Sikerült kizökkenteni Marine Le Pent a nyári sziesztájából, hogy ismét négerekért és arabokért rajongjon, de most nem az olimpián.
Félig még pityókásan, de ragaszkodott hozzá, hogy „örökös” tisztelettel adózzon a negro-araboknak, akik „megszabadították” Franciaországot a szőke germánoktól, hogy a zsidókat és a demokráciájukat juttassák hatalomra.
1944. augusztus 15. Micsoda büszkeség minden francia számára a harcoló Franciaország hadseregét látni, a szövetségesek oldalán, a haza felszabadításáért vívott harcban. A szabadság mindenhonnan érkező katonái számára, akik a provence-i partraszálláskor estek el a becsület mezején, a nemzet kifejezi mély tiszteletét és örök háláját
Ami azt illeti, tényleg mindenhonnan jöttek.
A De Gaulle tábornok által Provence partjaira dobott limlom több mint fele színes bőrű volt.
De Gaulle nagyon gyorsan megérezte ennek az ügynek a politikai és faji vonatkozásait, amelynek az volt a célja, hogy Franciaország „felszabadítójaként” pózolhasson, az angol-amerikaiakkal egyenrangúan, a teljes afrikai söpredék rekvirálásáért cserébe.
Megpróbálkozott egy trükkel, amely természetes képmutatását tükrözte, elkótyavetyélve a strandokra dobott feketéket és arabokat az útközben összeszedett néhány fogdmegje javára.
A zsidó sajtó, amely sohasem veszíti szem elől az átfogó tervet, a provence-i partraszállást fokozatosan a fehér faj kiirtásáért folytatott harc részévé teszi. Ma is hangsúlyozza, hogy a gaulle-ista klikk hogyan próbálta megmenteni Franciaország franciák általi „felszabadításának” mítoszát, csendben megszabadulva a megszálló hadseregét alkotó gyarmati alattvalóktól.
A provence-i partraszállás után a francia csapatok „kifehérítése” láthatatlanná tette az afrikai lövészek szerepét. A Párizs felé tartó hadsereg nagy többsége a gyarmatokról származott. (Le Monde)
A kafferek és arabok, akik azért szálltak partra Provence-ban, hogy helyreállítsák a kozmopolita zsidó rendszert Franciaországban, sohasem tértek haza.
Minden nap csodálhatjuk a csodálatos partraszállásuk eredményét Marseille-ben is, ahol szinte már teljesen lecserélték a fehér őshonosokat.
Persze a Le Pen-emberroncs egy elveszett ügy, akárcsak a hazafiaskodó, antifasiszta és képmutató „szélsőjobboldal”, amely lelkesedik ezért a gyászos bohózatért azzal az egyetlen ürüggyel, hogy nemzeti lobogókat találhat benne. Azonosulnak az elnégeresedett Franciaországgal, miközben minden, ami a faji egészséget leheli magából, pánikba ejti őket.
A faji háború meg fog szabadítani minket tőlük, mint a maradéktól.
Bárki, aki ünnepeli a „Szabad Franciaország” csalását a zsidóival, a gaulle-istáival és a marxistáival, ezzel rabszolgává válik a „felszabadítók” utódai számára, akik a francia útlevél szerencsés birtokosaiként immár elkúrják a városaikat és megkúrják a lányaikat.
A fehérellenes rezsim nem csalódik e tekintetben, és ezért ünnepeli őket nagy pompával.
A francia hadsereg vezérkara tiszteletét fejezi ki az egykori afrikai francia gyarmatok katonáinak
Az egészséges lelkületűek meghatottan emlékeznek a Wehrmacht 19. hadseregének 7000 katonájára, akik Európa védelmében haltak hősi halált Provence-ban.
A harc folytatódik Európa felszabadításáért.
Győzelem vagy Valhalla!
Démocratie Participative, ford. H. T.
