Nem Fekete-Afrikáról van szó, mert ott kóla sincs (elnézést az ízetlen tréfáért), hanem Mexikó egyik államáról.

Chiapas Mexikó legdélkeletibb és legszegényebb állama, latin-amerikai mércével mérve is sok gyilkosság történik itt, de nem csak ez az egyetlen probléma a területtel. Ivóvízből is hiány van, így a helyi fogyasztói kultúrába – autentikusan szólva – mélyen beleivódtak a szénsavas üdítők.

Ebből a mezőnyből is kitűnik az állam középső részén található San Cristobal de las Casas városa, ahol sok lakos akár napi két liter Coca-Colát is benyom, évente nagyjából 800 litert.

Cola-Cola falfestmények (fotó: Getty Images)

A Coca-Cola ikonikus színei az ismerős logóval mindenhol ott vannak. Az összes boltban, az utcai árusoknál, még a vallási töltetű épületeknél is. Sok csecsemőt táplálnak anyatej helyett kólával, amely beláthatatlan következményekkel jár a fejlődésükre nézve.

San Cristobaltól alig egy órányira, San Andrés Larráinzar településen a helyiek folyékony aranyként ismerik a Coca-Colát. Az őslakos sámánok vallási szertartásokhoz használják őket, üvegeik felett rendszeresen imádkoznak, és rituálékat végeznek velük (mondjuk, ha már itt tartunk, az üveges tényleg finomabb, mint az itthon kapható palackos változatok…).

Vallási szertartásoknál is jól fekszik a Coca-Cola (fotó: Marcos Arana/Mexico News Daily)

A szentélyek mellett az „arra érdemes” híveknek lelkesen osztogatják az üveges kólát, hiszen gyógyító italként aposztrofálják.

A buzgó hit persze inkább eredménye, semmint oka a jelenségnek. Chiapas népessége folyamatosan nő, amely az ivóvíz drasztikus fogyását eredményezi, vannak olyan területek, ahol hetente néhányszor jutnak hozzá. No és persze az sem mindig tiszta (európai turistáknak például egyáltalán nem ajánlják – mármint sehol az országban – hogy csapvizet igyanak). Egy 2023-as felmérés szerint Chiapas állam lakosságának 7 százaléka gondolja úgy, hogy ivóvize ténylegesen iható, ezért fordulnak annyian a palackozott üdítők felé.

No, és mit tesznek ilyenkor a mamutvállalatok, jelen esetben a Coca-Cola Company? Egy, a Femsához (mexikói székhelyű multi, amely az országban Coca-Cola palackozási és értékesítési jogokkal rendelkezik) köthető üzem naponta több mint 1,3 millió liter vizet is kinyerhet magának a szövetségi kormánnyal kötött egyezmény nevében, miközben a helyiek hiányt szenvednek az ivóvízben. Majd ezt követően szintén a helyi lakosság megveszi a Femsa termékeit, függőségi hálót teremtve ezzel.

Csecsemők, kisgyermekek is rendszeres fogyasztók (fotó: Marcos Arana/Mexico News Daily)

Helyi életérzés (fotó: Getty Images)

Mexikó 1994-ben írta alá az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást (NAFTA), amely szélesebb utat nyitott az üdítők számára. Azóta a függés folyamatos, hiszen Chiapasban is rengetegen szenvednek 2-es típusú cukorbetegségben.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a probléma rendszerszintű egész Mexikóban. A hatóságok szerint a mexikói gyerekek egyharmada túlsúlyos, az UNICEF szerint pedig több gyorséttermi ételt fogyasztanak, mint bárhol máshol Latin-Amerikában. Hovatovább Mexikó veszítheti a jövőben a legtöbb várható élettartamot a káros étkezés miatt – összesen négy évet.

Dacára, hogy a multik látszólag felpörgetik a gazdaságot, az ördög a részletekben rejlik, hiszen ha nincs egészséges lakosság, a munkaerő is csökken. Az elhízással kapcsolatos problémák miatt Mexikó a GDP-jének öt százalékát is elveszítheti a kevésbé hatékony munkaerő, a kieső munkaórák és az egészségügyi költségek miatt. A hatóságok szerint a mexikóiak 39 százaléka túlsúlyos, 36 százaléka pedig elhízott (magyarban kevésbé érezhető a két kifejezés közötti különbség, de két külön kategóriaként kezelik).

Baráti lazulás Coca-Colával. Na jó, némi Pepsi és sör is befigyel (fotó: Getty Images)

A függőségi lánc tehát megnyomorítja az egyént, hosszabb távon pedig az országot is – olyan területeken, amelyekre elsőnek nem is gondolnánk. A kormányzat ördögi kört hoz létre, amikor kiárusítja a saját ivóvizét a profit miatt, hiszen ezzel a lakosságát veszélyezteti, ami végső soron az államot alkotja. Mondom ezt úgy, hogy én is szeretem a kólát.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info