Míg az ismertebb gyakorlat szerint a Mikulás (ide igény szerint behelyettesíthető több név is, ahogyan a világon hívják) december 25-én, karácsony első napjának reggelén hozza az ajándékokat, Magyarországon szerencsére ez másképpen van mindenki nagy örömére. December 6-án, Miklós napján jön a Mikulás, szenteste pedig a Jézuska teszi a fa alá az ajándékokat, mely nem csak a „dupla ajándék” miatt öröm, hanem azért is, mert karácsony elvégre Jézus születéséről szól, nem a Mikuláséról.
Szent Miklós ikonja Novgorodban (forrás: Wikipédia)
A Mikulás ugyanis – vagyis Szent Miklós – Patarában született 270 és 286 között, a legtöbb helyen előforduló dátum a 270. március 15. Szent Miklós életét számos legenda övezte, ezek alapján alakult ki a Mikulás személye is.
19 évesen szentelte pappá nagybátyja, ezt követően a Sion kolostor apátja lett Myra (Mira, Müra) közelében. Müra ma Demre néven egy település Törökországban, Antalyától 100 km-re. A térség Szent Miklós idején fontos szerepet töltött be kulturális és vallási értelemben is, Lycia (Lükia) néven római provincia volt, Myra pedig püspöki székhely.
Miklós módos családba született, ám szülei halála után az örökséget szétosztotta a szegények között. Talán ez a legismertebb történet róla, ez képzi egyik alapját az ajándékozásnak is.
Lükia a 11. század második felében hadszíntérré vált a Bizánci Birodalom és a szeldzsuk törökök között. Az 1071-es manzikerti csatában utóbbiak döntő győzelmet arattak, és annak ellenére, hogy a keresztények visszafoglalták a térséget, az állandó harcok miatt instabillá vált a helyzet. Miklós maradványai Mürából (itt hunyt el 343. december 6-án) Bariba, Olaszországba kerültek, azóta is itt őrzik.
Szent Miklós személye és konkrét élettörténete, legendái egyértelműen háttérbe szorultak, helyét a már jól ismert piros ruhás Mikulás vette át, aki a kéményen keresztül ajándékokat hoz a gyerekeknek, akik közül a kedvesebbek tejjel és sütivel várják. Noha erre az átértelmezésre egyértelműen rásegített a globalizmus által felerősített fogyasztói társadalom popkultúrája, piros öltözéke nem mai találmány, már a 20. században is több helyen feltűnik, köztük idehaza a Horthy-korszakban is. Az ajándékozás a 19. század második feléből ered, a karácsonyi ünnepkör oly sok más motívumához hasonlót német földről, a kultúrateremtő polgárság köreiből.
A Mikulás személye keresztény gyökereit természetesen ma is őrzi, ám ez mára már sokkal kevésbé hangsúlyos, mint a 19. században. Ez már egyértelműen a fogyasztói társadalom és a globalizmus bűne, habár alakját már az államszocializmus sem szerette, ekkor került előtérbe a Télapó elnevezés, amit Magyarországon már a 19. században is használtak, tehát téves az az információ, miszerint Rákosi és Kádár honosította volna meg ezt a nevet.
Számos forrás szerint Miklós püspökként részt vett a 325-ös niceai zsinaton, ahol meg is pofozta az ariánusok vezetőjét, Ariust. (Utóbbiak szerint Krisztus hasonló lényegű Istenhez, míg az egyház szerint Isten és Jézus Krisztus egylényegű. Ez volt a homoiusion és a homousion vitája, melyből értelemszerűen utóbbi jött ki győztesként. Az ariánusokat eretneknek bélyegezték.) Tehát az ajándékozó, kedves Szent Miklós a hit harcos védője is volt, ha a vallása úgy kívánta.
Úgy tűnik, ő sem az eredeti Szent Miklós
December 6-án, Miklós napján különösen aktuális, hogy az egyre inkább szekularizálódó világunkban Mürai Szent Miklós valódi alakját is megőrizzük a jövő nemzedékeinek, hogy eredete és tettei ne homályosodjanak el a túlzott elvilágiasodás időszakában sem.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
