Várból rengeteg van, ez a rovat pedig meglehetősen rég jelentkezett ahhoz, hogy ismét nekivágjunk egy hazai erősség feltérképezéséhez, ezúttal az ecsegi Ilonavárhoz.
Ecseg nógrádi község északnyugati végétől 600 méterre, a Szuha patak feletti magaslaton, 195 méter magasan található a romvár, jobban mondva az, ami az egykori romokra emlékeztet. Az erősséget a tatárjárás után építették, legnagyobb valószínűség szerint a Csák nemzetség Újlaki ága. 1315 előtt minden bizonnyal felépült.
Az ecsegi Ilonavár alaprajza (forrás: varak.hu)
Egy 1265-ös oklevél szerint a Várerdő – vagyis a környező terület – birtokosa Csák fia János volt, aki az utolsó Árpád-házi király alatt lovászmester, az 1310-es évek elején országbíró volt. János Csák Mátéval szövetkezett, ez azonban azt eredményezte, hogy Károly Róbert elkobozta birtokait. 1347-től a Szécsényi családhoz került, Szécsényi Tamás erdélyi vajda fia, Kónya főtárnokmester, szepesi és sárosi ispán kapta meg. Ezt megerősíti egy 1365-ös Nagy Lajos-féle oklevél is.
Ilonavár 1454-ig a Szécsényieké maradt, ekkor zálogosította el Kónya ükunokája Losonczi Albertnek. Az oklevél a várat viszont nem említi, ekkorra nagy valószínűséggel már elpusztult.
A vár a 19. század elején (forrás: Wikipédia)
Pusztulása okaként két elmélet is létezik, mindkettő a 14. század utolsó harmadát, vagy a 15. század első felét jelöli meg időszaknak. Az egyik szerint a betelepedő cseh husziták elleni harcok miatt semmisült meg, a másik szerint pedig maguk a birtokosok, vagyis a Szécsényi család hagyta elpusztulni, esetleg rombolta le, mivel a közeli Hollókő miatt okafogyottá vált a fenntartása. Környező területei is Hollókő várához kerültek. Ecseget 1528-ban Szapolyai János Werbőczy Istvánnak adományozta, 1552-ben Ferdinánd királytól pedig visszakapták a Losoncziak. 1598-ban Losonci Anna Forgách Zsigmonddal kötött házassága révén ő lett az új tulajdonos.
Értelemszerűen a vár maradéka a török elleni harcokban sem játszott szerepet, romjait maximum megfigyelésre használhatták, köveit széthordták építkezésekhez.
Légifelvétel a területről, ahol egykor a vár állt (fotó: Magyar Várarchívum Alapítvány)
A vár helyszínét többször is felmérték, például 1826-ban és 1889-ben, ekkor még voltak romok a területen a széthordás ellenére is. 1826-ban Mocsáry Antal, aki a felmérést végezte, még egy több emelet magas toronyról is értekezik, ami már akkor nagyon rossz állapotban volt, tető nélkül.
A 19. század végén a még álló falait felrobbantották, a 20. század elején a tornyot elbontották, mert a legelő marhákra veszélyt jelentettek az aláhulló törmelékek. A kövekből malom és házak épültek Ecsegen.
Jelenkori felvétel a vár területéről (fotó: Magyar Várarchívum Alapítvány)
Mocsáry Antal lejegyzett egy helyi hagyományt is a vár egyik lakójáról, Borbáláról, aki ajándékokat osztogatott az átutazó férfiaknak. Az ekéből kifogott ökörpár odaajándékozására vezette vissza Mocsáry az Ekebontó Borbála kifejezésnek az eredetét.
Az ecsegi Ilonavár manapság csak néhány alapfal maradványa. Jól kirajzolódnak az egykori sáncok, a várárok. A toronyhoz minden bizonnyal palotaszárny is csatlakozott, az alaposabb feltérképezéshez viszont ásatásokra lenne szükség.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Eddigi részek: Erősségek a magyar anyaföldön - a döbröközi Werbőczy-vár
