Kedves Barátaim!

Nagyon sajnálom, hogy a Nektek is eljuttatott nyílt levelemre nem válaszoltatok, csak a nemzeti hírportáloknak küldött közleményetekből tudom, hogy nem értetek egyet vele. Hogy pontosan mi a kifogásotok, az is hiányos maradt számomra, de nem tartoztok magyarázattal nekem.

Annál inkább azoknak, akik támogatták az ötletünket. Amikor a buzifelvonulás előtt megkerestelek Benneteket, föl akartam kínálni néhány száz darab vajsavas tojást. Mégis érdekesebb volt így a nap, mint a szokásos vagy épp megzápított tojásokkal. Sajnálatos módon akkor sem válaszoltatok.

Emlékszel, Laci, a Hollán Ernő utcára? A Jászai Mari téren üvöltve kérted számon az Index kamerái előtt Tomcatet, miért nem támadunk, miért nem állunk ellen a néhány száz fős antifasiszta tüntetőknek, mi értelme lehet gyorstüntetéseket tartani szerte a fővárosban? Haza is utaztál és azt mondtad, többé ne hívjunk Téged és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat a Bombagyár által szervezett eseményekre. Másnap e-mailben kértél elnézést amiért nem láttad át, hogy még a médiában is jól jött le a dolog: az Alkotmánybíróság, az ombudsmani hivatal is mellénk állt, a gyülekezési törvényt pedig nem tudták módosítani, a tüntetőink pedig vaskos kártérítésre számíthatnak. Nem volt túl látványos a dolog, nem égtek kukák, nem buktak rendőrlovak, de a haszna annál több volt!

Mondtam én már Neked, de nem gondolom, hogy emlékszel rá: számomra Ti ketten Gyurival végtelenül hiteles személyiségek vagytok. Tudom, hogy minden cselekedeteket a hazátokért való hű szolgálat és hő szeretet irányítja, még legkisebb ujjpercetek mozdulatát is. De, Barátaim, ez ma már nem elég!

Éveken keresztül dolgoztatok a jó ügy érdekében, jóval régebb óta, mint többségünk. A nagy áttörést azonban mégsem ez a kitartó munka, hanem egy váratlan robbanás hozta meg: lássuk be, hogy mozgalmunkat leginkább a Gyurcsány Ferenc néven megismert személy akaratlan önvallomása erősítette meg. Akkor és ott a tévészékháznál Te vállaltad, hogy a tömeg élére állj, a többit pedig tudod.

Szerintem most rinocéroszként vezetitek híveiteket, barátaitokat a több ezer rendőr és cigány gyűrűjébe. Megértelek Titeket: engem is sújtott már a cigányok rasszizmusa, erőszakossága, én is érzem a bőrömön az őket érő pozitív diszkriminációt. Őseink azonban megfutamodást színleltek, hogy lovaikról hátrafelé nyilazhassanak! Magyarország katonái mindig híresek voltak szívósságukról, de jó vezéreik remek stratégák is voltak! Ma már az ellenség nem kardkivonva, szemtől szemben érkezik, majd harc keretében hullik el vagy győzedelmeskedik. A politikusok álnok és csalárd korát éljük, ahol az ellenfél a szimbolikus tér harcosa: nem látod szemtől szemben, csak bábui (gyurcsányok, orbánok és a többi) szerepelnek, meg olyan katonák (rendőrök vagy épp most a cigányok), akikkel megvívhatsz, de a valódi ellenfélen ezzel nem üthetsz mély sebeket.

Egy internetes közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 80%-a támogatta a mi tervüket és hasonló hozzászólások százai még. Jómagam is száz fölött kaptam támogató leveleket, és olyan hiteles szervezetek, mint a Gój Motoros Egyesület vagy a Horthy-féle Történelmi Vitézi Rend is jónak tartotta az ötletet. Pedig ők harcos emberek, tudod!

Mint írtam is nyílt levelemben, teljes támogatás nélkül nincs értelme a tervnek. Valójában burkoltan már akkor Hozzátok kötöttem a végső döntést: viseljétek Ti a következményeket és az esetleges dicsőséget is, mert nekem tényleg csak ötleteim vannak, nem vagyok olyan biztos azok helyességében, mint Ti, ahogyan látom. Azonban valóban több százan írtak biztató és bizakodó leveleket, őket sem akarom csalódásban hagyni. Ha sikerül megszervezni, aznap délelőtt mi misére megyünk, délután pedig az, aki akar, mehet erősíteni Benneteket.

Félek attól, hogy megint negatív propaganda és őrizetbe vevések lesznek az ügyből, de bízom is Bennetek. Csalódott vagyok, bár erre számítottam. Én is harcosnak tartom magam, hiszen akkor, ha kellett, ott álltam a színen. De ne feledjétek, kérlek, utatokon a régi mondást: néhol a kardnak, de néhol a szavaknak van helye.

Baráti üdvözlettel;

Blogin

(Bombagyár)