniszterelnök és sikkasztó, értve ezt ránk, kedves gyárlakók, illetve a Kuruc.info pár tízezres olvasótáborára, a Magyar Gárdát támogató sok ezer emberre, és arra a 7%-ra, akik a Jobbikra szavaznának az 1% felé ereszkedő SZDSZ helyett. Hogy mindez mennyire "nem jelentős", nap mint nap tapasztalom. Szombat óta nem csak az utcán rám köszönő ismeretlenek száma gyarapodott meg, de olyan helyeken is "magunkfajták" fedik fel magukat előttem, ahol sosem gondoltam volna." 2008. július 9.

"Ellenségeink - mert se nem honfitársaink, se nem egyszerű ellenfeleink ezek - újra kihívnak bennünket szombaton. Revansot követelnek. Új Hollán Ernő utca készül szombaton, de még nagyobb. Megint jön a söpredék, hogy bennünket utcáinkról kiszorítson. Új honfoglalók akarják maguknak Budapestet. Tudjuk, kik vonulnak fel szombaton, "Magyar Chartának" hazudva magukat, mintha valamiféle össznemzeti, elsöprő többséget képviselnének. Aprócska, vinnyogó, egyre olvadó klikk ez, akik a bűnözőket, a degeneráltakat, a káoszt és az őrületet szabadítják ránk. Lelki és szellemi nyomorékok, pállott elmék felvonulása közeleg, fegyverek árnyékéban, vasrácsok védelmében. Magyarok kizárva. Azaz szerintük bezárva: most már ők a magyarok. Hogy ki a magyar, azt ők mondják meg. De félnek, pedig még ki sem jöttek. Először megfutamodtak szeptember 6-án, a Hősök terén, ahová el se mertek jönni. Rettegtek attól, hogy kiderül, ők vannak kevesebben, jóval kevesebben. Nem a Molotov-koktél az ő igazi félelmük, hanem a valóság. És félnek, ez látszik azon, amit terveznek. Hogy is kezdődött? "Tarka magyar!"

A tér a miénk! Az utca a miénk! Húzzák csak meg magukat, közlekedjenek a fal mellett. Egyszerűen semmik vagytok, héj, héj! Szombaton mi leszünk a Hősök terén, és ti nem jöhettek oda, és mi vonulunk az Andrássy úton, nem ti.

Minden magyar ember jöjjön szombaton, 15 órakor a Hősök terére, ahol ismét ott lesz minden magyar nemzeti radikális szervezet, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomtól a Jobbikig. Tiszta és egészséges országot akarunk, nem cigányok dúlta, szétlopott, korrupt rendőrállamot.

Ők pedig sikoltozzanak a félelemtől a Kossuth téren."  2008. szeptember 18.

"Október 4-én pedig az új generáció, a kék-fehér ostobaság önti el utcáinkat, a modern egyenlősítés, multikulti-szennyáradat képviselői. Még vicces jelszavuk is van: Tarka magyar!" 2008. szeptember 25.

Hazafias botrányhősből "középutas békítő": vissza a gyökerekhez

"Az teljesen mindegy, hogy a Magyar Szigeten nagyszerű előadásokat hallani, és több, mint ötvenen nézik ezeket. Ez is teljesen mindegy, hogy az ország ismeri Morvai Krisztina, Vona Gábor vagy Toroczkai László nevét. E nevek mögött azonban nincs valódi tartalom. A Jobbik állítólagos 7%-os népszerűsége hipp-hopp el fog olvadni 2010-re. "  2008. október 19.

"Az egyre inkább valóban szélsőségessé váló Kuruc.infó" 2008. október 22. (Az a Tomcat szélsőségesez minket, aki boltjában Hitleres, holokauszton és zsidókon viccelődő pólókat árul. A pólókkal egyébként semmi bajunk, kifejezetten tetszenek, csak furcsálljuk, hogy pont Tomcat szájából hangzik el az, amit eddig Fletóéktól hallottunk - a szerk.)

"Az Olimpiai parkban kordonnal elválasztott két térfélre várjuk a kettészakadt közélet két oldalának képviselőit. Jobbra a jobboldalt, a Fidesztől a Magyar Gárdán át egészen a szélsőjobboldalig, míg balra természetesen a baloldal, illetve a liberális szervezetek szimpatizánsait, így például az MSZP és az SZDSZ híveit, a különféle meleg- és cigányszervezeteket, tarkamagyarokat."  A Zöld Párt és Tomcat 2008. október 23-ára szóló, több helyütt megjelent felhívása (A valóságban a felsorolt radikális szerveződések nem jelentek meg, sőt elhatárolódtak Tomcattől és pártjától. Számunkra furcsa, hogy egyszer a komcsik gyerekeit is felakasztaná, majd rá pár hónappal magyargyűlölő cigányokat, cionistákat és buzikat várna az október 23-a emlékéhez méltatlan dzsemborijára - a videón még a fartúrók nyomorékra verését hirdette - , értsük meg egymást címszóval - a szerk.)

"És olyan is a nemzethez tartozónak vallja magát, aki nem kizárólag utcai verekedésben tudja elképzelni az ország felemelkedésének útját." 2008. november 3.

"Ennek semmi köze a Zöld Párthoz, amit sokan azért kritizálnak, mert szerintük bolond, aki törvényes módszerrel próbál a Parlamentbe jutni. Egyébként Gyurcsány sem akar rosszat. Ő is azt akarja, hogy boldog legyen az ország népe, csak rossz módszert követ, és rosszul értelmezi a boldogság fogalmát." 2008. november 4.

/Hasonló, egymásnak szögesen ellentmondó idézetek még tucatszámra találhatóak Bloggerünk munkásságában, ha valakinek van kedve, ideje, utánanézhet nyugodtan, ennyi elsőre, érzékeltetésre bőven elég./

A bombertől a szövetkabátig, Tomcattől Polgár úrig

Szerkesztőségünk véleménye

Nézeteltérések, viták mindig voltak, és lesznek is, ezeket nem szabad orbánista módon, a jobbos egypártrendszer hazug jelszavával elfojtani. Mielőtt bárki a már egy cseppet unalmas összefogás-ellenességgel, bomlasztással vádolna meg, fontos megjegyeznünk, hogy mi mindent megtettünk és megteszünk a problémák rendezéséért, ha kell, nem kiteregetve a radikális mezőny belső nézeteltéréseit (spiclikkel és hasonlóakkal persze nem tárgyalunk, a nemzet- és emberellenes tettek más kategóriába tartoznak és nyilvánosságra kell hozni azokat). Szeptember vége, október eleje táján, érzékelvén Polgár Tomcat Tamás fokozódó elborulását, az őt támogatók részéről történt érthetetlen legyalázását, és néhány, a Bombagyáron megjelent, a radikálisokat, minket érintő valótlan vagy téves állítást - amelyeket akkor még, igen, nem kell szégyellni, erőnk tudatában gesztusképpen válasz nélkül hagytunk - szerkesztőségünk tárgyalást kezdeményezett a Bombagyár szerkesztőivel (tehát nem Tomcaték jelentkeztek, hogy beszéljük meg a problémákat). Mert úgy ítéltük meg, mint utóbb kiviláglott, tévesen, hogy csak valamilyen nehéz időszakon mehetett keresztül (volt) harcostársunk, előfordult már, majd helyrejön.

És lőn: megállapodtunk, koccintottunk, kezet fogtunk, szavunkat adtuk. Mégpedig arra, hogy az ellenség, a Gyurcsány-rezsim közös, tehát tényszerűen egymást bírálni természetesen szabad, küzdhetünk más-más módszerekkel, de soha nem járathatjuk le egymást. A Bombagyár eltávolított egy-két általunk kifogásolt posztot, mi pedig cserébe megjelentettünk egy általuk hiányolt hírt. A megegyzésről Blogin is beszámolt. Tomcat azonban alig két héten belül, egyoldalúan felrúgta azt, párhuzamosan frontális támadást indítva a nemzeti radi tábor, annak vezetői, orgánumai ellen. Még a neki személyesen többször jogi segítséget nyújtó Morvai Krisztinát is irgalmatlanul lehordta.

Majd az ellenkezőjét kezdte annak prédikálni, amit 2,5-3 éven át, 2008 októberéig hirdetett,  - nem kell harcoskodni, utcán ellenállni, sőt, ki kell békülni a szocionistákkal - és hasonló, gyomorforgató gondolatokat. Nem a valóban meglévő hiányosságokra mutatott rá, nem ellenfélként, hanem ellenségként kezdett ürüléket dobálni azokra, akik befogadták, már-már a gyurcsányista, fideszista agitprophoz hasonlóan csőcselékként festve le az utcai erőpróbáktól sem félő hazafiakat. Azokat, akik tüntettek mellette, amikor az ÁVH fogdájában volt. Kritikája, vagy inkább ámokfutása jórészt pletykák, rágalmak gyűjteménye volt, miközben sunyi módon elhallgatta, hogy újdonsült nézetei mögött érdekes tény bújik meg: Ferencváros országggyűlési képviselőjelöltje szeretne lenni az egyik, Stekler Ottó-féle ún. Zöld Párt színeiben (A több zöld formációban is megfordult Steklert, annak ellenére, hogy politikai súlya nem épp jelentős, szűkebb pátriájában érdekes módon a Fidesz is támogatja némileg. Nagykőrösön azzal "tűnt fel", hogy a város és Kadhafi ezredes Líbiája között óhajtott volna szorosabb kapcsolatokat létesíteni, talán az arab vezér igen sajátos, arabomarxista elképzeléseket tartalmazó Zöld Könyve miatt. Hogy ez sikerült-e, nem tudjuk.) 

A lényeg, hogy Tamás bátya saját jelöltségét csak lapunk leleplezése után hozta nyilvánosságra. Úgy tűnik, az volt a terve, hogy pár hétig - a civil blogger megszokott mezében, ami még elfogadhatóbb - össztüzet zúdít a radikálisokra, majd, jó nagy felfordulást, zavart okozva mintegy megváltóként lép fel, hogy na, akkor én, gyerekek, tessék rám voksolni. Bomberét és bakancsát is egyik napról a másikra szögre akasztotta, s íziben amolyan tipikus harmincas politikussá vált, szürke szövetkabát, ing, sál, elegánsabb cipő, miegyéb - külsőleg.

Alternatív Tomcat-plakát: szavahihető?
Mi nem vagyunk Fidesz, sem Jobbik, nem zavar minket, ha kétezer jelölt, és azok közt kétszáz radikális indul, de pont Tomcat részéről, aki begőzölt állapota ellenére tisztában kell legyen a nulla százalékhoz alulról közelítő esélyeivel, (ráadásul még néhány hete is az ellenkezőjét hirdette mai elveinek, már ha ilyesmiről lehet egyáltalán komolyan beszélni esetében), finoman szólva rosszhiszeműségre utal ez a cirkusz, pláne, mivel, lásd fent, tisztességes versengés helyett ellenségként rontott rá a hazafiakra. Nyilvánvaló, hogy a kormánypártoktól, szocionistáktól és fideszagymosottaktól a "zöldséges" imázsnál nagyobb pálfordulással sincs esélye voksot rabolni, pár száz, esetleg pár ezer radikális olvasót viszont átmenetileg összezavarhat az e táborban korábban szerzett nimbuszával.

Nem mellékesen legújabb helyzetértékelése; - miszerint a nemzeti radikális szervezetek alkalmatlan, mihaszna társaságok, ostoba, lúzer vezérekkel - is meglehetősen torz, s hogy sértettség munkál-e benne, amiért a Jobbik nem vette fel őt jelöltjének, mellékes. Már az is súlyosan ellentmondásos, hogy vajon miért pitizett egy olyan pártnak, amelyet hulladéknak vél? Mert az ugye aligha hihető, hogy csupán október 19-én jött rá a Jobbik "lufi" voltára, miután évekig az ellenkezőjét fújta. A nacionalizmus, a hazafiság, a nemzeti radikális tábor pénztelensége, a hatalom részéről történő zaklatások ellenére éppenhogy erősödőben van, egyre szervezettebb. Például a kétségtelenül még mindig hiányosságokkal küszködő Magyar Gárda a puccskísérlet dacára egyáltalán nem esett szét, sőt, közel kétezerre nőtt tagjai száma. Budaházy és Toroczkai ma már tartósan ezreket tud kivinni és ennél többen tartják őket hiteles vezetőnek, a Jobbik népszerűsége nagymértékben megnőtt, Morvai EU-parlamenti jelölésével Vona jó lapot húzott, kettejükre egyre nagyobb tömegek kíváncsiak országszerte. A korábban elszigetelt párt nem csak 5-10 ezres tömeget vonzott, de el tudta hozni Budapestre október 23-án a neves brit nacionalista vezért, Nick Griffint, a HVIM az euroképviselő, ultrajobber Roberto Fiore-t. Miközben Tamás barátunk 10-15 párttársával kötélhúzott.

És hát voltaképpen az egész kosár zöldség romlott, merthogy pártemberré avanzsált megmondóemberünk még mindig csak sorok közt vallja be, hogy szakított a nemzeti táborral, s egy retúrral visszatért korábbi önmagához. Nem mondja ki nyíltan, ami pedig tényszerűen árad írásaiból és átformált lapjából, hiszen úgy más és tisztességesebb lenne: igen, skacok, libi vagyok megint. És, ha őszintén mondaná, hogy csak a Szadi helyett akar hiteles zöld pártot, akkor ágyúival nem a radikat lőné az esetek 90%-ában, kampányát és programismertetőit nem azzal nyitná, hogy Budaházy, Toroczkai, Jobbik, Kuruc.info stb. menjen az anyjába,  hanem legalább a verseny idején csak a valódi ellenséggel foglalkozna.

Őméltósága és pártja kampányát mindjárt durva hazugsággal kezdte, azt állítván közleményükben, hogy a Jobbik, a Magyar Gárda és a HVIM október 23-án, meghívásukat elfogadva kötelet fog húzni a Szadesz Ifjú Degenerációjával, buzikkkal, cigányokkal és tarkamagyarokkal. Íme, Tomcaték firkálmánya, amit az érintett radikálisok azonnal és határozottan visszautasítottak, mint 1956-hoz is méltatlan, beteg ötletet.

Miután a tarkamagyaros nyitány látványos beégést, a hazudozás lelepleződését eredményezte, Tomcat, és nyíltan pártoldallá vált blogja átmenetileg visszavett a piszkolódás intenzitásából, de január közeledtével aztán a napokban újra rákapcsolt. Sajnos a nála megfontoltabb, jobb sorsra érdemes, tehetséges Blogin is, aki pedig a Kuruc.info - Bombagyár egyezmény tető alá hozásában még kulcsszerepet játszott, ám végül a szószegők pártjára állt.

Az időnként Krisna-tudatúságát is hangoztató Polgár Tamás tehát liberális korszaka után a radikálisokhoz csapódott, ám kijelenthetjük - minden pozitív cselekedete dacára -, hogy ez csak egy állomás volt életében. A jó értelemben vett polgárpukkasztó blogger odébb állt. Most épp középutas képviselőnek készül. Nem véletlenül támadja a különféle nemzeti szervezeteket: pártmunkássá vált. Szavazatokat pedig csakis a radikális oldaltól várhat, mert máshonnan esélye nincs rá: tehát minél több hazafit kell maga mellé állítania, és a radi szerveződéseket lejáratnia. A magától elszállt férfiú azonban nem számol néhány kulcstényezővel, ezek pedig a nemzeti radikalizmus, a nacionalizmus, a határozott hazafiság alappilérei: vér és becsület, bajtársi közösség, adott szó. Ő ezeket gondolkodás nélkül áthágta, az sem hatotta meg, hogy HVIM-esek, jobbikosok, egyes focidrukkerek számos veréstől mentették meg, miután mindenütt akadnak jobb memóriájú hazafiak, akik nem felejtették el, és bocsánatkérése híján nem is bocsátották meg, amit Őfőméltósága 2005-ig művelt, (hogy egyebet most ne említsünk, 2004-ben még a Vér és Becsület budavári rendezvényén provokált, gyalázkodott a hungaristák ellen). Nem csoda, másik oldalról indult, másképp szocializálódott, noha sokan bíztunk benne, hogy megtérése szilárd és végleges (tanulság: megtért libikkel még óvatosabban, s a jellemgyengeség első jelére riadót fújni).

Tomcat leginkább hátrányos tulajdonságai, mint sokak számára, számunkra is kiderült, a megzabolázhatalan, ideológiától független önzés, az antiszociális magatartás. Valószínűleg ez okozta bukását is. Legalábbis a nemzeti táborban, hisz a "piacon" akad még világnézet bőséggel..

* A nézeteit, értékrendjét sohasem cserélgető Budaházy György nagylelkűségét, jóindulatát, személyes sérelmein való felülemelkedését bizonyítja ez a 2007-es, Tomcat "bombagyáros" meghurcolása miatti kiállása a blogger mellett. Őméltósága ugyanis 2005 előtt, lásd az 56-tal kapcsolatos vérlázító idézetét, majd most, "hiteles" fordulata után is rágalmakkal illette Budaházyt és általában a nemzeti radikális oldalt.

Kuruc.info - Jéney Szabolcs