A japánok fokozatosan felfedezték a neurózist, amelytől az új nyugati társadalom szenved, és most már ők is szenvednek tőle.

Yuji Horii, a Dragon Quest III alkotója így panaszkodik: „Van egy vallási koncepció Nyugaton, különösen Amerikában, amely befolyásolja a szexuális neveléshez való hozzáállásukat. A szabályok betartásához való hozzáállásuk nagyon szűklátókörű... Egy ilyen nevetséges országgal üzletelni nagyon frusztráló. Emiatt Japánt negatívan befolyásolja. A Dragon Questben választhattunk férfi vagy női főszereplő között. Ma már nem választhatunk egy férfi és egy nő között, hanem 1. típus és 2. típus néven kell besorolnunk őket. Nagyon kíváncsi vagyok, ki panaszkodhatott emiatt...”

Természetesen a zsidók. Mindig a zsidók és a feminista nőkből és homoszexuálisokból álló hadseregük.

A zsidók degeneráltak. Ez tökéletesen dokumentált Weimar óta. De mindenekelőtt pusztítók.

Nincsenek „zsidó alkotók”. A zsidó feldúlja a művészetet, mert számára, a parazita számára az árja szépség elnyomás.

Entartete Kunst (elfajzott művészet) - így kezdődött (In Wolfgang Willrich: Säuberung des Kunsttempels, 1937)

Entartete Kunst - most itt tart. A svájci zsidó Miriam Cahn és fuck abstraction c. pingálmánya a párizsi Palais de Tokyo-ban (2023)

Életük egyetlen indoka az, hogy a többi népet megkínozzák azáltal, hogy az abszolút csúnyaságba és kétségbeesésbe taszítják őket.

Adolf Hitler írt erről a Mein Kampfban.

Amikor a zsidók azt mondják, hogy Adolf Hitler antiszemitizmusának okai „titokzatosak”, vagy akár „megmagyarázhatatlanok”, megint hazudnak, hogy ne keltsék fel a kíváncsiak figyelmét, akik ugyanazt érzik, amikor őt olvassák.

Adolf Hitler nem volt antiszemita, amikor Bécsbe érkezett. Valójában az antiszemita jellegű viták nagyon kényelmetlen érzést keltettek benne:

14-15 éves koromban találkoztam először a "zsidó" szóval gyakorlatban, főleg politikai beszélgetések kapcsán. Bizonyos fokig visszataszítóan hatott reám, és nem tudtam leküzdeni némi kellemetlen érzést, ha vallási villongások folytak le előttem. Más jelentőségűnek ezt a kérdést abban az időben még nem éreztem. Linzben nagyon kevés zsidó élt. Az évszázadok folyamán külsejük európaivá és emberivé vált, úgyhogy képes voltam őket németeknek tartani. E felfogásom lehetetlen voltát nem vettem észre, mert annak idején csak a vallásbeli különbséget láttam, azt hittem, hogy vallásukért üldözik őket, ami az ellenük tanúsított szidalmazó kifejezésekkel szembeni ellenszenvemet csaknem undorrá fokozta.

Adolf Hitler nem különbözött a mai filoszemitáktól, akik nem értik a zsidót. Másrészt nagy kíváncsisággal és megingathatatlan integritással rendelkezett, ami arra késztette, hogy túllépjen a korábbi beidegződésein.

Amikor megérkezett Bécsbe, ahol sok zsidó volt, észrevette, hogy valami nem stimmel a nagyvárossal.

Különösen súlyosan esett latba nálam a zsidóságnak a sajtó, a művészet, az irodalom és a színház terén kifejtett tevékenysége. Itt hiábavaló volt minden kenetteljes mentegetődzés. Elég volt, ha az ember egy-két hirdetőoszlopot szemügyre vett, és azon meglátta a szörnyű színházi és moziműsorok szellemi szerzőinek agyondicsért nevét, hogy az ember szíve hosszú időre megkeményedjék a zsidósággal szemben. Ez a métely és szellemi pestis, amellyel a nép lelkét megfertőzték, rosszabb az egykori fekete himlőnél. S méghozzá milyen óriási mértékben gyártották és terjesztették ezt a mételyt! Természetesen minél alacsonyabb a lelki és szellemi szintje egy ilyen "művészeti" nagyiparosnak, annál nagyobb a termékenysége. Emellett nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt sem, hogy egy Goethére kb. tízezer ilyen firkászt ad a természet a világnak, akik azután bacilushordozóként mérgezik a lelkeket.

Lehetetlenség volt nem észrevenni a zsidóság óriási arányszámát azok között, akiket a természet erre a szégyenteljes szerepre szánt. Vagy talán éppen ebben keresendő kiválasztott mivoltuk? Tüzetesen vizsgálni kezdtem a szennytermékek szerzőinek nevét, és az eredmény az lett, hogy mindig súlyosabban ítéltem el a zsidóságot. Bármennyire ellenkezett is volna az érzelem, az észnek le kellett vonnia a következtetéseket. Azt a tényt, hogy minden irodalmi szennynek, művészeti giccsnek és színházi képtelenségnek kilenctized része egyetlen nép számlája terhére írandó, amely nép pedig alig egy-két századrészét képviseli az ország lakosságának, nem lehetett letagadni. Ez a tény elvitathatatlan!

De fejlődésemet siettették azok a megfigyelések, melyekre egész sereg más esemény kapcsán tettem szert. Ezek között volt a zsidóság nagy részének nyíltan hangoztatott és gyakorolt általános erkölcsi felfogása. Ezen a téren megint az utca adott gyakran elrémítő szemléltető példákat. A zsidóságnak a prostitúcióhoz, de még inkább a leánykereskedelemhez való viszonyát Bécsben jobban lehetett tanulmányozni, mint bármely más nyugat-európai városban, talán a dél-franciaországi kikötővárosokat kivéve. A bécsi Lipótvárosban tett esti séták alkalmával az ember akarva, nem akarva, olyan eseményeknek volt szemtanúja, amelyek a német nép nagy része előtt ismeretlenek maradtak mindaddig, míg a világháborúban a keleti arcvonalon harcolóknak nem nyílt alkalmuk hasonló dolgok megfigyelésére. A hideg borzongatott, amikor először ismertem fel a zsidóságban a fővárosi fertőnek jéghideg, arcátlan, kalmárszellemű vámszedőjét. Felnyílt a szemem.

Adolf Hitler liberálisként és filoszemitaként érkezett Bécsbe, és a zsidó faj elleni heves gyűlölettől forrva hagyta el. Ez a megtérés távolról sem volt „megmagyarázhatatlan” vagy „titokzatos”, hanem az osztrák-magyar főváros urának, a zsidónak hideg, aprólékos és kérlelhetetlen tanulmányozásának volt a gyümölcse.

Ma a zsidó pusztító hatalma végtelenül megsokszorozódik azzal az irányítással, amelyet egy másik birodalom, Amerika, a nyugati rendszer epicentruma felett gyakorol.

Jelenleg a zsidó mint a rothadás ügynöke azon ügyködik, hogy ellehetetlenítse a fehér ember életét.

Egyrészt a feminizmus – néhány észak-amerikai héber agy alkotása – igyekszik egyre jobban elnyomni a fehér férfiak nemi ösztönét azáltal, hogy potenciális erőszaktevőknek tünteti fel őket.

A zsidók kétszínűsége nyilvánvalóvá válik, amikor ugyanakkor megfigyeljük a hasonlóan elnyomó homoszexuális exhibicionizmust, amelynek célja nem más, mint a fehér férfi elfordítása a fehér nőtől és fordítva.

Romboló tevékenységében a zsidó természetszerűleg magához csatolja azokat az elfajult elemeket, amelyeket az útjában talál, befolyásának nélkülözhetetlen segédeszközeit.

A zsidó pók és segédcsapatai

A hatalmas videojáték-ipar nem hagyhatta közömbösen a zsidót, aki már nagyon korán felismerte, hogy ez egy módja annak, hogy terjessze mérgét a nem zsidó fiatalok elméjében.

A zsidó minden bizonnyal kevésbé látható a mindennapokban, mint a muszlimok, de a fehér társadalmak elpusztítására való képessége összehasonlíthatatlanul nagyobb.

A fehér népek regenerálásához először meg kell állítanunk az elmék mérgezését, mert e nélkül valójában nem lehetséges hatékony cselekvés.

Ébresztő!

(Démocratie participative nyomán, ford. H. T.)