A napokban több példán keresztül is szemléltetni fogom, hogy különböző ágazatokhoz tartozó nagyvállalatok – legyen szó informatikáról, szórakoztatóiparról vagy bármi másról – miként igyekeznek, ha nem is hátat fordítani a „sokszínűségnek”, de egy lépést hátrálni tőle. A sorminta persze a jövőben folytatódhat majd, nincs kőbe vésve semmi. Például azt sem sokan sejthették, hogy éppen a McDonald’s lesz az, amely bemondja az unalmast az „elfogadás” harcmezején.

Ilyen ocsmányságok is díszítették már a McDonald

A McDonald’s visszalépésének indoka a „változó jogi környezet”, melyet egy alkalmazottaknak és franchise-tulajdonosoknak írt nyílt levélben közöltek. Persze senki ne gondoljon nagy dolgokra, azt is deklarálták, hogy „továbbra is elkötelezettek a befogadás mellett”, és folytatják a „befogadási gyakorlatok beágyazását”, habár ezt valószínűleg csak „kötelességből” biggyesztették oda.

Eddig elért eredménynek nevezték azt, hogy a gyorséttermi hálózat amerikai vezetőinek 30 százaléka „alulreprezentált csoportokból” kerül ki, vagyis olyanokból, akik ritkábban jutnak ilyen pozíciókba. Nyilván ez is üres fecsegés csupán, mert rádöbbenhettek, attól valaki nem lesz jó vezető, mert erőszakkal odatuszkolják. 2025 végére 35 százalékot akartak elérni ezen a téren, ám ezt a vállalást most mellőzik.

Ezzel együtt pedig megszüntetik azt az amúgy is irreális és diszkriminatív előírást, hogy a beszállítóiknak valamilyen DEI-kötelezettséget (sokszínűség, egyenlőség és befogadás, vagyis diversity, equity, inclusion, röviden DEI) kellett vállalniuk, a sokszínűségért felelős csapatukat pedig átnevezik a kevésbé provokatív „globális befogadási csapatra”. Szintén figyelemre méltó változtatás az is, hogy a McDonald’s innentől nem vesz részt (hivatalosan „szüneteltetik”) a külső felmérésekben való részvételt, itt a különböző „munkahelyi befogadást LMBTQ-szemmel” vizsgáló baromságokra kell gondolni, mint például amilyet a Human Rights Campaign is a cégek arcába tol.

Egyre több nagyvállalat fordít hátat a DEI rendszerének (forrás: yellowhammernews.com)

Nem állítható, hogy a konzervatív fordulat egyértelműen és kizárólagosan Trump visszatéréshez és az amerikai politikai széljárás megváltozásához köthető, de kisebb-nagyobb mértékben közrejátszik a dolog. A woke-elmebetegség jelentősen visszalendíti a vállalatok gazdasági teljesítőképességét is, vagy akár a működést is veszélyeztetheti a hozzá nem értés miatt (lásd fentebb, ha például valaki pusztán azért kerül vezető pozícióba mert homoszexuális). Ez önmagában nem is függ az adott politikai széljárástól, hanem állandó jelleggel erodálja a fejlődést, ettől pedig a józanabb cégek egy idő után besokallnak.

Ám a történetnek itt még nincs vége. „Meglepő módon” szinte pont ugyanabban a pillanatban derültek ki vélt vagy valós visszásságok a gyorsétteremláncról (pontosabban egy régebbi ügy kapott új löketet), mint amikor bejelentették az LMBTQ-tól való tartózkodást. A cég 700 jelenlegi és korábbi alkalmazottja állítja, hogy szexuális zaklatás érte őket a munkahelyükön, de a vádak közt szerepel a „diszkrimináció”, a „rasszizmus” és a „homofóbia” is. Jogi keresetet nyújtottak be, amely 450 éttermet érint az Egyesült Királyságban található 1400-ból.

A szexuális zaklatással kapcsolatos vád (lásd metoo-botrányok az Egyesült Államokban) – főleg évekre visszamenően – meglehetősen kétélű fegyver, hiszen nagyon nehéz bebizonyítani, hogy valódi bűncselekményről van-e szó, szimpla túlérzékenységről, ahol a „zaklatás” azt jelenti, hogy egy neki nem szimpatikus kolléga elhívta kávézni, esetleg egyszerű hazugságról.

Egy fiatal lány például azt állítja, hogy 2023-ban a műszakvezetője szexet kért tőle extra műszakért cserébe – a lány akkor 17 éves volt, de többen számoltak be „helytelen érintésekről” is, ami egy meglehetősen tág és szubjektív kifejezés.

Egy 19 éves volt alkalmazott szerint kollégái „homofób megjegyzéseket” tettek rá hol nyíltan, hol a háta mögött, s amikor ezt jelentette feletteseinek, azt mondták neki, hogy „ez csak egy kis tréfa volt”.

A gyorsétteremlánc Egyesült Királyságért és Írországért felelős vezérigazgatója, Alistair Macrow tavaly már bocsánatot kért az érintettekről (2023-ban az angol parlament Kereskedelmi és Üzleti Bizottsága is bekérette), de az összetett ügy – ahogy a mellékelt ábra mutatja – folytatódik.

Matt a "toxikus közeg" miatt mondott fel, mert csúfolták a tanulási zavara és a szembetegsége miatt. Ha ez igaz, valóban elítélendő, de ugyanez az ember állította azt is, hogy több munkatárs is "rasszista magatartást" tanúsított a munkahelyén. Biztosan ok nélkül tették...

A botrányokat eredetileg a BBC 2023 februárjában kezdődő vizsgálódásai robbantották ki, ám ahogy azt már korábban említettük, az egyes esetek legitimitása – főleg évekre visszamenően – meglehetősen szubjektív. Léteznek egyértelmű szexuális visszaélések, de azt hadd ne vegye komolyan az ember, ha egy 19 éves homoszexuális mimóza nem bírja elviselni, ha nem mindenki mosolyogva fogadja a „másságáért”, és esetleg elszórnak pár poént ezzel kapcsolatban. A fiatalabb korosztályokra (nyilván nem mindenkire) amúgy is jellemző egyfajta túlérzékeny mentalitás, ahol már azt is „traumának” nevezik, ha valaki erélyesebben rájuk szól, és rögtön „toxikus közeggé” változik valami, ahol nem minden az ő elképzelésük szerint történik, arról nem is beszélve, hogy sokaknak a munkaadó beperlése jó kiugrási lehetőség is anyagi szempontból, hiszen győzelem esetén irdatlan mennyiségű pénz ütheti a markukat úgy, hogy egy fűszálat nem kellett keresztbe tenniük érte.

A visszaélésekkel kapcsolatos jogi kereseteket – főleg, ha tömeges – tehát kéretik erős fenntartásokkal kezelni, főleg, ha egy olyan helyzetben ütik fel a fejüket újra, amikor az adott cég (részben) hátat akar fordítani az LMBTQ-lobbinak.

A Heti progresszióban éppen októberben számoltam be egy olyan, Egyesült Államokban történt esetről, ahol a Meki irdatlan pénzt (930 ezer dollárt) fizetett egy transzlénynek, mert állítása szerint „zaklatásnak és diszkriminációnak” volt kitéve washingtoni munkahelyén.

Ironikus, hogy pontosan azok a rétegek fordulnak a multik ellen, amelyeket a cégek támogatnak „sokszínűség” jelszóval. A jelek szerint a McDonald’s ebből az ördögi körből akar kihátrálni, meglátjuk, mire jutnak vele, főleg, ahol az amerikai vezető réteg 30 százaléka „sokszínűségi” kreálmány.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info