Szkíták, hunok, avarok, magyarok. Megannyi nép, amely sztyeppi régióból, Szkítiából indulva feltartóztathatatlanul zúdult Európa, illetve Ázsia birodalmaira, átszabva azok arculatát. A legújabb DuoGladii hasábjain ezekre a – turáni civilizációba sorolható – népekre, rítusaikra, életmódjukra, harcászatukra fókuszálunk, de természetesen nem maradnak ki a képletből olyan kiemelkedő szerzők sem, mint Julius Evola vagy Horváth Róbert, írják a szerkesztők, alább folytatódik a lapismertető.




Évezredekkel ezelőtt kezdett körvonalazódni Eurázsia füves pusztáinak térségében egy olyan sajátos civilizáció, amelynek mítoszai, rítusai, államberendezkedése, harcmodora, életmódja hosszú időn keresztül határozta meg a térség államainak, birodalmainak képét. Ezek az államok és birodalmak másként működtek, másként épültek fel, mint a letelepült népek hasonló entitásai. Kultúrájuk szubtilisebb, kevésbé megfogható, nehezebben tanulmányozható, írásbeliségük ritkásabb, állandó településeket, szilárd épületeket sem szívesen építettek.

E harcos, ksatriya dominanciájú népek kiválóan értettek a lovakhoz, különösen jól bántak a fegyverekkel, főképpen a királyi fegyverrel, az íjjal. Csordáik, nyájaik, zsákmányszerző portyáik, politikai célzatú hadjárataik révén hatalmas gazdagságot halmoztak fel. Bennük a keresztény Nyugat nem egyszer Isten jogos büntetését, a Szentírásban megjövendölt Góg és Magóg népét látta.

Sikereik ellenére a lovasnomádok ideje a középkorral együtt jórészt leáldozott. A világ szolidifikációja már nem tűr meg mobilis népeket, a tér civilizációi mindenütt átadták helyüket az idő civilizációinak, de a néplélek mélyén bizonyos nemzetekben – a magyarságban, a török és mongol népekben – megmaradtak ezen kultúrkör reziduumai, és a mai napig valamilyen szintű ellenpólust képeznek a letelepedett életforma modern, istentelen válfajával, az ipari civilizációval szemben.

E lapszám hasábjain megjelenő írásokban szó esik a sztyeppi civilizáció gyökereiről, kialakulásáról, harcászatáról, a hun birodalom germán népességéről, az avar kori harcos elit egy közelmúltban, a Dél-Dunántúlon feltárt fantasztikus temetőjéről, az avar és a magyar társadalom különbségeiről, a honfoglaló magyarság harcmodoráról, de még a tuvai torokéneklésről is.

A tematikán kívüli írások között helyt kapott Julius Evola három rövidebb írása, Horváth Róbert a Hagyomány ideájának újszerű megközelítéséről szóló nagyobb tanulmánya, Barcsa-Turner Gábor valódi törésvonalakkal foglalkozó esszéje, illetve Leonyid Szavin, illetve Tóth András egy-egy cikke is, több izgalmas kulturális ajánló mellett. Az írások mindegyike tartalmas elmélyülést és számos új adalékot ígér a világ eme lehanyatlott, de nyom nélkül el nem tűnt szegmensének vonatkozásában.

A folyóirat előfizethető a DuoGladii honlapján. A régebbi számok közül már egyre kevesebb kapható, ezeket itt rendelheti meg. Lapunk újságárusoknál nem kapható, és korlátozott példányszámban kerül kiadásra! A lapszámokat a megjelenést követően postázzuk a megrendelőknek.




A IV. évfolyam 1. szám tartalma: