Annak ellenére, hogy Az akolitus címre hallgató szemetet a gyalázatos statisztikák miatt végül a föld színéről is eltüntette a Disney, csak tüneti kezelést alkalmazott, a valódi problémát nemhogy nem tépte ki gyökeresen, de még táplálja is azt.

A franchise gyalázatos állapotáról nagyjából az utolsó trilógia nem éppen fényes teljesítménye óta megy a diskurzus, és egy-két jó próbálkozás ellenére – a Ubisofthoz hasonlóan – nem kevés választja el attól, hogy technikailag halottnak lehessen nyilvánítani. (Különösen vicces, hogy az Star Wars és a Ubisoft agonizálása között van bőven közös pont, ez pedig a woke pusztítása. Egyébiránt a kiadó-fejlesztő pont egy Star Wars-játékkal próbálta megmenteni magát legutóbb, nem sok sikerrel.)

Nos, ebben a minden szempontból nehéz időszakban jelent meg Sister, a transznemű rohamosztagos, hogy „megmentse” a tönk szélére jutott sorozatot.

Már csak ez hiányzott a Star Wars univerzumának...

Sister a transzzászló színeivel kipingált páncélt visel, mert hát az Star Wars univerzumában nyilván ismerik, mi fán terem. Első hivatalos bemutatása a most megjelent Star Wars: The Secrets of the Clone Troopers című könyvben történt, de korábban már belengették őt A királynő reménysége című 2022-es könyvben is, majd a rákattant degenerált rajongók műveikben is ábrázolták őt.

Sister természetesen rögtön a kánon része lett, amelyről a tulajdonos Disney hozhatja meg a döntést. E döntésért kapott hideget-meleget a közönségtől, a kritikusok főleg azt vetették a woke-cég szemére, hogy nem a történeten csiszolnak, nem érdekes karaktereket mélyítenek el, hanem a woke-propagandát nyomják tovább, mint süket a csengőt.

Az aberráltak elé vetett gumicsont mivoltát Sister háttértörténete, pontosabban annak nem léte is erősíti. Az említett regényben annyit lehet megtudni róla, hogy a Köztársaságért harcolt mint klónkatona (hogy a klónhadsereg tagjaként mikét nézhetett ki így és lehetett transznemű, az is egy jó kérdés), az előzmény trilógiában megfilmesített klónháborúban is harcolt Anakin és Obi-Wan Kenobi oldalán (a filmben természetesen nem szerepelt). Ami viszont ennél is rosszabb, hogy a The Secrets of the Clone Troopers, ahol Sister hivatalosan is feltűnik, egy gyerekeknek szánt (!) képes enciklopédia. Valójában ez a kulcs a karakter létezése szempontjából.

A The Secrets of the Clone Troopers Rex százados szemszögéből íródott, aki több animációs Star Wars-sorozatban volt közönségkedvenc szereplő. Egyértelmű hát, hogy a kötetet vele lehet a legkönnyebben eladni. Rex tehát így beszélt a transznemű katonáról:

„Amikor egyik társunk másként fejezte ki nemi identitását, mint a többi katona, azt hitte, el kell rejtenie, ki is ő valójában. Szerencsére a 7. Sky Corps testvérei a 'Sister' nevet adták neki, hogy emlékeztessék, mindig is közéjük tartozik."

Forrás: starwars.fandom.com

Érezzük ezt az alattomos, Star Wars-köntösbe rejtett homoszexuális propagandát? A gyerekeknek íródott könyvben összetéveszthetetlen módon utalnak Sister „másságára”, ahol az osztagának „toleráns tagjai” (fegyveres alakulatról beszélünk!), elfogadják és befogadják, mert „ő ilyen”.

Persze mindig voltak, vannak és lesznek olyan beteg elmék, akik üdvözlik az ilyen és ehhez hasonló woke-baromságokat, de a Disney Sisterrel és minden más hasonló próbálkozással csak a saját, és a Star Wars sírját ássa. Az akolitus, noha ők maguk lőtték le, ezek szerint nem volt elég figyelmeztetés, tovább nyomják a woke-ideológiát.

Hogy a Star Warsnak van-e bármi létjogosultsága ennyi szenvedés után, meg lehet-e menteni, vagy egyáltalán, mit jelent számunkra ez a franchise manapság, azt egészen biztosan nem most fogom kibogozni. A minap viszont az az élmény ért, hogy láthattam moziban A Birodalom visszavág részét a szériának, és hát azon túl, hogy remek volt végre nagyvásznon is megnézni ezt a klasszikust, emlékeztetett rá, hogy mennyire távol kerültünk a Star Wars igazi esszenciájától. Megjegyzem – és ezzel talán nem leszek mindenki szemében népszerű –, hogy nekem még ezzel együtt is az előzménytrilógia a kedvencem ebből az univerzumból, mely részek szintén nem viselték magukon a lejtmenetnek és a woke-őrületnek a jegyeit. A szűken vett közelmúltból (már bőven a Disney-érában) talán az egyetlen tényleg figyelemre méltó próbálkozás pedig az Andor volt, ami azért is külön érdekes, mert a körítést leszámítva nem tipikus Csillagok háborújáról beszélünk, sőt, klasszikus értelemben nem is feltétlenül kell annak nevezni.

Az akolitus bukásából tehát nem azt a következtetést vonta le a Disney, hogy maga az irány rossz, máshol vélték felfedezni a hibát. Ezek szerint további „intő jelre” van szükségük.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info