Tucker Carlson Amerika legnagyobb konzervatív véleményformálója. Magyarországon is ismerik, készített interjút Orbán Viktorral, és nemrég a Mandinertől az év legjobb külföldi újságírója díjat kapta. A keresztény-nacionalista Nick Fuentes pedig az egyik legkedveltebb és legjobban tiltott véleményformáló, aki a minap egy témában vitába keveredett Tuckerrel, amit szeretnék az olvasóknak is bemutatni.

Amerikában az összes kisebbség etnikai alapon szerveződik. A feketéknek, a latinoknak, a zsidóságnak, a különböző ázsiai etnikumoknak megvan a maguk érdekképviselete, amelyet a többségi társadalom elfogad és támogat. Egyedül az európai származásúak esetén démonizálják az etnikai alapú önszerveződést. Korábban írtam erről egy cikket, hogy a kisebbségek etnocentrizmusát faltörő kosként használják az individualista fehér társadalmakkal szemben, és hogy vissza kell térnünk a törzsi szemlélethez és az etnikai szolidaritáshoz.

A konzervatívoknak viszont a hivatalos álláspontja az úgynevezett "színvakság", ami a baloldali fehérellenességet nem akadályozza meg, azt viszont igen, hogy kollektíven fellépjünk a saját védelmünkben. Ezzel kapcsolatban Tucker Carlson egy műsorban az alábbit mondta:

Az Egyesült Államok tehát egyre kevésbé lesz fehér. Mindenki izgatott emiatt. Vagy ha nem is örülsz neki, nem számít. A fehérek kisebbségbe fognak kerülni. Ez azt jelenti, hogy hamarosan – egy bizonyos ponton, valószínűleg még az én életemben – jön majd valaki, és azt fogja mondani, hogy: ‘én a fehér embereket képviselem!’.. És csak azt akarom mondani, hogy én erre azt fogom mondani ennek az embernek, hogy takarodj innen! Senki nem beszélhet a nevemben csak azért, mert ugyanaz a bőrszíne.

A fentiekhez Tucker még hozzáteszi, hogy azonos bőrszínűek vagy etnikumúak nevében beszélni náci elképzelés.

Tucker Carlson az elmúlt években az előnyére változott - az Izraelt illető kritikákban, a gázai népirtás és az izraeli politikai befolyás elítélésében a három legnagyobb jobboldali véleményformáló, Tucker, az afroamerikai Candace Owens és Nick Fuentes egyetértenek. Az elmúlt héten viszont Carlson ismét visszatért ahhoz, hogy a fehér identitáspolitikát támadja, Nick Fuentest antiszemitizmussal vádolja, majd hitet tegyen az individualizmus univerzális értéke mellett.

Erre Nick Fuentes válasza sem maradt el, ami szabad fordításban az alábbi szerint hangzott:

Tucker tehát előadja ezt a hosszú monológot, és azt mondja, hogy a fehér identitáspolitika gonosz dolog. Világosan elmondja, hogy mit gondol erről, amivel kapcsolatban én már évekkel ezelőtt figyelmeztettelek benneteket. Amikor Tucker Carlson a fehérek sérelmi politikájáról beszél, akkor mindig visszatérek ahhoz, hogy Tucker valóban elismeri a fehérek jogos sérelmeit, de mi az ő megoldása?

Évek óta azt hangsúlyozza, hogy a fehér identitáspolitika gonosz. Újra és újra elmondja, hogy ideológiai alapon szemben áll minden identitáspolitikával. Világosan, tisztán, félre nem érthető módon. Azt mondja, hogy ő az univerzális értékekben hisz, az individualizmusban, a színvak meritokráciában, és hogy a tömeges bevándorlásnak, a népességcserének semmi köze a rasszhoz, csak a szavazati jogokhoz [tehát ahhoz, hogy a demokraták szavazókat importálnak - a fordító].

Tucker szerint a problémák az országban nem faji, hanem ideológiai és kulturális természetűnek; vagy bármilyen más jellegűek, csak ne legyen közük a rasszhoz. És azt mondja, hogy ha egyszer majd jön valaki, aki a fehér identitáspolitikát fogja képviselni, akkor ő azt fogja mondani, hogy b.. meg, ez nácizmus, és hogy ez gonosz.

Erre figyelmeztettelek titeket évek óta, amire azt mondtátok, hogy: “minek kötekedsz vele?”, ”mire jó a konfliktus?”, ”minek ellene harcolni, talán nem kedveljük Tuckert?”. Amire azt mondtam: figyeljetek oda, hallgassátok. A héten kristálytisztán elmondta, hogy szerinte az én problémám az, hogy a fehér identitáspolitikát képviselem. Ami szerinte ugyanolyan, mint bármilyen más identitáspolitika, és szerinte ez gonosz. Szerinte el kell az embereket terelni ettől az iránytól. Szerinte ez ugyanolyan, mint amikor a feketék vagy a baloldal folytat identitáspolitikát, ami elítélendő, és ő teljességgel ellene van.

És tudjátok mit? Van ebben valamennyi igazság. A fehér identitáspolitika ugyanolyan, mint az összes többi. Tudjátok, hogy szoktam én ezt hívni? Úgy, hogy a saját oldalunkra állunk.

A feketék már száz éve játsszák az identitáspolitikát. És ezért nincs senkinek megengedve, hogy az n-betűs szót [értsd: nigger] használja. Mert félnek tőlük, mert a feketéknek kulturális/politikai tőkéjük van. Ha túl sok feketét tartóztatnak le olyan bűncselekményekért, amelyeket ténylegesen elkövettek, akkor felgyújtják a fél várost, és elérik, hogy az állam lecsökkentse a rendőrség támogatását, hogy aztán azt csinálhassanak, amit akarnak. Képviselik a saját közösségük érdekeit. A saját oldalukra állnak. Felismerik, hogy közösségként másoktól elkülönülő érdekeik vannak. Ráadásul még pénzt is kapnak érte Evanstonban. Egyes önkormányzatoktól kárpótlást kapnak. Ez ma már gyakorlatilag állami szintű politikai, hogy pénzt vesznek el a fehérektől, hogy a feketéknek adják. És ezt azzal tudták elérni, hogy a saját oldalukra álltak. Nem szavaznak olyanra, akit “rasszistának” mondanak. Feketepártiak, mert ők maguk feketék, tudják, hogy külön érdekeik vannak, és harcolnak érte.

Ugyanez igaz a zsidókra. A zsidóság identitáspolitikát követett bevándorlóként, és azt követik vallásos vagy etnikus zsidóként. Elkülönülő érdekeik vannak, az egyedi identitásuk alapján szerveződnek, és az egyedi érdekeikért harcolnak. Erre használják az anyagi erőforrásaikat, a pozíciójukat, hogy a saját ügyeiket képviseljék. És ezért nem sértheted meg őket. Ezért nem tagadhatod a holokausztot. Mert megbüntetnek. Arra fogják használni a hatalmukat, hogy megbüntessenek. Ez az identitáspolitika.

És most, 2025-ben végre úgy tűnik, hogy a fehér emberek felébrednek, és tudatosul bennünk, hogy mi is egy közösség vagyunk. Hogy nekünk is van egy egyedi kultúránk, egy elkülönülő rassz és egy külön etnikai csoport vagyunk. Egy nemzet, egy büszke és nemes nép, az egyik legkiválóbb az emberiség történetében, akiknek politikai érdekeik vannak, amiért harcolni akarunk.

A fehérek felismerték, hogy mi vagyunk a béka az üstben, amit lassú tűzön megfőznek. Ezt a tüzet pedig sokszínűségnek hívják. Hatvan éven át mi voltunk a legnagyobb balekok, akik mindenféle színes bevándorlót örömmel befogadtak, akik aztán lábbal tiporták a jól működő társadalmunkat, és mindent, amit szeretünk: a társadalmi rendet, az ünnepeinket, a vallásunkat, a hőseinket. Lábbal tiporták az együttélés legalapvetőbb szabályait, mi pedig toleráltuk őket önzetlenségből, jóemberségből, vagy valamilyen félreértelmezett korrektségből: “mi gyarmatosítottuk Amerikát, akkor most ők is gyarmatosíthatnak minket”.

De a fehér emberek elkezdtek felébredni, és azt mondták, hogy álljunk meg egy pillanatra, most már mi vagyunk a kisebbség. És most már a nem fehérek vannak hatalmi pozícióban egy olyan demokratikus rendszerben, amikor ha többségbe kerülnek, akkor hatalmi fölényében is lesznek, a saját embereiket helyezik hatalmi pozícióba, és aztán elnyomnak minket. A fehérek látják, hogy mi történt Dél-Afrikában. Amikor megszüntették az apartheid rendszert és a rasszista törvényeket, akkor talán egy egalitárius társadalmat kaptunk, ahol a fehérek és feketék egyenlőségben élnek? Nem. Bosszút álltak. A feketék bosszút álltak a fehér kisebbségen. Lerombolták a fehérek által felépített társadalmat, és bosszút álltak az ott maradt fehéreken. És ugyanez történik nálunk is.

És amikor ezek a dolgok tudatosulnak a fehérekben, reagálnak az eseményekre. Csak reagálnak a fejleményekre. A valamikor nagyszerű városainkat tönkretették a feketék, a valamikor nagyszerű országunkat idegen bevándorlók szállták meg, akik gyűlölnek minket és az országunkat is. Még csak nem is vagyunk szuverének, mert a politikai rendszerünk térden csúszik a zsidóság és Izrael előtt.

És a fehérek végül elkezdtek reagálni erre, és azt mondták: “tudjátok mit, nekünk jó volt úgy, ahogy régebben volt; nekünk megfelelt az európai származásúak keresztény társadalma”. Talán fel sem tűnt, hogy eddig ebben éltünk, de most, ahogyan elveszítjük, most már leesett. 25 éve az emberek nem fogták fel, hogy egy fehér, keresztény társadalomban élünk, mert mindig csak ezt ismertük. Hozzászoktunk, mint a hal a vízhez. És most, hogy egy multikulturális társadalomban élünk, az emberek elkezdték hiányolni, és vissza szeretnék kapni.

Felébredt a fehérek politikai és rassztudata. Felismertük, hogy egy közösség vagyunk, másoktól eltérő érdekekkel. Kizárólagos érdekekkel, mint amilyen Amerika fehér többségének megőrzése, ami csak a mi érdekünk, hogy visszafordítsuk a bevándorlókat, ami talán nekik rossz, nekünk viszont jó.

És ahogyan éppen kialakulna a fehérek érdekeit képviselő identitáspolitika, máris jön Tucker Carlson, J. D. Vance és a többiek, hogy kioktassanak: “Figyeljetek, fehér emberek, nem ez a jó válasz. Álljatok le, fegyverezzétek le magatokat. Emlékezzetek az univerzális értékekre. A színvak meritokráciára. Nem lehetünk olyanok, mint a baloldal”.

Szándékosan le akarnak fegyverezni. El akarják venni tőlünk az egyetlen politikai lehetőséget, ami ténylegesen működik. A fehérek engedékenyek voltak eddig, de nem akarnak többé meghunyászkodni. Most dühösek vagyunk, ami destabilizálja a társadalmat, ez igaz. Ez az eredménye annak, ha 60 millió bevándorlót hoznak be 30 év alatt. Destabilizálja a társadalmat. Túl sok idegent hoztak be, a fehérek felháborodtak, kialakult a fehér identitás, most azt mondjuk, hogy jobb volt, ahogyan korábban volt, és hogy harcolni fogunk érte.

És akkor jön Tucker, és azt mondja, hogy: “mindenki nyugodjon le!”, “ne olyan gyorsan!”, hogy “együtt tudunk élni bárkivel az univerzális értékek alapján”. Na, erre – Tucker – én azt mondom, hogy kezdjük a zsidókkal, a négerekkel, meg a bevándorlókkal! Univerzális játékszabályok alapján szeretnél játszani? Azt szeretnéd, hogy ne lejtsen a pálya? Azt szeretnéd, hogy mindenki lemondjon az etnikai és törzsi érdekeiről? Akkor kezdjük velük! Mert nem mi kezdtük ezt az egészet.

Az egész a 60-as években kezdődött ostoba fehérekkel, akik azt mondták, hogy az olyan rasszista, hogy nem utazunk egy buszon ezekkel az emberekkel. Majd pedig, hogy ha már itt járunk, akkor miért csak fehéreket engedünk be az országunkba? Aztán a gazdagok a kilencvenes években azt mondták, hogy szükség van a munkaerőre az építkezéseken, szükség van a farmon dolgozókra, a gyári munkásokra, hozzuk be őket. Mi voltunk a hülyék, hogy beengedtük őket, de ők kezdték el az identitáspolitikát. Ezek az emberek folyamatosan a saját oldaluk képviseletében harcolnak, és most mégis nekünk kellene leállnunk? Még bele sem kezdtünk.

Olyan országban szeretnél élni, ami az univerzális értékeket követi? Fogd az üzenetedet, és vidd el Ben Shapirónak vagy Mark Levinnek [a szélsőséges cionizmusukról ismert konzervatív zsidó véleményformálók]. Add át az NAAPC-nak [a Színesbőrűek Előrehaladásáért Nemzeti Szövetség], ahova tartozik. Vidd el ezt az üzenetet a Kereskedelmi Kamarának, vagy valamelyik zsidó jogvédő szervezetnek, vagy bárhova, nekünk nincs rá szükségünk.

Lehet, hogy most úgy fogok hangzani, mint valami balos, de nem elég az, ha nem vagy fehérellenes. Nem elég az sem, ha a fehérellenesség ellen vagy. A fehérek oldalára kell állnod, ha közénk tartozol. Amerikában fehér emberként a fehérek oldalára kell állnod. Igen. Támadás alatt állunk, a fehérek ellen követnek el népirtást nap mint nap a saját országainkban, minket fosztanak meg az örökségünktől. Nem elég benyomni a féket, és azt mondani, hogy itt álljunk meg. Fehérpártinak kell lennünk, meg kell védenünk a közénk tartozókat. Biztosítanunk kell, hogy száz év múlva is létezzünk, hogy egyáltalán legyenek fehér emberek. Hogy legyenek fehér országok, ahol a mi egyedi örökségünk és kultúránk, a nyelvünk, továbbá a politikai hatalmunk és szuverenitásunk fennmarad. Vagy kiállsz emellett, vagy az ellenségünk vagy! Pont. Történet vége.

Szóval ne gyere nekünk ezzel a hablattyal. Mint amikor Tucker belekezd a magyarázkodásba, hogy: “ó, én szeretem Izraelt, én Izrael pártján állok, de nem szeretem a fehér identitáspolitikát”. Dugd fel magadnak az üzenetedet! Rosszul vagyok ettől. Az apád vezette a Voice of Americát [egy CIA által létrehozott hidegháborús rádiócsatorna], és ki vagy te egyáltalán, haver? Most is fehérek között élsz Maine államban. Nem Portlandben, nem ott, ahol mi élünk, Chicagóban, nem Kaliforniában, nem New Yorkban. Amikor sokszoros milliomos vagy, aki oda-vissza repked a rezidenciái között a magángépén, a semmi közepén Maine-ben vagy Floridában, akkor megengedheted, hogy az univerzális elvek híve legyél. Próbáld ki bármelyik más városban, meglátjuk, meddig jutsz el az univerzális elveiddel. Gyere el Chicagóba, próbáld ki ezt a Garfield-parkban. Próbáld ki Pilsenben az univerzális elveidet.

B.. meg! A fehéreknek erősebbé kell válniuk. A fehér embereknek sokkal erősebbé kell válniuk. Erre van szükségünk. Mert kihalófélben vagyunk, és olyan, mintha ennek senki nem lenne a tudatában.

A magam részéről a fenti monológgal 100%-ban egyetértek. Magyarként nekünk is a saját oldalunkra kell állnunk. A konzervatív okosságok, amiket eddig Tucker Carlsontól vagy Bayer Zsolttól hallhattunk, nem működnek. A multikulturális Magyarország elképzelése, a cigány-magyar együttélés nem működik. A zsidó érdekérvényesítés kiszipolyozza az országot. Az állam milliárdokkal tömi ki a szervezeteiket, a kormány pedig a világgal szembemenve képviseli Izrael érdekeit.

A zsidóságnak nem azért van hatalma, mert szavaznak. Szervezett közösséget alkotnak, ami lehetővé teszi a hatékony érdekérvényesítést, és nekünk is erre kell törekedni. Korábban írtam a “Magyar vagy? Akkor szerveződj!” szlogen jelentőségéről, és hogy önmagában csak szavazni miért nem elég, amit továbbra is szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani.

Doktor Faust - Substack

(A szerző olvasónk.)