Ahogy ígértem, rögvest folytatjuk 2026 júliusának első, ám nem utolsó Heti progressziójával. Ezúton is köszönöm a leveleket minden kedves olvasónknak, s továbbra is aktív részvételre buzdítok mindenkit a rovat szerkesztésében. Ehhez a címet bizonyára már mindenki tudja: hetiprogresszio@kuruc.info.

Most pedig vágjunk is bele!

3. Kitört a nyár, és ha a mai időjáráson nem is feltétlenül látszik, strandszezon van. Persze egy kis fürdőzéshez nem feltétlenül kell kilépni az utcára, a szerencsésebbek otthon is megmártózhatnak saját medencéjükben.

Ezekhez különböző tartozékokat is árulnak, erőteljesen reklámozzák őket – lévén szezon. A Praktiker árul kerek medencékhez való árnyékolót is, ami kétségkívül nagyon ötletes. Illusztrálták is a terméket, ez már furább lett.

Na igen, kicsit olyan, mintha a szereplőket az AI dobálta volna össze, mindenesetre tényleg nehéz belőni, ki kivel van. Olvasónk szerint lehet, hogy egy kommunával van dolgunk.

Elég randomizált ez az egész. De igazából ez ma már annyira nem is meglepő (forrás: praktiker.hu)

2. A Fisherman’s Friend köhögéscsillapító mentolos cukorka sokak számára ismerős lehet Magyarországon is, de ez a reklám szerencsére nem.

Olvasónk Svédországban kapta lencsevégre ezt a borzadályt az ICA bolthálózat egyik egységében (a balti államok és Svédország piacvezető élelmiszer-kiskereskedelmi lánca), a cukorka pedig itt nem egy, hanem rögtön két halász barátja, ám ők szemmel láthatóan már túl vannak a barátságon.

Hányinger

Ezerszer gusztustalanabb, mint bármilyen más egyéb reklám, ahol nem biztos, hogy minden pozitív európai szemmel nézve, de legalább heterók alkotják őket. Itt ez nem mondható el.

1. Van a német WDR (Westdeutscher Rundfunk Köln) csatornán egy olyan műsor, ahol hajléktalanokat karolnak fel a nézők segítségével, majd több részen keresztül bemutatják, hogyan áll az adott delikvens talpra. A műsorvezető évekkel később is meglátogatja az illetőt.

A kezdeményezés jó és ötletes, de természetesen ezt is sikerült az idiotizmus irányába tolni – az egyik részben legalábbis. Az olvasónk által beküldött ominózus rész négyéves, de mit sem vesztett aktualitásából, sőt, beszédes módon a kommentelési lehetőség is ki van kapcsolva a YouTube-videó alatt.

A negyedórás dokumentumfilmben Erik történetét mesélik el, aki hajléktalan volt, majd a közösségi összefogásnak és a szociális hálónak köszönhetően előbb lakókocsiba, majd ingatlanba költözhetett 20 év utcán töltött idő után.

Évek múltán a műsorvezető, Siham El-Maimouni és stábja meglátogatta lakásán Eriket (pontosabban ő hívta őket oda, nem akart már „bujkálni”), aki ekkor már lakkozott körmökkel „Katja” volt, még az azóta felhalmozott cipőgyűjteményét is megmutatta. Állítása szerint gyerekkora óta érezte, hogy ő „más”, csak elnyomta, nem fejezte ki. A műsorvezető még adta is alá a lovat, kérdezte is, hogy mit jelent a transznő kifejezés.

A dolog már önmagában épp elég vérlázító, de az különösen, hogy a WDR Die Maus csatornáján jött le mindez. A Die Sendung mit der Maus eredetileg a WDR-en megjelenő, gyermekeknek szánt televíziós sorozat volt, mely 1971-ben debütált, az egér pedig kvázi védjegye lett a csatornának.

A kabala története haladt a korral, de továbbra is aktív maradt. A saját YouTube-csatorna mellett saját oldala is van a WDR-en belül, ismeretterjesztő filmekkel, mesékkel, játékos anyagokkal foglalkoznak, kinézetre is a fiatalabbak az elsődleges célpontok, a riporternő könnyed, kedves stílusa is erre enged következtetni.

Magyarul tömegesen láthatták kiskorúak is „Katja” történetét egyfajta érzékenyítés gyanánt.

Olvasóink hozzászokhattak már, hogy az esetek döntő többségében a Heti progresszióban a könnyed, vicces hangvétel az uralkodó, ahol ironikusan, némi savanyú humorral tekintjük át, merre tart a világ.

Ez az anyag azonban merőben más tészta, itt még viccelődni sincs kedve az embernek, csak a felháborító és bicskanyitogató jelzők jutnak az eszünkbe. És ez nem mostani anyag ráadásul, hanem négy évvel ezelőtti.

Azt hiszem, ez most a szokástól eltérő módon kellemetlen, de annál megfelelőbb végszó mára.

Jövő héten pedig ismét találkozunk!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info